Közöljük Szentpéter nevezetességeiről szóló cikkét Trugly Sándornak, ki Oláh György által megírt honismereti kötetből idéz. Az írás megjelent 1999. október 6-án az Új Szó hasábjain.
“A Honismereti Kiskönyvtár sorozat 109. köteteként jelent meg 1998-ban a Komáromszentpéter nevezetességeit tárgyaló munka Oláh György tollából. A széles körben ismert kiváló matematikatanár szülőfalujának természeti adottságaival, történelmével, népművészetével, oktatásügyével stb. ismerteti meg az olvasót. E mátyusföldi, több mint háromezer lelket számláló, ma is túlnyomórészt magyarok lakta község első írásos említése 1332-ből származik, ekkor Zenthpeter és Sanctus Petrus néven emlegetik.
A magyar szabadságharc idején Klapka Györgyék vívtak a környéken sikeres ütközeteket.
A korábbi időkből ismert régészeti lelőhely. A törökdúlás idején a falu teljesen elpusztult, majd 1763-ban (a nagy komáromi földindulással szinte egy időben) erős földrengés rázta meg a települést. A falu az első világháború befejezése után Csehszlovákiához került, 1938-tól ismét Magyarország része, majd a II. világháborút lezáró párizsi békeszerződés másodszor is a Csehszlovák Köztársaságnak ítéli. Lakosai közül sokan hősi halált haltak a két világháborúban.
Szőlőtermesztéséről és kitűnő boráról ismert községnek híres volt a népművészete is. Lányai és asszonyai gyönyörű kézimunkát, toledókat készítettek, melyek messze földön ismertek voltak, ugyanakkor a férfinép archaikus tulipánsarjas kapuoszlopokat (kapubálványokat) faragott.
A helyi temetőben még ma is szépen díszített, régi keresztekben és fejfákban gyönyörködhetünk. A kötetből egyebek között megtudhatjuk, hogy a község az évszázadok folyamán sok neves férfiút adott a világnak. Közéjük tartozik Kossányi József, az ismert költő és kritikus, aki a komáromi bencés gimnáziumban érettségizett, majd Pozsonyban polgári iskolai tanári oklevelet szerzett. 1951-ben kivándorolt Amerikába, ahol több kötete jelent meg. Egész életében hű maradt szülőfalujához. Erről így ír Szentpéter című versében:
„Tudom, már nem látlak soha többé,
hát elmorzsollak most puha röggé,
mint olvasóját hű parasztasszony,
halálos idődet így virrasztom…
És egy véled a te űzött fiad,
ki élte fogytáig érted riad,
s majd ha távol tőled eltemetnek,
Istennek hívséggel
megjelentlek…”
Rövid ismertetésünk végén megállapíthatjuk, hogy a Szénássy Árpád által 1995-ben útnak indított Honismereti Kiskönyvtár sorozat Oláh György jóvoltából ismét egy figyelemre méltó kis kötettel gazdagodott.”
Forrás: Új Szó, 1999. október 6., Szentpéter nevezetességeiről