Magyarságunk hungarikumunk

Huszt

Kölcsey Ferenc: Huszt

Kölcsey Ferenc a Huszt és a Himnusz költője

Kölcsey Ferenc a Huszt és a Himnusz költője

Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;
Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.
Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott
Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.
És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?
Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!

 

1329-ben említik először Huszth néven az öt koronaváros egyikét, melynek stratégiailag igen jelentős szerepe volt a sóbányászat révén, és hadászati szempontból is. 1717-ben  a környéket feldúló krími tatárokat a viski honvédőkkel összefogva űzték el a vidékről.

Melyik országhoz tartozik ma Huszt?

A trianoni diktátumig 1920. június 4-ig a Magyar Királysághoz tartozott. A mélységesen tragikus esemény után Csehszlovákiához került. 1939. március 14-én, Csehszlovákia szétesése után itt jelentették be Kárpát-Ukrajna függetlenségét. Ez a dicső időszak egészen 1, azaz egy napig tartott. Magyar csapatok megszállták Kárpátalját, és a térség újra Magyarországhoz tartozott. A második világháború végén a bevonuló szovjet csapatok foglalták el Kárpátalját 1944. október 24-én. 1991-ig a Szovjetúnió része volt, és a szétesése óta a megalakult Ukrajna alá tartozik.

Huszt Vára

Az ismert írásos források 1358-ban említik először Huszt várát, azonban egy korábbi támpontot nyújt korának megállapításában az egyik kövébe vésett 1194-es évszám. 1242-ben védői hosszú ideig tudták tartani a várat Batu-kán seregével szemben.

A Rákóczi-szabadságharc kezdetekor a kuruc sereg csellel bevette a várat, ami innentől kezdve egy fontos központjává vált a felkelésnek. A Habsburgok csak utolsónak tudták elfoglalni a magyar várat 1711-ben.

1769-ben a vár lőporos tornya felrobbant egy villámcsapásban. A vár leégett, és egy újabb vihar a tornyát le is döntötte. Sajnos a várnak csupán csak “bús düledékeit” láthatjuk azóta.

Evlija Cselebi török világutazó beszámolója Huszt váráról

„Huszt vára: Építője Ján Ezder nevű király volt. Az erdélyi királyokhoz tartozik, de mivel Felső-Magyarország földjén van, egy ideig Felső-Magyarország fejedelmének Kurusz Palatínusnak birtokában volt. Aztán Erdély uralkodója, Bethlen Gábor király Szulejmán khán engedélyével ezt a várat Kurusz Madsartól elvette s az oszmán erővel oly erős várrá tette, hogy ki éjnek idején meglátja, az ajka is remeg. Jelenleg németek vannak benne, őrei, fegyveresei mind németek, de Zolomi-oglunak birtoka. Vára a Hasszán-hegy tövében fekszik, falai erős tömések s Iszkander erődítményéhez hasonló erős vár, bástyájának magassága az égboltig ér. Külvárosának házai a vár nyugati oldalára néznek s egyik a másik fölött van. Palotáinak teteje színes cseréppel van fedve, a templomok tetejét ón fedi s a keresztek tiszta arannyal vannak bevonva úgy, hogy az ember szemei elbámulnak rajtuk. A szőlőknek, kerteknek vége nincs. Vize és levegője kellemes.

… Mikor a hídra léptünk, a várbéli katonaság százankint jött elő s ötünk fegyvereit is elszedték, szemeinket bekötötték s kezeinket megfogván, teljes száz lépcsőn vezettek fel. Mikor szemeinket felnyitották egy diván-khánenben találtuk magunkat s székekre ülve a Tisza síkságát, a Tisza-folyót, a hegyeket és a székében látszó városokat és falvakat szemléltük.” 

Evlija Cselebi török világutazó festői beszámolója

 

Egy huszti monda

“Úgy tartják, hogy a tatárjárás idején a Kárpátok lábánál lévő várat Huszth nagyúr birtokolta. Mielőtt hadba indult Batu kán ellen, kislányát, Ilonát a nagyanyjához menekítette. Feleségét és fiát, Csabát pedig a várban hagyott csekély számú katonára bízta. A muhi csatavesztést sikerült ép bőrrel megúsznia, és sietett haza, hogy erős várában rejtőzzék el a tatár elől. Várát azonban a tatárok szétrombolták, nejét és fiát rabláncra fűzve magukkal vitték. Az úrnő a rabságot nem sokáig bírta, meghalt, a fiút pedig tatárként nevelték, fel. A kán udvarában egy ősz hajú öreg Csaba gyerekkori nyelvén sokat beszélt egy szép országról, ahol oly boldogan éltek az emberek. Rábírta a fiút, menjenek el ebbe az országba: Magyarországra.
Az eltelt 18 év alatt Huszth újjáépíttette várát, és megparancsolta, a vár környékén megjelenő minden tatárt azonnal végezzenek ki. Ilona szépséges kisasszonnyá lett. Testvérbátyja és édesanyja emlékét pedig csupán egy kápolna őrizte.
Az öreg és Csaba megérkeztek e földre. Az öreg, aki már nem is remélte szeretett hazájának viszontlátását, a nagy örömbe és boldogságba belehalt. A fiú épp eme vár melletti erdőben haladt el, amikor arra lett figyelmes, hogy egy hölgyre hatalmas szörnyeteg támadt. Bárdjával lekaszabolta a szörny fejét, s így megmentette annak a hölgynek az életét, akiről nem is sejtette, hogy saját húga. A hálás lány kérte, maradjon várukban egy ideig, Csaba pedig örömmel vette ezt. Kapcsolatuk egyre jobban elmélyült, de az ármány az egyik tisztviselő személyében mindig követte a két fiatalt. Egy alkalommal, amikor Csaba elmondta a leánynak, hogy ő tulajdonképpen tatár, a fiú válláról félrecsúszott a ruha, és a leány megpillantotta a vállán azt az anyajegyet, mely a családjuk sajátossága volt. Ilyen anyajegy ékeskedett Ilona vállán is. A féltékeny és gonosz tisztviselő meghalván, hogy az ő ellenlábasa tatár, azonnal hívta bakóit, és a vadászaton lévő Huszth távollétében elrendelte az ifjú kivégzését. Hiába siránkozott Ilona, aki már megbizonyosodott az igazságról, a fiú feje porba hullott. A hazaérkező Huszth önnön szemével győződött meg arról, hogy parancsával saját fia halálát okozta. Halott gyermeke mellett nem látta életének további értelmét, és tőrét maga ellen fordította. Fájdalmában Ilona megőrült, és örökre a sötét erdőkbe menekült. Alkonyatkor jár csak vissza az ártatlanul kiomlott vértől vörössé vált dombra, hogy hajnalig tartó zokogással figyelmeztessen mindenkit erre a tragédiára.”

Keresztyén Balázs: Rákóczi virágai. Kárpátaljai történeti és helyi mondák.

 

Római katolikus templom

1555-ben a város lakói áttértek a református hitre, így az addigi római katolikus templom református lett. 1765-ben újra létrejött a plébánia, ám a régi templom visszaszerzése sikertelen volt. Ennek következtében 1799-ben elkezdték építeni új katolikus templomot, melyhez felhasználták a huszti vár köveit és óráját.

‘Az 1944-es szovjet megszállás után a vallásosság, a hívő emberek meggyőződése elleni harc 1945-től a hivatalos politika szintjére emelkedett, a huszti hívek lelki élete egyre nehezedett. Fokozatosan betiltották a vallási oktatást az iskolában és a templomban, megfosztották egyházközségünket minden épületétől, templomunk tulajdonjogától, aminek használatáért kemény adót vetettek ki. Megsemmisítették az egyházi okiratokat, a történelmi feljegyzéseket és a meglévő anyakönyveket, betiltották a harangozást.”

Új Hajtás a kárpátaljai római katolikus egyház honlapja

1988 Karácsonyán szólalhattak meg újra a harangok.

Közeli településekért látogasd meg a Térképet!