Noha, V. Károly “birodalmában soha sem nyugszik le a Nap”, addig Torockó az a hely, ahol “kétszer kel fel a Nap”. Azért, hogy a település méltó módon megőrizte örökségét 1999-ben Europa Nostra-díjat kapott.
Toroczkó szász házai
Torockó testvértelepüléseinek emlékköve és emléktáblái
Testvérvárosa a Belváros-Lipótváros Budapest V. kerülete, mely testvérváros támogatta Balázs D. Attila Torockó és környéke régi képeslapokon című könyvének megjelenését is. Emellett Bócsa a Bács-Kiskun megyei, Tápiógyörgye a Pest megyei település és a Nógrád megyei Hollókő.
Kríza János Művelődési Ház
A művelődési házat az 1870-es tűzvész után építették már akkor is erre a célra. Névadója a nagyajtai születésű a költő, néprajzkutató, műfordító unitárius püspök Kriza János, ki Torockón, Kolozsváron és Berlinben tanult. Beszélt angolul, németül és franciául. Az MTA és a Kisfaludy Társaság tagja volt.
Duna-ház
A nemzeti összetartozás, a magyar kultúra meghatározó központjának létrehozása céljából a Duna televízió megvásárolta a néhai Czupor Ferenc nagygazda, bányatulajdonos által az 1800-as évek végén építtetett leromlott épületet. A műemléki épület felújítására nem jutott túl sok idő, de egy szűk éven belül, 2014. júniusában megnyitotta kapuit, így a torockói Duna-ház már nem csak egy látnivaló, hanem a magyarság megmaradásának egyik fellegvára.
Kialakításra került 6 vendégszoba, könyvtár, kiállítóterem, tárgyaló, közösségi terem. Filmklub, előadások, tanfolyamok, magyar történelemórák, kiállítások, és nyaranta a Duna Nap ad lehetőséget a kikapcsolódásra, és a közös ismeretszerzésre.
2016-ban egy kültéri képeslapkiállítással egybekötött könyvbemutatón lehetett megismerkedni Balázs D. Attila Torockó és környéke régi képeslapokon című könyvével.
Az 1848-1849-es szabadságharc hőseinek emlékkopjafája
Az 1848-1849-es szabadságharc hőseinek felállított emlékkopjafát egy helyi fafaragó mester készítette, melynek avatásán a Duna Televízió vezérigazgatója Dobos Menyhért – ki egy nemzeti színű szalagot kötött a kopjafára – , a vezérigazgató-helyettese Balázs Miklós vett részt. Hernády Zsolt történész pedig Nagyenyedről való földet szórt az emlékmű talapzatára. A 2014. október 3-i avatást egy konferencia előzte meg a Duna-házban.
Míg magyar férfiak a szabadságért harcoltak távol a családtól, és távol ahhoz hogy az otthont megvédjék, addig oláh csapatok dúlták fel a környező településeket. Lemészároltak gyermeket, asszonyt és aggastyánt. Értékeiket ellopták, falvaikat pedig felgyújtották. Az oláh pusztítás áldozata lett Nagyenyed, Torockószentgyörgy és Felvinc. Torockót csak a nemzetőrök tudták megvédeni.
Báró lengyelfalvi Orbán Balázs leírása az oláhok pusztításáról
1849-ben az oláhok még véresebb nyomokat hagytak Szent-Györgyön. 1848. nov. 11-én hajnalban egy Moga József vezetése alatt levő 10,000 főt számláló oláh tábor vette körül a falut. Menekülésről szó sem lehetett, a sz.-györgyi nép rémülten huzódott a templomokba, honnan küldöttség ment a vezérhez, tudatva, hogy az urak közül senki sincs jelen, ők magok mind szegény jobbágyok, s készek, mi tőlük kitelik, kivánat szerint kiszolgáltatni. A feltételek – mi 16 vágó-marha és a fegyverek kiszolgáltatása volt – teljesittettek, s ezen tábor az udvarok kirablása, azok marháinak elhajtása után minden további kártétel nélkül távozott.
Orbán Balázs: A Székelyföld leírása Aranosszék XXIV. Toroczkó-Szent-György
Kegyes, máshelyt gyakorolt eljárásukkal szemben, szelidnek mondható bánásmód és kezdet volt ez, melynek végzete annál iszonyatosabbá lett. 1849-ben a nyugati havasokat cernirozó magyar hadsereg centruma Toroczkó völgyén nyomult fel* ezen hadművelet folyama alatt kifejlett csaták alatt Gyertyános egy honvéd csapat leölési kisérlete miatt felégettetett. Ezt – midőn a muszkák beütésével a magyar sergek innen elhuzódtak – Szent-Györgyön boszulták meg az oláhok. 1849. jul. 30-án a bisztrai oláh pap fia Fodor László által vezetett roppant oláh tábor közelgett Szent-Györgyhöz, lángtenger jelölte útjokat, mit a mezőn levő szénaboglyák felgyujtása idézett elő. A távolabb lakók illumináltak, mig a szomszéd falusiak a mezőn levő gabonát az ország útjára hordva csépelték és takaritották haza, hogy igy a kifosztandóknak az utolsó falat kenyeret is kivegyék kezeikből. A nép ekkor is békekövetséget küldött a vezérhez, de a kiküldött 7 ember azonnal lekonczoltatott. Ezt látva a nép, a havasokra menekült, vagy 20-at a késedelmezők közül legyilkoltak a falut megrohant oláhok, kik az udvarokból és a falu házaiból mindent, mi értékes volt, szekerekre rakva gondosan eltakaritottak, a falu mindennemű csordáját elhajtották, s azután a falu négyszögletét meggyujtva, ugy elégették, hogy csak 2 félreeső ház maradt épen. Elégett ekkor minden templom, elvolvadt minden harang, nem maradt a visszatérő, mindentől fosztott, földalatti gunyhókban étlen nyomorgó népnek még ima helye is, hol szerencsétlenségében Istenéhez folyamodhatott volna. Ez nem harcz, hanem a tulajdon ellen rendezett rabló hadjárat volt; ez nem a boszu felhevülésében végrehajtott meggondolhatlan tény, hanem egész hideg vérrel és vad cynismussal kivitt rablás volt, ezt nem önvédelem szükségessége, hanem hideg kegyetlenség idézte elő, annál nagyobb felelősséggel és gyalázattal, amennyiben itt nem népet nyomorgatott földesurakat boszultak meg, hanem velök azonos sorsú szegény volt jobbágyokat fosztottak ki és tettek földönfutókká.
Székelykő
Az 1129 méter magas Székelykő a tatárjárás idején a falut ostromló tatároktól megmentő kézdi székelyekről kapta a nevét. A székelyek nemes és bátor tettükért megkapták a hegyen lévő várat. A jelenség, mi szerint “Torockó, ahol kétszer kel fel a Nap”, annak köszönhető, hogy a felkelő Nap rövidesen eltűnik a Székelykő mögött, és ez után újra “felkel”, ahogy előtűnik a hegy mögül.
Kriza János: Székelykő alatt
Ember-csinálta halmaid közöl
Oh vár! szabadba jöttem, foglyod én
Hol istenkéz-emelte szirteken
Szabadság enyhit ép lehelletén.
Nem láttam én pirosló szép korányt,
Nem ismerém a' harmat gyöngyeit,
Nem hallám a' pacsirta vig dalát,
'S a lég ezer zsibongó sergeit:
Imitt naponként hajnalom pirul,
Szelid sugár előzi dél hevét,
Az illatos virágnak, mig töröm,
Még gyenge harmat üli kebelét.
Szabad nép, nem kalitka rabjai,
Örömdalokban zeng ezer madár,
'S e' népi-mával a' királyi sas
Röpülve istenhez magosba' jár.
Kövön nyugodva szent oltáromon
A' természettel én is áldozom,
Templomban majd kitisztult érzetem
A' néppel ismét elimádkozom.
A' sziklabércz alatt szegény telep
Fából raká parányi házait,
De hitben dús, egy házra halmozá,
Isten házára drágaságait.
Hűség, jámborság, vendégszeretet
— Könyvből tanult erények várason -
Családi tüz körűl, mint hajdonán
Ülnek ma is mosolygva nyájason.
Öregnek arczán évek szép sorát
Jegyzik redők, nem bűne számait,
Meleg még szíve, bár idők hava
Meghinté gyérülő hajszálait.
Szülék körűl az ifju nemzedék
Serdűl, miként ép törzsök ágai,
Természet, nem kalmár festékitől
Pirulnak a' szerény szüz arczai.
Kinzó gyönyörben folynak perczeim
Ez édenből szakasztott táj ölén;
Már hallom a' kerub tiltó szavát —
'S könnyűm foly édenem határkövén.
Közeli településekért látogasd meg a Térképet!