Magyarságunk hungarikumunk

Érsemjén

Itt jársz: Kezdőlap » Érsemjén

Érsemjén 1321-ben jelenik meg Wysimean alakban leírva, mint Újsemjén. Nevét valószínűleg a birtokosáról a Balogh-Semjén nemzettségről kapta.

Református templom

Kazinczy Ferenc, Fráter Lóránd, Csiha Kálmán emlékház

A Kazinczy emlékszobát 1991-ben hozták létre a volt református fiúiskolában. 1994-ben a kiállítás tovább bővült a “nótás kapitány” Fráter Lóránd szobával. Ezt követően az emlékhely Érsemjén egyik legidősebb épületébe költözött. Igaz Kazinczy szülőházát 1931-ben lebontották, viszont az anyai ágon a Bossányi családhoz tartozó épület biztosítja napjainkig a legmegfelelőbb helyet a megtekinthető tárgyaknak, mivel Kazinczy számos alkalommal volt itt megtalálható. 2008-ban kialakításra került a – református lelkész, költő, akit 1957-ben koncepciós perrel ítéltek 10 év börtönbüntetésre, és kényszermunkára – Csiha Kálmán emlékszoba is.

Csiha Kálmán: Fény a rácsokon /Börtönévek vallomása/

“Életem a rácsok és fények világa volt. A rácsoké, amelyek a földből nőttek, s amelyeket gyűlöletből, haszonlesésből, lélekárulásból, hiszékeny emberek félrevezetéséből, megfélemlítéséből ácsolt egy magát egyedül megmentőnek nevező ideológia. A rácsoké, amelyek a Keleten előre elkészített sablon szerint nemcsak börtönajtókat zártak le, hanem országokat tettek börtönné. A rácsoké, amelyeknek az volt a hivatásuk, hogy átnőjenek időn és lelkeken s engedelmes fogollyá tegyék a térben szabadon mozgó embereket is. A rácsoké, amelyek hivatva voltak Isten helyett megítélni “a szív rejtett indulatait” is, amelyek behatoltak az otthonokba s növekvő hegyükre tűzték az agy szürkeállományát, s ha kellett, a kivégzett lelkiismeret utolsó cafatait is. Az apokaliptikus veres ló világa volt ez, “s aki azon üle, megadaték annak, hogy a békességet elvegye a földről, és hogy az emberek egymást öljék, s adaték annak egy nagy kard” (Jel 6,4). Amit leírok, az ennek a nagy kardnak az árnyékában játszódott le.

De életem a fények világa is volt. A fényé, ami egy szép gyermekkor emlékéből most is visszasüt. A fényé, ami ajándékképpen hullt egy családra, ahol hittek Istenben, az örök életet szerző Jézusban. A fényé, amely sötét napokban a lelkembe költözött elvehetetlenül és kizárhatatlanul, amely széppé tett egy szegény küzdelmes ifjúkort, amely a legsötétebb börtönrácsokon is áttündökölt.

A rácsok a földből nőttek, a fény az égből jött. A magasság, a hatalom, a tiszta jóság s az örök új erő: Isten volt benne. A rácsok világában ez a fény mentett meg, nem engedte átnőni a rácsokat a lelkemen. Ezért, bár a fogságom történetét írom, be kell vallanom, hogy valójában soha nem éreztem magam fogolynak. Mert fogollyá nem az lesz, akit rácsok mögé zárnak, hanem akinek átnőnek a lelkén a rácsok. De aki tudja, hogy van valaki, aki minden rácsnál hatalmasabb és hozzá kötődik és Tőle kap erőt, azt fogollyá tenni nem lehet soha.”

Fráter Lóránd: Száz szál gyertyát

 

Közeli településekért látogasd meg a Térképet!