A “Szatmár fekete aranya” nem a környék mélyben rejlő kőolaj tartalékaira, hanem Penyige egy sokkal értékesebb kincsére a szatmári szilvalekvárra utal.
Református templom
Lekvárium
Lekvárda
I. világháborús emléktábla
II. világháborús emlékmű
Kilenc kislány síremlék
1905. május 5-én a penyigei Szenke parton 16-an vártak, hogy átkeljenek a révvel a földekre dolgozni, ahogy minden reggel tették. A csónak egyszerre csak 6 embert szállíthatott volna, de a révész az nap valahova sietett, és egyszerre akart mindenkit átszállítani a túlsó partra. A túlsúly miatt a csónak elsüllyedt, és 9 kislány a vízbe fulladt. A tragédia így, vagy úgy, de az egész falut érintette, és egy hétre rá egy vak koldus énekelte meg először, mely az utolsó magyar ballada lett. Kormány Margit néprajzkutató évtizedekig gyűjtötte az erről szóló népdalokat, míg nem megszületett a ballada végleges változata. Penyige temetőjében közel a bejárathoz megtaláljuk a 9 kislány fejfáját sorban. A millenniumi évben a község lélekharangot állíttatott a tragédia emlékére.
“…Szatmár megye Penyige községe kilenc kislány belehalt a vízbe…” – áll a lélekharang alatti domborművön, melyen a kilenc kislány copfja is látható.
Parasztházak
Népi mesterségek műhelye
Penyigei helytörténeti gyűjtemény
Az 1970-es penyigei árvíz emléktáblája – az évszázad árvize
Juhász Gyula: “Mi itt Penyigén megtettük amit a szívünk diktált”
A sport, az egészség az alapja egy jól működő boldog társadalomnak. A Penyige Sportegyesület pályázaton ehhez el is nyert 130 millió forintot, melyet pályafelújításra, hálók, korlátok cseréjére és a játékoskijárók rendbetételére fordíthatott volna.
Sajnos a pályázáskor nem tudta senki, hogy hamarosan olyan időszak jön el, ami a sportot hátrébb sorolja. Ennek megfelelően Juhász Gyula Penyige polgármesterének kezdeményezésére a Penyige SE felajánlotta a még rendelkezésükre álló 85 millió forintot a koronavírus elleni küzdelemre.
“Mi itt Penyigén megtettük amit a szívünk diktált.”
Juhász Gyula Penyige polgármestere
Tompa Mihály: Sülyedés
Akad egy dűlő, a Süllyedés dűlő, melynek mondája Tompa Mihályt is megihlette:
"Szatmárban, melyet a Szamosnak Gyorsan futó hullámi mosnak, A part felett közel, Ki jár a szántóföldeken, Hol a fehér kenyér terem - Mély sűlyedésre lel. Mikor vevé eredetét? Régen kihalt tán, aki sejté; Hiába kérdezed, Még az emlékezet Sem válaszol, rég elfelejté. De róla monda él, Mit, a serdűlő unokáknak, Beszédes ajka vén apáknak Hiven el-elregél; S tuléli őket a beszéd. A sűlyedés történetét, Időnek őszült gyermeke: Mondd el nekünk, rege!" Tovább olvasom
Közeli településekért látogasd meg a Térképet!