Páratlan és felbecsülhetetlen eszmei értékű adománnyal bővült a nyíregyházi Jósa András Múzeum történeti gyűjteménye. A városhoz kötődő Horthy leszármazottak a múzeum számára ajándékozták Horthy István hagyaték együttesét. A család és a múzeum között közvetítő szerepet játszott, a család kutatója, Komiszár Dénes hely- és családtörténész, aki egy rövid előadást is tartott a család ezen ágáról. Az adományozó, Hasznos-Horthy András mesélt nevük történetéről, s hagyatékuk megőrzéséről.
Komiszár Dénes, hely- és családtörténész előadása
Régi a Horthy-családnak a története, a XIII. Században Sényőn tűntek fel az ősök. A családi emlékezet úgy tartja, hogy székely származású a család, viszont nem Székelyföldről ered, hanem Szabolcs megyei, és Hort puszta volt az a település, ami 1876-ig Szabolcs vármegyéhez tartozott. A Horthy-család innen vette a nevét, erről a községről. 1635-ben a római egyes (I.) számozott István, aki erdélyi református püspök volt, ő nyerte el azt a címet, illetve a családi címeres oklevelet, amelyet utána minden leszármazottja használt. Az ő dédunokája volt II. László (*1761. †?), aki Szabolcs vármegye táblabírája volt, és ő már Ramocsaházán volt református egyházközségi főgondnok. Tehát gyakorlatilag, amikor azt a nevet mondjuk, hogy Horthy, akkor nagyon sokunknak Kenderes jut eszünkbe a kormányzó révén, és gyakorlatilag nagyon sokan nem is tudjuk, hogy Szabolcs vármegyéhez sokkal több kapcsolódása van a családnak, sokkal több ágazata élt a megyében, mint Kenderesen. Ott látható a II. József féle katonai térkép – Ramocsaháza térképrajza – és mellette pedig az az 1966-os légi felvétel, amelyen a templommal szemben még látható a Horthy-kúria, amelyben még a kormányzó édesapja is született. S a kormányzó édesapja került át utána Kenderesre. Tehát egészen idáig Ramocsaházához kötődik a család. Nyárády Mihály volt az, aki 1929-ben a ramocsaházi korszakot feldolgozta, és a térképen látható is nagyon pontosan, hogy a református templomhoz képest a Horthy-kúria hol helyezkedett el.
Na, és akkor, akit említettem az előbb, neki volt a két fia: István és Sándor, tehát ők a két ágalapítók. Az idősebb ágból származott a kormányzó, és az ifjabból pedig az a Horthy István, akinek többek között díszmagyarját is itt láthatjuk, tehát ő már a nyíregyházi Horthyakhoz tartozik. S 1935-ben Ramocsaházáról exhumálták a kormányzó nagyapját a kenderesi mauzóleumba, és gyakorlatilag idáig nyomon követhető, hogy meddig volt jelen a Szabolcs vármegyében a Horthy-család. Akkor áttérünk Horthy Istvánnak a közvetlen felmenőire. A nagybátyja volt Gyula, aki ’48-as huszárfőhadnagy volt, szolgabíró volt, és nemcsak egyházi, hanem polgári, tehát közigazgatási területen is mozgott. Tiszaszalkán él a családnak ez az ága. Balra látható egy eredeti felvétel a kúriáról, jobbra pedig jelenlegi állapotában, kicsit lecsupaszítva, átépítve, de szerencsére még áll. Az ő öccse volt László, Horthy Istvánnak az édesapja, akinek a felesége Kölcsey Róza volt. Ez a Kölcsey Róza Kölcsey Ferencnek, a Himnusz költőjének volt az unokahúga. Tehát azért nem akármilyen rokonságról beszélhetünk itt a Horthy-család ezen ágával kapcsolatban. Most csak akkor fotókon keresztül tudom bemutatni azokat a portrékat, amelyek most szintén bekerültek a Jósa András Múzeumba. Tehát balra látható Horthy László, Horthy Istvánnak az édesapja. Ez egy középkori, fiatalkori képe, mellette meg a feleségének, Kölcsey Rózának egy időskori portréja látható. Ők már Mezőkaszonyban éltek, ez Bereg vármegyében látható, ez Kölcsey birtok volt, Horthy István is itt született.
Horthy Istvánnak a bátyja volt Béla, aki egy nagyon híres festőművész volt, és többek között Johannita lovag, és a középső képen látható az a portré, ami a család birtokában van még. És azért, hogy lássuk ez a festészet a családban tényleg jelentősen meg volt. A kormányzó urat – a korabeli fotón -, amit Ferenc Józsefről – szárnysegédje volt – festett, és gyakorlatilag az uralkodó is úgy vélekedett erről a portréról, hogy az életében egyik legjobban sikerült portré volt róla. Tehát a családban a festészet elég jól jelen volt.
A Horthyak Nyíregyházán
Két fotó látható Horthy Istvánról. Ez a a Bujtos utcai (Nyíregyháza a szerk.) házuknak a kertje. Ugye a megyei rendőr-főkapitányság épülete egyértelműen beazonosítható. Ez a két fotó a családról a ház udvarán készült. Tehát úgy kell elképzelni a Horthy telket, hogy a hátsó része lenyúlt a Bujtos utcáig, a megyei rendőr-főkapitányság felől volt a hátsó bejárat, az első rész pedig a törvényszék és a plébánia épülete között – hát gyakorlatilag az a kis maradvány, ami még látható az épületből. Tehát ez volt a Horthy-családnak az épülete. A portrét még egyelőre keressük, de látszik, hogy ez volt Horthy-Istvánnak a díszmagyaros festménye, és mellé odatettem azt a fotót, ami Budapesten készült Andráséknak a lakásában, és most ott kiállítva látható. Tehát egyértelműen be tudjuk azonosítani, hogy a díszmagyar az Horthy Istváné volt. Illetve pedig a kiegészítők: a díszkard, a kalpag, az aranysarkantyú és ugye a további kiegészítők.
Csak azért zárójelben jegyzem meg, hogy manapság már teljes díszmagyarok nagyon ritkán kerülnek múzeumokba vagy gyűjteményekbe. Tehát, ha a teljes adomány közül csak a díszmagyart néznénk, akkor annak az eszmei értéke sem kevés. Már csak emiatt is nagy köszönettel tartozunk Andrásnak.
Beszélnünk kell Vitányi Ivánról, hiszen ő is Horthy leszármazott! Horthy Ágnes volt a nagyanyja, és ők pedig a Közép utcán laktak. Ezt a házat a közelmúltban bontották le. Tehát ugye érdekes, hogy elég sok Horthy rokon volt itt Nyíregyházán. Ennyi maradt meg a házból. Ebből a beállításból fotóztam le az épületet, szerintem tudjuk, hogy akkor hol volt a ház. És a családi sír az pedig az Északi temető IV-es parcellájában van. A sír előtt látható András és felesége, Krisztina. Velük nyugszik még Istvánnak a nővére Sarolta, akinek a portréja ott látható. Ez a festmény is bekerült most a közgyűjteménybe. Gyakorlatilag az utolsó családtag, aki még Nyíregyházához kötődik, az György volt, Istvánnak a fia.
A ’45 utáni politikai változás sajnos a családot erősen érintette. Horthy Györgytől a rendszer gyakorlatilag még a családnevét is elvette… és hát a Horthyról Hasznosra kellett változtatni a nevét, hogy egyáltalán – a jogi pályán – meg tudjon maradni. Ott látható a csoportképen középen. Ez a fotó akkor készült, amikor nagyapámnak, Pécsi Lászlónak a nagyecsedi szivattyútelepen egy domborművét felavatták, hiszen ő Pécsi Lászlónak volt az unokája. S hogy igazából egy kicsit összefoglaljam, hogy az arcképcsarnoknak, amik most bekerültek a múzeumba miért van jelentősége:
ez a fotó 1936-ban készült a kenderesi kastélynak a szalonjában, ahol a kormányzó magával vitte az édesapja, illetve a felmenők által összegyűjtött Horthy ősöknek a portréit. A közismert történelem során a Horthy-kastélyt 1944 őszén, amikor a szovjetek bevonultak Kenderesen az utolsó szegig is, amit kihúztak a falból – a kastély teljes berendezését – elégették. Tehát a Horthy-család ősgalériája elpusztult.
Ennek tükrében kell most értékelnünk azokat a portrékat, amelyek most bekerültek a múzeumba. Hogy a Horthy-család tagjairól most egyszerre ilyen nagy számban több festmény is bekerült. Tehát a tudományos feldolgozás számára ezek most igen fontosak lesznek.
Hasznos-Horthy András a Horthy István hagyaték adományozója
Jó napot kívánok! Hasznos András vagyok. Édesapám, dr. Horthy György, mint már Komiszár Dénes említette, kényszerűségből vette fel a Hasznos nevet, és mikor én megszülettem, akkor már Hasznosként születtem meg. Az élete harmadik szakaszában sikerült visszavennie – a körülmények olyanok voltak – az eredeti nevét. Így Horthy Györgyként ment el ebből a világból. Nagyapám, Horthy István, aki királyi közjegyzője volt Nyíregyházának a háza a Kossuth tér felől volt megközelíthető. Jelenleg részben lebontották a házat és csak maradványa található meg. A háborús időkben igyekezett a család hagyatékát valamilyen módon épségben megmenteni. Volt egy helyiség a házban, ahol… – nevezhetjük titkos helyiségnek – amit lehetett oda bezsúfolt, és így sikerült jobb vagy rosszabb állapotban, de bizonyos anyagot átmentenie az örökösök számára. Tekintettel arra, hogy az örökösök közül édesapám volt az egyetlen fiú, így hozzá került a tárgyi és az írott hagyaték. Ezt ő őrizte, és amilyen épségben, amilyen állapotban sikerült megőrizni ez látható ma. Sokáig nálam volt ugye a mi lakásunkban.
Egyeztettem, illetve megbeszéltem a húgommal, illetve a fiammal, aki nagyon-nagyon messze él Magyarországtól, hogy ezt a hagyatékot átadjuk, felajánljuk nyíregyházi Jósa András Múzeum gyűjteményének. A véletlen úgy akarta, vagy talán a sors, hogy a temetőben járva a parcellánál járva megszólított minket Komiszár Dénes, és így kezdődött ez a kapcsolat, és az ő segítségével sikerült kapcsolatba kerülni Rémiás Tiborral is, aki eljött megnézte az anyagot, és ezek után sor került az elszállítására, ami ide került. Úgy érzem, és a család többi tagja is úgy érzi, hogy sikerült megmenteni, épségben és biztonságban lesz, és kutatható is lesz. Az, hogy ide került, vissza Nyíregyházára ez a hagyaték, így talán édesapám számára is ez egy bizonyos elégtétel.
Köszönet illeti a Horthy-családot a Horthy István hagyaték felajánlásáért, és Komiszár Dénest a közvetítő szerepéért!