Magyarságunk hungarikumunk

Hejce

Hejce a Zemplén mellett fekvő szeretni való kis település. Az egyik legősibb, már 1009-ben feljegyezték nevét. Ekkor Szent István az egri érsekségnek adományozta Hejcét és másik nyolc falut. 1261-ben IV. Béla új alapítólevéllel megerősítette az érsekséget javaiban. A XV. században cseh husziták törtek be több alkalommal a faluba, kiknek egy része le is telepedett ott. Ez a rész a mai napig a Csehország nevet viseli. Leginkább a túrázók látogatnak el a faluba, viszont a nagy nyilvánosság számára csak 2006-ban lett ismert, amikor január 19-én lezuhant a szlovák békefenntartó csapat repülőgépe a Borsó-hegyen.

Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc emlékoszlopa

Él Hejcén egy famíves mester, kinek tehetségét megcsodálhatjuk az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc faragott emlékoszlopában. Nemes Sándornak hívják ezt az alkotót. Az oszlopon az évszámok mellett a Kossuth-címer is megjelenik és egy virágos növény motívum.

Az I. és II. világháború hőseinek és az önkény áldozatainak az emlékműve

Az emlékmű egy faragott szoborból és egy kő részből áll. A szobor tövében fekszik a nagy szikla, melyre a “Hősi halottaink” felirat alá felkerültek az I. világháborúban elesettek nevei, az övéket a II. világháborúban elesetteké követi, majd az önkény áldozatainak nevei.

A Hejcén lezuhant szlovák katonai repülőgép tragédiájának az emlékhelye és az emlékműve

2006. január 19-én egy szlovák katonai csapatszállító repülőgép Koszovóból szállította haza Kassára a békefenntartó egységet, ami Hejce mellett lezuhant. Az An-42-esen utazó 43 főből egyetlen egy utas élte túl a katasztrófát: Martin Farkas főhadnagy.

„Bizonyos dolgokra már a kórházban is emlékeztem, más részletek pedig csak később idéződtek fel bennem. Azt biztosan tudom, hogy a fedélzeten semmi rendkívülit nem észleltünk, a gép lassan ereszkedett lefelé, aztán egyszer csak erősen rázkódni kezdett. Akkor már tudtuk, hogy nagy baj van, de ez az egész csak két-három másodpercig tartott. Mintegy három órája feküdhettem a roncsok között, amikor arra eszméltem, hogy körülöttem ég az erdő és egy ember elemlámpával világít a szemembe. Magyarul beszélt hozzám. Nem értettem, de jött még valaki, aki angolul is tudott. Neki mondtam, hogy lezuhantunk, nézzenek szét, él-e még valaki. Aztán jött a mentő és csak három nap múlva, a kórházban tudtam meg, amikor felébredtem az altatásból, hogy rajtam kívül mindenki halott. Kérdeztem az orvosoktól és a vizsgálatot végző szakemberektől is, hogy szerintük mi a magyarázat, de nem tudtak válaszolni. A gép hátsó részében ültem, bekötve, úgy, mint a többiek, nem tudok mást gondolni, mint hogy ez volt az Isten akarata.“

Martin Farkas főhadnagy a BUMM.SK-nak adott interjújából

Ha a túránk során érintjük a Borsó-hegyi tragédia helyszínét, akkor a mai napig látható a becsapódott repülőgép okozta pusztítás az erdőben. Több tíz méteren törzsükben kettétört fák őrzik a katasztrófa pillanatát. A helyszínen emlékparkot alakítottak ki. Az esemény emlékét egy emlékmű őrzi, és a 42 elhunyt katonának 1-1 kopjafa állít emléket névvel, fényképpel és rendfokozattal ellátva. Az emlékművön elhelyezett táblán néhány sort olvashatunk szlovák, magyar és angol nyelven:

“Ezen a helyen, 2006. január 19-én, repülőgépszerencsétlenség következtében életét vesztette 42 szlovák katona a koszovói KFOR békefenntartó misszióból hazatérve. Béke poraikra!”

Egy évvel a katasztrófa után a szlovák honvédelmi miniszter Hejce összes lakosát kitüntette a mentésben tanúsított önzetlen segítségnyújtásukért.

Közeli településekért látogasd meg a Térképet!