Magyarságunk hungarikumunk

Beregszász

Itt jársz: Kezdőlap » Beregszász

I.Béla halála után fiai kapták meg ezt a vidéket. Lampert hercegnek jutott a mai Beregszász. Ő hozta itt létre Lampertházát a feltételezések szerint 1095-96 környékén.

Szól egy monda is Beregszász születéséről:

A környéken legeltette gulyáját egy Szász nevű pásztor, amikor a szomszéd bika rátámadt az ő vezérbikájára. A két hatalmas állat élet-halál harcot vívott egymással, patáikkal erősen feltúrták a gyepet. Miután Szász a botjával rásújtott az idegen bikára, így elkergetve, az egyik gödörben rengeteg aranyat talált. A hatalmas kincsből templomot építtetett a helyen, s hamarosan benépesült a környék. Tompa Mihály Beregszász című költeményében is olvashatunk erről.

II. Géza a kun betörések miatt elnéptelenedett vidékre szászokat telepített. Innen ered a Lampertszász elnevezés. Az ezt követő tatárjárás utáni időkben is szükségessé vált a kipusztult lakosság pótlása. 1284-ben Beregzaza, és 1504-től Beregszászként jegyezték az okmányok a települést. 1566-ban János Zsigmond az őt támogató Szulejmán szultán halála után a tatár segédcsapatokat keleti irányban engedte útjára,akik Beregszászt a földdel tették egyenlővé. Majd a fejlődés Bethlen Gábor alatt jött el, aki megerősítette és felvirágoztatta Erdélyt. 1629-ben kastély építtetett.

Bethlent a Rákócziak követték, és a II. Rákóczi György által Lengyelországgal szemben indított háború kezdeti sikerei után – ugyan is Varsót is sikerült elfoglalnia – X. Károly Gusztáv svéd király elárulta szövetségesét, és a hadi állapot megváltozott. Az Észak-Erdélybe betört Jerzy Lubomirski lengyel marsall vezetésével 1686. június 8-án Beregszász lakói közül sokat mészároltak. Az emberek a templomban kerestek menedéket. A túlerővel szemben a védők nem tudták tartani magukat, a vérfürdő után a támadók a bent lévőkre gyújtották a templomot. Az égő falakra pedig a következőt írták: „Vicem pro vice reddo tibi, bone vicine!” – Szemet szemért, leróttam adósságom, kedves szomszéd!

Férje halála után Bárthory Zsófia birtokolta a települést, majd az ő halálát követően Zrínyi Ilona kezébe került. Ebben az időben a császári csapatok két éven át ostromolták Munkács várát, és az itt elszállásolt katonák folyamatos félelemben tartották a várost. A terrorban tartókra a várból kitörő Radics András kuruc serege rátámadt, és a templomba menekülő császáriakra rágyújtották a templomot. Viszont eljött az idő, amikor Zrínyi Ilona feladásra kényszerült, és átadta a várat a Habsburgoknak.

A Rákóczi-szabadságharc kezdete

1703-ban a Beregi erdőkben bujdosó Esze Tamás, és Kis Albert kuruc serege követeket küldött a Lengyelországban bujdosó II. Rákóczi Ferenchez. Majd Breznába utazva Rákóczival, és Bercsényi Miklóssal kiadták a breznai kiáltványt, amiben harcba hívtak “Minden igaz magyar, hazaszerető és édes országunk régi dicsőséges szabadságát óhajtó, egyházi és világi, nemes és nemtelen”-t. Május 22-én Beregszászba értek, Esze Tamás kibontotta Rákóczi zászlaját, és felolvasta a kiáltványt. Az igazság szavai futótűzként terjedtek, és hamar megnőtt a felkelők létszáma. II. Rákóczi Ferenc még nem akart ideje korán belevágni a harcokba; francia segélypénzre várt, hogy a kuruc seregét bővíthesse. Így június 7-én Dolhánál Károlyi Sándor szatmári főispán, és Csáky István ugocsa-beregi főispán seregei egyesülve könnyen leverték a felkelőket. 

Károlyi Sándor 1703 október 9-én csatlakozott Rákóczi seregéhez, és számos katonai sikert ért el:

  • 1704 januárjától a dunántúli hadjárat vezetője
  • márciusától altábornagy rangban
  • a hónap végére kiszorította csapatait Sigbert Heister császári tábornagy
  • a császári oldalról a kuruc oldalra átállt Forgách Simon hadjárata idején Károlyi is visszatért Dunántúlra, és július 4-én lélektanilag jelentős győzelmet aratott Jacob Josef Rabatta seregei felett.
  • szeptemberre újra kiszorultak, viszont az 1705-ös év elején egy újabb kísérletet tettek a térnyerésre az Esterházy Antal által nevezett “végzetes földért”. Március 31-én ismét alulmaradt Heisterrel szemben.
  • január 2-a: tábornagy, és tiszántúli főgenerális
  • szécsényi országgyűlésen szenátorrá választották
  • 1705-ös év végére az Erdélyből kiszorult kuruc csapatok főparancsnoka, és feladata a fejedelemség visszafoglalása
  • 1707: kassai főkapitányság adminisztrátora, és főkapitány a rabságban lévő Forgách Simon helyett
  • 1708 végére kiszorultak a fejedelemségből
  • 1710 az egyik utolsó csata. Romhányi csata kezdetén a kurucok kerekedtek felül, viszont a császáriaknak sikerült fordítani a dolgon. Károlyi látva a reménytelen helyzetét a felkelőknek békét kötött a Habsburgokkal Rákóczi távollétében.
  • 1711 április 30: szatmári béke
  • Károlyi a további császári előléptetéseit arra használta, hogy a menekült kuruc katonáknak hazatérési engedélyt intézzen, a rászorulóknak segélyeket adjon. Templomokat, iskolákat, kórházakat alapított.

Beregvidéki múzeum, avagy Bethlen kastély

Közeli településekért, látogasd meg a Térképet!