fbpx
Magyarságunk Hungarikumunk

Nyírcsászári

Nyírcsászári leletanyagai több ezer éves emberi jelenlétre utalnak. Találtak a földben: szkíta, kelta, hun, avar maradványokat is. A Kaplony nemzettség volt az első tulajdonosa. Birtokosának neve először egy 1286-os oklevélben lelhető fel. A Császáry család egészen 1590-ig birtokolja, majd a Komoróczyak, Báthoriak, gróf Heller, Péchy Antal, gróf Dégenfeld, herceg Odescalchy Gyuláné a tulajdonosa. Ezt követően gróf Károlyi Gyula vásárolja meg, melyet 1945-ig tarthatott meg.

forrás: http://nyircsaszari.hu/tortenelme/

Úrjelenés görögkatolikus templom

A templom a középkorban római katolikus volt, pontos építési ideje nem ismert, gótikus formái alapján a 14. század második felére tehető. A lakosság a kora újkori háborúk és pestis miatt kipusztult, helyüket 1700 körül görögkatolikusok foglalták el, a hagyomány szerint Homonna környékéről érkeztek, akik a romos templomot is használatba vették. Rövidesen tornyot is építettek, a későbbi átalakítások miatt a középkori eredetre ma már csak a templom alaprajzi elrendezése és a szentélyablakok mérművei utalnak. Barokk ikonosztázionját 1925-ben lebontották, ekkor új építését tervezték, de végül csak új oltárok készültek, mivel a leégett parókia helyett kellett újat építeni. 1984–85-ben új, kétsoros ikonosztázion készült, Kárpáti László tervei szerint, az ikonokat ő festette. A templomot kívülről többször felújították.

Tornya 1938-ban épült, s 72 centiméter átmérőjű harangját 1923-ban a Harangművek Rt. öntötte. Anyakönyveket 1825-től őriznek.

forrás:https://www.nyirgorkat.hu/?q=parokia&id=109

lexikon.katolikus.hu/N/Nyírcsászári.html

A nyírcsászári lelkész Fejér János és felesége Orosz Juliánna sírja

Tudtad?

Fejér János, aki 1829 és 1879 között Nyírcsászári görögkatolikus parókusa volt, az unokatestvére volt Fejér Pálnak. Ez a Fejér Pál Tiszabüdén született, és édesapja Nyírvasváriban végzett munkája miatt felvette a település nevét, így a történész, író és forradalmár Vasvári Pál néven vált ismertté. Tiszabüde pedig Vasvári Pál tiszteletére Tiszavasvárira változtatta nevét.

Nyírcsászári Református Szórvány temploma

Nyírcsászári I. és II. világháborús hőseinek és elhurcoltjainak emlékműve

Az 1944 októberi eseményekre emlékezik vissza Juhász János, akit frontról hazatérve orosz katonák fogtak el, és szállítottak Besszarábiába hadifogoly táborba.


Abádszalókiak a belci táborban
Beregszászon voltam 1944 októbere elején, amikor az oroszok bekerítették a várost. Levetettük a katonaruhát, és civilben – amit a lakosságtól kaptunk – elindultunk hazafelé. Átkelve a Szamoson, Nyírcsászári
határában két orosz katona megállított minket, és betereltek egy kis erdőbe. Itt már 300-an ültek a fűben. Rövidesen 500-600-an lettünk. Nyírgyulajon át beérve Debrecenbe, már 5-6 ezren lettünk.


Itt találkoztam össze 12 földimmel: Kozák Sándor, Mohácsi József, Szabó Dezső, Vízi András, Csörögi József, Nagy Károly, Bodnár István, Juhász József, Sári László, Gál Imre, Károlyi Gergely, Garamszegi Zsigmond Juhász János. Mindannyian egy vagonba kerültünk, és 1944. december 6-án érkeztünk meg Belcibe (Besszarábia). A 17 napi utazás alatt hétszer kaptunk kenyeret és hétszer levest. Egyik nap kenyér, a másikon „menü”. A vagonból kilépve, akaratunk ellenére összerogytunk. Ötösével összeállva, egymásba kapaszkodva vonszoltuk egymást. Az őrök állandóan kiabáltak, lökdöstek, rugdostak bennünket.


Belciben akkor 3 láger volt: a főláger, a kisláger és a téglagyári láger. A kislágerbe kerültem, amely később kórház lett. A város szélén volt, közelében egy nagy nádassal. Már akkor ez a láger lett a betegek gyűjtőhelye. December végére a halottak száma elérte itt a 150-200-at. 1945 elején kitört a vérhas és a tífusztjárvány. Éjjelente 200-250 halottat vittunk ki a közös sírba, egy gödörbe. Így ment ez május 9-ig, a háború végéig. Tudomásom szerint a városban lévő 20 000 német és 10 000 magyar hadifogoly közül csak 150 német és 3 000 magyar maradt életben. A 13 falumbeliből 9-en haltak meg. A háború befejezése után javultak az egészségügyi viszonyok, de ez már a halottakon nem segített.”
Juhász János – Abádszalók
HH 1993/9.

http://www.bibl.u-szeged.hu/porta/szint/tarsad/tortenel/mo_1918/hadifog/html/f03.htm

Közeli településekért látogasd meg a Térképet!