Számtalan felvidéki városban, településen, Esterházy emléktáblát, szobrot avatnak. A mártír gróf, aki kiállt mindvégig az igazság, emberség, emberi jogok mellett, életét adta mindezekért. Alsóbodokon méltó zarándokhelyet, emléket
állítottak szellemiségének. Szabadegyetem jött létre, ami megerősíti a még mindig kételkedőt abban, hogy igenis Esterházy János jóvátételt érdemel, elvei, magatartása példaértékű napjainkban is.
Hogy hogyan kötődik a mi falunkhoz, Komáromszentpéterhez? A választ ismételten a Komáromi Lapokban találtam a Hungaricana közgyűjteményi portálon. Egyszer megtaláltam, majd nem tudtam, hogy tényleg jól láttam-e.
Egy másik számában a KL-nak azt olvastam, hogy képviselőt küldött maga helyett. Ma újra megtaláltam az 1934-es cikket, amelyet le is mentettem, a címszót és a dátumot képernyő felvétellel is megerősítettem, nehogy
akaratlanul is félrevezessek embereket, akik olvassák írásaimat. Amennyiben a korabeli sajtó valótlant ír, akkor én azt idézem, de én úgy gondolom, a valóságot írta 1934-ben a tudósító.
Annyira köztiszteletnek örvendett a Keresztényszocialista Párt községünkben, hogy már a falu határában küldöttség fogadta Őt és társait; Alapy Gyulát, Jabloniczky Jánost, Derfinyák Gusztávot, mégpedig ötven tagú ifjú biciklista Holecz János vezetésével. Holecz János helyi kisgazda volt. A községbe érve áthaladtak a gyönyörűen virágokkal feldíszített diadalkapun, ahol további küldöttség várta a pártvezéreket. Név szerint: Molnár Mária a Magyar leányok és asszonyok képviseletében, Gerencséri Sándor a legények, Németh Ignác a párt, Molnár Vilmos községi bíró, a párt községi képviselő-testületi tagjai nevében üdvözölték a közszeretetben álló országos pártelnököt és vezetőit. Igar Vilmos helyi szervezeti elnök megnyitó beszéde után Esterházy János szólt az egybegyűltekhez. A cikket teljes terjedelmében elolvashatja az olvasó az írásom alatti linkre kattintva, de mégis szeretnék egy idézetet kiírni, amely mélyen megérintett engem:
“…Eljöttem beszámolómat megtartani. Mi magyarok törvénytisztelők vagyunk, mi csak a törvényes keretek között mozogva dolgozunk, soha olyat nem teszünk, ami törvényellenes, mi csak a jogainkat követeljük. Mi minden tekintetben eleget teszünk kötelezettségeinknek úgy az adózás, mint más tekintetben.”
Eddig az idézet, de ismételten írom, nagyon érdemes végigolvasni teljes terjedelmében a cikket, ahol az egész beszéd olvasható. Még a sorok olvasása közben is megjelent előttem szelíd arca, nyugodt, békés hangja, halvány mosolya. Beszédét szűnni nem akaró tapsvihar és éljenzés követte. Ezután dr. Alapy Gyula mondta el beszámolóját. Ő rámutatott a munkanélküliség rémére, amely főként a falvakat és tanyákat érintette azokban az időkben. Őt is megéljenezték és tapsolták.
Jabloniczky János beszámolója az igazságról szólt, hogy mennyire fontos mindig kimondani azt, ami minket, magyarokat érint. Kiemelte a gyerekeket, akik nem járhatnak iskolába. Majd a politika felé irányult beszéde, amelyben kifejtette, mennyire veszélyes lenne egy újabb háború kitörése. Az európai civilizáció teljesen megsemmisülne. Utolsóként a vendégek részéről Derfinyák Gusztáv szólt a néphez. Ő a szervezkedés fontosságáról beszélt lelkesen. Az impozáns népgyűlés Gerendás Károly lelkes beszédével és Igar Vilmos zárószavaival ért véget.
Írta: Sárközi Anasztázia
nevelő-könyvtáros
Kossányi József Alapiskola és Óvoda
Komáromszentpéter
Forrás: Komáromi Lapok, 1934. június 13. Az országos keresztényszocialista párt Komáromszentpéteren […]