Elekes Gábor újratemetése másodjára hozta el a székely hős számára a végtisztességet. Komiszár Dénes a fiatal nyíregyházi történész és hadisírgondozó tartalékos főhadnagy hosszú évek óta végez kutatómunkát, és vesz részt a város kulturális életében. Ezúttal nem a múltat kutatta, hanem a jelent…
Miután Elekes Gábor menye eladta a sírboltot, és a maradványokat elhamvasztatta a hamvak a fő ravatalozóba kerültek. Miután a 10 éves bérleti idő letelt a hamvakat egy raktárba szállították, ahol a bemosásra vártak. Komiszár Dénes kezdeményezésére a Magyar Honvédség parancsnoka elfogadta a Megyei Hadisírgondozó Részleg felterjesztését és engedélyt adott az újratemetésre. Miután középiskolásokkal rendbe rakták a nyíregyházi északi temető huszár sírkertjét 2019. július 29-én katonai tiszteletadással elhelyezésre kerültek Elekes Gábor hamvai.
Elekes Gábor élete a frontszolgálattól a rászorulók támogatásáig
“Ne feledje el senki – mondotta, hogy a Nemzeti Egység nem pártpolitikai gondolat, nem szétválasztó gondolat, hanem a magyar erők egybefogását s az egybefogás után minden magyar boldogulását kívánja előmozdítani.”
Részlet Vitéz Elekes Gábor vármegyei titkár tiszaberceli beszédéből, Nyírvidék (Trianon 15) 1935. február hó 9.
Vitéz szentkatolnai Elekes Gábor a székely ősök nyomdokait követve katonai pályára lépett, és a huszárok között teljesített szolgálatot. Előbb Miskolcon hadnagyként, majd főhadnagyként Nyíregyházára került a 14-es vörös ördögökhöz. A nagy háborúban századosként védte a hazát, majd annak befejezésekor őrnagyi rangban tért haza. Nem csak az első világháborúban véghezvitt hőstettei miatt volt kiváló férfi vitéz Elekes Gábor, hanem a nemzetépítő szerepében is kimagaslót alkotott. A Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetsége (HONsz) vármegyei elnökeként támogatta az árvákat, özvegyeket és a hadi rokkantakat is.
A nyíregyházi huszárok hazaérkezése és a nagy megdöbbenés
1941. november 4-én a keleti frontról hazaérkező nyíregyházi huszárokat vitéz szentkatolnai primor Elekes Gábor ny. huszárezredes fogadta hozzájuk méltó ünnepség keretében. Lássuk, a Nyírvidék aznapi cikkét:
“Nyíregyházán a centenárium óta nem volt ilyen messzehangzó, nagy erőket tömörítő hatalmas ünnep, mint a keleti harctérről hazaérkező honvédek fogadása. A város zászlódíszbe öltözik, a vonulási úton, melynek irányát a polgármester tegnapi hirdetménye rajzolta meg, feldíszítik nemzeti színű és szövetséges zászlókkal, szőnyegekkel, virágokkal az ablakokat. A katonaság hozzátartozóinak és a fogadásnál megjelenő küldötteknek elhelyezésére tribünöket építenek olyan nagyságban, mihez fogható még nem is volt Nyíregyházán.”
Nyírvidék (Trianon 22.) IX. évfolyam 252. (2550.) szám (részlet). Országra szóló ünnepség lesz Nyíregyházán – a keleti harctérről hazaérkező honvédek fogadása
A város ünneplésre készült, és senki sem gondolta, hogy a fogadás után a hős katona, és a társadalmi szerepvállalásaiban is aktív férfi november 6-án agyvérzésben meghal.
Novemberi napsugárban, de bús szélvihar orgonazúgásától kísérve temette el Szabolcs és Nyíregyháza társadalma szombaton délután vitéz szentkatolnai Elekes Gábor ny. huszárezredes, a Magyar Élet Pártjának alelnökét a Petőfi-utcai gyászházból. Egy század rohamsisakos huszár vonult fel kivont karddal a temetésre és itt láttuk egyházi, katonai, polgári társadalmunk képviseletét. Az impozáns részvét annak a férfiúnak szólt, aki talpig magyar katona, küzdő közéleti harcos, eszmék fáklyavivője volt évtizedeken át és akiknek szervezési eredményeire felfigyelt a magyar politikai élet. A gyászdrapériák sötétítette teremben gyertyák imbolygó fénye világít a huszárezredes fekete érckoporsójára, amelyet a vitézek háromszínű zászlaja takar. A koporsón a huszárezredesi díszcsákón megragyognak az aranydíszek, s most gyászt jelez a fekete bojt. Ezüstös fénye van a kardnak, amely jelzi, hogy a hadak útját járó férfi alussza immár békés álmait. A koporsó fölött a székely nemesnek, a primornak címerei. A koporsó mellett a kitüntetések bársonypárnácskán, a katonai és polgári front vitéz harcainak tanúi, elismerői. Az előcsarnokban és a ravatal mellett hatalmas koszorúk. A családnak, szerető hitvesnek pálmás, pirosszekfűs koszorúján a piros selyem szalag aranybetűi mintha felsírva mondanák: Élt, mert szeretett…
Nyírvidék (Trianon 22.) 1941. november 10.
Az újratemetés fotói
Vitéz Elekes Gábor újratemetése után emléktáblát avattak
Az Elekes Gábor újratemetése után a vitéz Petőfi utcai házának helyén egy emléktáblát is állítottak. Beszédet mondott Kertész József százados, és Kálinger Roland őrnagy katolikus tábori lelkész is.
Vitéz szentkatolnai Elekes Gábor
Székelyföld nevetett mosolyával rád legelőször,
Vietórisz István
Székely-hűséget oltva beléd örökül.
Ezzel a hűséggel követéd zászlód a hazáért,
Ezzel a hűséggel jártad a harctereket.
És amikor zászlónk lehanyatlott és Trianon jött,
Percre sem álltál meg, fújtad a tárogatót:
Nem szabad elvesznünk, ha hitünk munkálja jövőnket
És ha szoros lánc lesz, összefogódzva, kezünk!
Mint a futó villám, izgattál vármegyeszerte,
Ért a gyümölcs – s a magyar ég fele már kiderült.
Ebben a munkában tört össze a tested, – a lelked
Égi Atyádhoz tért, védeni az árva magyart,..
Székelyföld nevetett mosolyával rád legelőször,
Most puha ágyat vet néked a nyíri homok.