A temetőben készült botrányos jeleneteket látva a jóérzésű ember szíve szorult össze, s a keze ökölbe, de az érzelmeket pár percre félretéve nézzük végig a múltat és jövőt, hogy lássuk milyen Úzvölgye egy földmérő szemével!
Magyarságunk Hungarikumunk: Üdvözlöm dr. Rákossy Botond-József földmérő mérnök Urat, akivel az Úzvölgye tulajdonjogi viszonyairól beszélgetünk! A temetőgyalázás a folyamatos magyarellenesség talán legnagyobb visszhangot kapott mérföldköve lett az utóbbi éveket tekintve. Mivel nemzetközi megállapodások és hadtörténeti vonatkozásokban nem kérdéses a temető hovatartozása felvetődik a kérdés, hogy egy szimbolikus történettel nézünk-e szembe. Ahogy 100 évvel ez előtt a román sovinizmus útját naiv és őrült módon pacifista erők kövezték ki, úgy 100 év elteltével román törekvéseket magyar mulasztások – vagy ne adja Isten: közreműködések – sorozata segíti. Hérakleitoszt cáfolva újra, és újra ugyanabba a folyóba lépnénk?
Egyetlen ember sem léphet kétszer ugyanabba a folyóba, mert az már nem ugyanaz a folyó, és ő már nem ugyanaz az ember.
Hérakleitosz
Dr. Rákossy Botond-József: Ha azt nézzük, hogy ugyanazokat a hibákat követjük el, mint 100 évvel ezelőtt – de még korábban is –akkor úgy tűnik, Hérakleitosz folyó-hasonlata nem érvényes Erdélyre, Székelyföldre: mi folyamatosan ugyanabban a folyóban lépkedünk. Ennyi idő alatt meg kellett volna tanulnunk, hogy az említett naiv hozzáállás vagy esetenként kizárólagosan politikai megközelítés nem segít megvédeni temetőinket, jelképeinket, vagy akár területeinket, elkobzott épületeinket. Az úzvölgyi események rávilágítottak arra, hogy az élőlánc, az imádkozás nem oldja meg sem a határvitát, sem a területek tulajdonvitáját, és úgy tűnik, még a temetőink védelméhez sem elég. Pragmatikus lépéseket kell tenni, szakembereket kell bevonni a megoldáskeresésekbe, ügyvédek véleményét kell kikérni a vitákba. Most már a napnál is világosabb: ha csak a politikusokra bízzuk a megoldást – akik nem hajlandóak meghallgatni a szakemberek véleményét – nem jutunk messzire. A politikus mindig azt (is) figyeli, hogy megfogja a szavazót, a jó szakember pedig a megoldást keresi.
Fotó: Rákossy Botond József
Az egyszerű ember olyan a társadalomban, mint az indikátor a kémiában: megmutatja az irányt, jelzi hogy ami történt az jó-e vagy nem, fontos-e vagy nem. A jelzése nyomán kell lépjen a politikus, jogász, mérnök.
Dr. Rákossy Botond József
MH: Kérem nézzük végig a temető tulajdonjogi történetét egy földmérő szemével az 1968-as törvényektől, melyek vitathatatlanul meghatározták, hogy Úzvölgye Hargita megyéhez tartozik!
Dr. Rákossy Botond-József: A ma is létező romániai megyék 1968-ban születtek, a 2/1968-as törvény alapján. A jogszabály csak leírja a közigazgatási egységeket (megye, megyei jogú város, város, község), térkép melléklete nem volt. Úgy a törvény, mint az 1136/1968-os minisztertanácsi rendelet szerint – ez utóbbi Hargita megye közigazgatási elhatárolásáról szól – Úzvölgye település Hargita megyéhez, azon belül Csíkszentmárton községhez tartozik.
Kataszteri elhatárolási dokumentációk az elkövetkező években készültek. Sajnos be kell lássuk: nem ritka, hogy ezek az iratcsomók ellentmondásos információkat tartalmaznak – ami nem is csoda, hiszen a kommunista rendszerben senkinek nem fordult meg a fejében, hogy vitázzon a települése területéért, hiszen amúgy is minden a román államé volt.
Darmanesti város (Bákó megye) és Csíkszentmárton község (Hargita megye) közötti kataszteri határleírás 1969-ben készült, szerzője a Bákó megyei Kataszteri, Tervező és Vízgazdálkodási Hivatal (Oficiul de Cadastru, Proiectare si Gospodarire a Apelor Bacau – O.C.P.C.A.). Az iratcsomóban található vázlatrajzból és a hozzárendelt határleírásból egyértelműen kiderül, hogy a vitatott rész – Úzvölgye település és a haditemető – Csíkszentmárton község területén fekszik. Tehát a megyék megalakulásához időben legközelebbi kataszteri elhatárolási dokumentáció igazolja azt, amit a törvény is leír: Úzvölgye Csíkszentmárton község része. És mivel mind a mai napig törvény nem módosította a megyehatárokat, az 1968-1969-es állapotnak kellene mai is érvényesnek lennie.
Forrás: Rákossy Botond József
MH: Látva, hogy a román restitúció nem az igazság talaján áll, és az államosított vagyon visszaszolgáltatásáért is kőkeményen meg kell harcolni, miért nem vigyázunk jobban a meglévő dolgainkra?
A fecskefészekbe a veréb beül: pontosan azt csinálta! Beült a fecskefészekbe a román!
Bartha Mihály, 95 éves veterán
Dr. Rákossy Botond-József: Mert nem kezeljük kellő komolysággal dolgainkat, és amikor megvan a baj, már sokkal nehezebb orvosolni. Romániában most készül az integrált kataszteri és ingatlan nyilvántartási rendszer. A nagy zűrzavarban előfordul, hogy egy bizonyos területre két tulajdonos is rendelkezik tulajdonjogot igazoló irattal. Ilyen esetben az van előnyben, aki először bejegyzi a rendszerbe tulajdonjogát és úgymond “elfoglalja” az illető területet. Ezért mindig kihangsúlyozom: ha valaki visszakapta területét, épületét, kezében van a tulajdonjogot igazoló aktája, akkor igyekezzen, forduljon mihamarabb egy földmérőhöz és jegyeztesse be a telekkönyvbe a tulajdonjogát, “foglalja” el a területet. Ha ezt megtette volna Csíkszentmárton község 18 évvel ezelőtt, akkor nem lett volna Úzvölgye-eset.
MH: Megnyugodhatunk, hogy több temető, erdő, kastély vagy bármi, ami magyar nem kerülhet ki egy-egy “felületes munka” következtében a kezünk közül?
Dr. Rákossy Botond-József: Úgy gondolom, az úzvölgyi eset inkább kivétel, mint szabály. Az esetek többségében – legalábbis egyelőre – nincsenek veszélyben a visszaszolgáltatott temetők, erdők, kastélyok. De azért résen kell lennünk és kerülnünk kell a felületes munkákat. Ott vannak például a közbirtokosságok. Úgy érzem, hogy a veszély közeledik, és előfordulhat hogy ha nem végeztek annak idején pontos munkát, támadó felületeket hagytak, bajba kerülhetnek a következő időszakban.
MH: Az úzvölgyi temetőért folytatott harcban az erdélyi politikusok valahogy a sokadik sorba kerültek, és a frontvonalon többségében a civil emberek vannak. Mit üzenne a politikusoknak, és mit a magyarságnak?
Dr. Rákossy Botond-József: Amint már megjegyeztem, az ilyen jogi-műszaki dolgokat soha nem kell túlpolitizálni. Természetesen a politikusainknak is megvan a szerepe, de azzal párhuzamosan kell élni a törvény által megadott lehetőségekkel. Tisztán leírja a törvény, mit kell tenni határvita esetében. Az is egyértelmű, hogy mi a teendő, ha egy temetőt két település is a közvagyon nyilvántartásába befoglalta. És az sem kérdés, hogy mi a teendő, ha például valaki a saját udvaromban kezd áskálni és betonkereszteket helyez el. De meglepetésemre hónapok teltek el, és ezen a téren szinte semmi nem történt. Kivéve néhány baklövés. Például Csíkszentmárton község az építkezés befejezése után kérte annak leállítását. És hogy még cifrább legyen, egy területileg nem illetékes bírósághoz nyújtották be a keresetet.
A magyaroknak azt üzenem, legyenek éberek, amint azt az Úzvölgye kapcsán is tették. Az egyszerű ember olyan a társadalomban, mint az indikátor a kémiában : megmutatja az irányt, jelzi hogy ami történt az jó-e vagy nem, fontos-e vagy nem. A jelzése nyomán kell lépjen a politikus, jogász, mérnök.
Fotó: Rákossy Botond József
MH: Földmérőként részt vett a tusványosi kerekasztal-beszélgetésen, és többek között nyílt levelet is írt Borboly Csabának néhány lényeges kérdést felvetve az eddigi „felületes munkák” kapcsán. Jelezték azóta, hogy igényt tartanának a szakértői segítségére?
Dr. Rákossy Botond-József: Ez a legkönnyebb kérdés: a válasz nem. Pedig lenne egy-két tanácsom. Egyik közvetlenül a szakmámhoz kapcsolódik. Csíkszentmárton község kérte annak a telekkönyvi végzésnek a megsemmisítését, amellyel Dormánfalva javára jegyezték be a temetőre vonatkozó tulajdonjogot. Én magam már több tucat hasonló per tapasztalatával rendelkezem, 10-15 megyében is voltak ügyeim. Biztosra vehető, hogy a keresetet elutasítja a bíróság, hiszen a bejegyzés érvényes tulajdoni akta alapján történt. Először az illető aktát (önkormányzati határozatot) kell érvényteleníteni, utána jöhet majd a telekkönyvi törlés.
MH: Tegyük fel, hogy nem állítanak a temetőben betonkereszteket a magyar és más nem-román katonák sírjaira, akkor kiderült volna valamikor, hogy már Dormánfalvához tartozik (legalább is a telekkönyvi bejegyzés szerint) Úzvölgye?
Dr. Rákossy Botond-József: Igen, valószínűnek tartom. Ha hamarabb nem is, de akkor mindenképpen igen, amikor Csíkszentmárton község kérte volna a temető telekkönyvi bejegyzést. De mivel a kataszteri térkép mindenki számára elérhető (http://geoportal.ancpi.ro/geoportal/imobile/Harta.html), nincs kizárva, hogy akár Csíkszentmárton polgármestere vagy bármely érdeklődő személy hamarabb felfigyelt volna a 65679-es számmal jelzett sárga négyszögre.
Forrás: Rákossy Botond József
MH: Milyen lehetőségei maradtak a magyar félnek az ebből a helyzetből való kijutásra a 24. órában?
Dr. Rákossy Botond-József: Jó eséllyel lehet bírósághoz fordulni a közigazgatási határ kiigazításáért. Megfelelően dokumentálva és fenntartva a bíró előtt meg lehet nyerni a pert. Dormánfalva önkormányzatának a határozatát könnyebb lenne megsemmisíteni akkor, amikor a közigazgatási határ tisztázódott, utána pedig a temető fölötti tulajdonjog is megoldódna Csíkszentmárton javára. Véleményem szerint, ahogy mifelénk mondani szokták, a szekér megkerülte a lovakat. Csíkszentmárton község először a határozat megsemmisítését kérte és félő, hogy a bíró a döntését a ma létező közigazgatási határokat szem előtt tartva hozza meg a döntését. Az pedig nem lesz kedvező számunkra. Pontosan erre hívtam fel Borboly Csaba figyelmét a nyílt levelemben: hasznos lett volna konzultálni szélesebb körben is, mielőtt egy hibás lépést megteszünk. Ha születik egy kedvezőtlen jogerős döntés a temető tulajdonjogáról, utána már a határkiigazításnak is csökken az esélye.
Ami a betonkereszteket illeti, egyhamar nem lesznek eltávolítva – hogy ne mondjam azt, hogy soha.
MH: Köszönöm a beszélgetést dr. Rákossy Botond-József földmérő mérnöknek, hogy elénk tárta milyen Úzvölgye egy földmérő szemével!
Dr. Rákossy Botond-József: Köszönöm szépen az érdeklődést! Csak remélni tudom, hogy az úzvölgyi eseményekből azért csak tanultunk valamit és Hérakleitosznak igaza volt: nem lépünk ugyanabba a folyóba többször, nem követjük el ugyanazokat a hibákat ismételten. Dolgozzunk pontosan, időben, szaktudással. Ellenkező esetben jönnek a további úzvölgyék.