170 éve végezték ki az aradi vértanúkat. S e kerek évforduló kapcsán végigjártuk Arad városát részt véve a megemlékezés-sorozatokon. A programok előtt, illetve között rengeteg kellemes élményt szereztek nekünk az aradi magyarok, akikkel megismerkedhettünk a két nap alatt.
Az aradi ünnepségsorozat:
Istentiszteleten idézték fel a vértanúk emlékét az Arad Belvárosi református templomban
“Jézus ezt mondta: úgy van az Isten országa, mint amikor az ember magot vet a földbe, azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő, az ember pedig nem tudja, hogyan. Magától terem a föld, először sarjat, azután kalászt, azután érett magot a kalászban. Amikor pedig a termés engedi, azonnal nekiereszti a sarlót, mert elérkezett az aratás ideje.
Kedves testvéreim! Ennek a példázatnak az a címe, hogy a magától növekvő vetés és arról szeretnék nektek ma bizonyságot tenni ezen az emlékezetes vasárnapon, ami 170 évvel ez előtt ebben a városban jelentős esemény helyszíne volt és azóta zarándokhelyévé lett magyar népünknek ezen az alkalmon. Arról szeretnék nektek bizonyságot tenni, hogy a gyász, a fájdalom, és sokszor az ellehetetlenülés határán is úgy tűnik, hogy az Isten országának van diadala. Az Isten országának diadaláról szólt ez a példázat. Mert az ő országa nem csupán ott van, ahol kételyek nélkül első hallásra befogadják az evangéliumot. Vagy, ahol egy csapásra tömegek jelennek meg a templomban, vagy ahol hirtelen megjavul a társadalmi morál, mert az azt jelentené, hogy megvalósulása kizárólag emberi akarattól, ügyes szervezéstől, hatásos reklámfogásoktól, modern technikai eszközöktől függ. Isten országa ott van jelen, ahol az ő szeretett akarata kibontakozik. Isten országa jelen van a börtöncellákban, jelen van ott is, ahol éppen kivégzésre készülnek, és jelen van ott is, ahol megemlékeznek, hálát adnak, ahol keresztelői eseményre kerül sor, ahol az élet kezdetén azzal a reménységgel hozzák a gyermeket, hogy a keresztség sákramentumában részesüljön és így emlékezhetünk mi is ebben a szövetségben, amit Isten velünk is egykor, a mi keresztségünk alkalmával megkötött. Van egy kapaszkodónk, ez a kapaszkodó adja a lehetőséget, hogy Isten akarata a mi életünkben is kibontakozhat. A lelki növekedés elindulhat, mindenféle emberi körülmények ellenére akár kicsiben, akár kezdetleges formában, akár láthatatlanul is, mint mag a földben. Ma ennek a titokzatos növekedésnek a voltáról tanít minket az ige. Arról tanít az ige, hogy egy képet használ Jézus, és ez a kép mindannyiunk számára ismerős. Mindannyian tartottunk már a kezünkben vetőmagot. S tudjuk jól, hogy ez a vetőmag akkor indul növekedésnek, ha földbe szúrjuk, s utána várunk. Nem kaparhatunk a föld alá, hogy mi történik ott lent titokban, semmit nem csinálhatunk azon kívül, hogy várunk, mert a kíváncsiskodó tekintetünkkel megzavarnánk az ott zajló eseményeket, akkor talán a növekedés lehetőségét végképp megakadályozzuk. Az az ember, aki elvetette – mondja az Úr Jézus – maga sem tudja hogyan, de egyszer csak élni kezd a mag, majd kijön a földből, és meghozza a maga termését. Ennek a példázatnak egyetlen kulcsszava, az hogy magától terem a föld. Magától indul az élet, és sarjad ki az élet minden külső emberi beavatkozás nélkül. De ahhoz, hogy a mag növekedjen, majd teremjen ahhoz el kell vetni. […]”
Vincze Árpád a Kecskeméti Református Gimnázium lelkészének beszédéből egy részlet
“Képernyőnkön kivetítve ott látjuk a 13 vértanúnak az arcképét, de melléjük gondolhatjuk annak a Kazinczy Lajos honvéd ezredesnek az arcát, az életét, az áldozatát is, akiről mi itt a templomban megemlékeztünk oly módon, hogy egy emléktábla hirdeti az emlékét, hiszen őt is itt Aradon végezték ki, igaz későbben: október 25-én. 29 éves korában ő is mártírhalált halt a szabadságért. Nagyon köszönöm az igehirdetést, amely rámutatott arra, hogy az ő életük, az ő szolgálatuk, az ő áldozatuk olyan volt annak idején, mintha, Isten az ő magyar népéről, gondviselő markából, akkor amikor úgy nézett ki, hogy minden elveszett, és minden elbukott, akkor őket beleszórta, belevetette az aradi földbe, azért hogy a rájuk való emlékezés az teremje számunkra, ami nemzetünkhöz való ragaszkodásunknak a gyümölcsét, a termését. S mi aradiak tudjuk, hogy milyen hamar megmutatkozott már ez a termés, ez a gyümölcs hiszen néhány esztendő alig telt el az ő kivégzésük óta az aradiak már egy már egy kiszáradt eperfát vittek oda ki a kivégzés helyszínére, amikor már nem lehetett, s papírra írt…papír cédulákra írták fel a neveiket, és azokat aggatták fel ennek a kiszáradt eperfának az ágaira. Majd aztán… ugye itt áll a templom tőszomszédságában Zala György gyönyörű alkotása az aradi Szabadság-szobor, amely már monumentális erővel hirdeti az ő emléküket. Fogadjuk őket úgy, és emlékezzünk úgy rájuk, mint Istennek az irántunk való szeretetéből ránk ruházott feladatot bátran elhordozó, elviselő mártírokra, s a rájuk való emlékezés valóban teremjen számunkra az egymáshoz való tartozás erősödésének a gyümölcsét!”
Baracsi Levente aradi lelkész beszéde
A Kecskeméti Református Gimnázium diákjainak ünnepi műsora
Évről évre a Kecskeméti Református Gimnázium diákjai kerékpáron eltekernek Aradra az október 23-i megemlékezésre. Idén a kerek évfordulón – 170 éve végezték ki az aradi vértanúkat – egy rövid, de emlékezetes műsorral készültek, melyen a következőket adták elő a református híveknek:
Damjanich János imája
“Ima kivégeztetésem előtt, 1849. október 5-ről 6-ra virradóra
Damjanich János Arad 1849. október 5-ről 6-ra virradóra
Mindenség ura! Hozzád fohászkodom! Te erősítettél engem a nőmtől való elválás borzasztó óráiban, adj erőt továbbra is, hogy a kemény próbát: a becstelen, gyalázatos halált erősen és férfiasan állhassam ki. Hallgasd meg, ó, Legfőbb Jó, vágyteli kérésemet! Te vezettél, Atyám, a csatákban és ütközetekben – Te engedted, hogy azokat kiállhassam, és a Te védelmező karod segített némely kétes küzdelemből sértetlenül kilábolni – dicsértessék a Te neved mindörökké!
Oltalmazd meg, Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől! Hajlítsad az uralkodó szívét kegyességre a hátramaradó bajtársak iránt, és vezéreld akaratát a népek javára! Adj erőt, ó, Atyám, az én szegény Emíliámnak, hogy beválthassa nékem adott ígéretét: hogy sorsát hitének erejével fogja elviselni.
Áldd meg Aradot! Áldd meg a szegény, szerencsétlenségbe süllyedt Magyarországot! Te ismered, ó, Uram, az én szívemet, és egyetlen lépésem sem ismeretlen előtted: azok szerint ítélj fölöttem kegyesen, s engedj a túlvilágon kegyes elfogadást találnom. Ámen.
Damjanich
Emíliának vigasztalásul”
Keserves szívvel Magyarországon
2. vsz:
Emlékezzél meg hatalmas isten, nyomorúságinkról,
Tekints mi reánk, állj bosszút immár, mi nagy romlásainkról!
3. vsz:
Mert örökségünk tőlünk fordúla pogány nemzetségre,
Mi lakóhelyünk szálla mi rólunk idegen népekre.
7. vsz:
Kegyetlen szolgák nagy dühösséggel rajtunk uralkodnak,
Nem találhatunk már reménységet szabadulásunknak.
16. vsz:
Te pedig, kegyes, irgalmas Isten, örökké megmaradsz, Te országodban,
birodalmadban örökké megállasz.
18: vsz:
Téríts tehozzád, és mi megtérünk, kegyelmes Úr Isten! Újítsd meg
immár mi napjainkat, mint régi időben.
Keserves szívvel Magyarországon: http://egyhazzene.reformatus.hu/data/downloads/2018/11/19/%C3%9AjR%C3%89_1_1_egyesitve_18nov19.pdf
Arad Belvárosi Református templom: https://www.facebook.com/pages/Arad-Belv%C3%A1rosi-Reform%C3%A1tus-Templom/527935053949932
Megemlékezés az aradi vértanúkról és az emlékmű megkoszorúzása a Vesztőhelyen
“Tisztelt Megemlékezők! A megemlékezés mindig összegyűjt bennünket itt vértanúink iránti tiszteletadásra, akiket magunkéinak vallunk, mert mi is az ő harcukat akarjuk továbbfolytatni a szabadságért, népünkért. A vértanúk a mi biztonságunkért és jövőnkért is adták életüket akkor. Azzal az elhatározással indultak el a küzdelembe, hogy meghátrálás nélkül megtesznek mindent a magyar nép szabadságáért, az elnyomás és megsemmisítés ellen.
Hozzáállásunkban rejlik a siker, és az hogy most is hiszünk ebben a győzelemben, hiszünk a hovatartozásunkban, akár előnyösnek, akár hátrányosnak tartják magyarságunkat. Nem lehet letagadni sem, felcserélni anyanyelvünket, sem szülőföldünket, azért mert a helyzet úgy kívánja, vagy mert nincs jövő számunkra. Kevesebben vagyunk, olykor megosztottak, és lassan kihűl a küzdelem szelleme a szívekből. De tudjuk, hogy Isten mindig győzelemre vitte azok küzdelmét, akik hittek abban, amit akartak és hittek benne: mindennek teremtőjében, az igazságtalanságot elszenvedők oltalmazójában. Hinnünk kell, hogy ha a világ elítéli is azt, akit el akar marasztalni, Isten a benne bízók oltalmazója, és az ő szent fia által megmutatta milyen messze megy el az emberek iránti szeretetében, amikor érettünk a kereszten életét adta Jézus Krisztus. Most ő hozzá forduljunk vértanúinkért imádkozva. Adja meg nekünk is a bátorságot, és adjon erőt még jobban szeretni népünket és minden embert, mert ez mutatja meg nekünk a helyes utat a mindennapokban, és a rendkívüli helyzetekben is hogyan döntsünk, ki-ki a maga helyén közös jövőnk érdekében.”
Blénesi Róbert plébános, minorita házfőnök beszéde
Szentmise az aradi vértanúk emlékére a Páduai Szent Antal-katedrálisban
A vértanúk özvegyei a Szabadság-szobor előtt
“Ezzel a kiállítással a hazájukért életüket áldozó aradi vértanúk szeretteinek állítunk emléket. Nőknek és gyermekeknek, akik egy életen át hordozták férjük, vőlegényük, édesapjuk tragédiájának lelki és fizikai terheit, sokszor a legnehezebb körülmények között.”
Készítette a Salt Communications a Balassa Intézet támogatásával.
A Szabadság-szobor megkoszorúzása a vértanúk kivégzésének 170. évfordulóján
Hölgyeim és Uraim szeretettel köszöntöm Önöket a nemzeti gyásznapon itt a magyar Golgotán! Bár gyásznap ez, mi még is ünnepelünk. Ünnepeljük a nemzet szabadságvágyát és szabadságszeretetét. Sokan, és sokszor megpróbálták és megpróbálják megtörni magyarságunk, és szabadsághitünk. De mindhiába egykori és újabb kori birodalmak próbálkozása előttünk annyi és annyi példa áll: mi nem feledünk, és nem feledhetünk, így meg sem törethetünk soha sem! Mert Garai János idézve: “Csak törpe nép felejthet ős nagyságot, csak elfajult kor ős elődöket.”
Fekete Károly a Kölcsey Egyesület alelnökének nyitóbeszéde
