Tamási Áron Ábeljének talpraesettségét érzi magán, és a kalandozó magyarok utódjaként maga mögött hagyva a kényelmet Stockholmtól két keréken kerékpározza be a világot Lázár Valentin, aki most pihenő napján mesélt nekünk nem mindennapi tervéről.
Magyarságunk Hungarikumunk: Mesélnél magadról pár szót ki vagy, és honnan jött az ötlet az utadhoz?
Lázár Valentin: Lázár Valentin a nevem, 37 éves vagyok, és Nagykanizsán születtem, majd Budapesten nőttem fel. Egy nyaralás alkalmával nagyon megtetszett Skandinávia, így elhatároztam, hogy megtanulok svédül, és Svédországba költöztem, ahol 12 évet éltem. Mindig is a történelem, irodalom, nyelvek érdekeltek, és talán ezért is a különböző országok, kultúrák iránt voltam fogékony.
Egy idő után az északi élet eseménytelensége és felületessége arra késztetett, hogy megismerjek új világokat. Olvastam emberekről, akik biciklivel járták be a világot, és úgy gondoltam, ez kitűnő módja lehetne annak, hogy minél messzebb és minél hosszabb időre elutazzam.
MH: Ha egy ilyen útra vállalkozik valaki, akkor adódik a kérdés, hogy az életének eddig mennyire volt része a sport?
LV: Tizenéves koromban túlsúlyos voltam és egyáltalán nem sportoltam, majd huszonegykétévesen találtam meg a futást, ami egyszerűségével nagyon megtetszett és a testemet-lelkemet is karban tartja. Futottam hőségben és extrém hidegben is. A rekordom Észak-Svédországban -19 fok volt.
MH: Nem volt nehéz kilépni a kényelmi életből és beleugrani az ismeretlenbe?
LV: A legnehezebb lépés annak elfogadása, hogy feladjunk egy megszokott életet, lakást, munkát, és valami teljesen ismeretlen életstílusra álljunk át. Fokozatosan kell nekiállni. Meg kell hozni a döntést, és egyszerűen nem feladni, ha nehézségekbe ütközünk.
Azzal kezdtem a felkészülést, hogy utánanéztem, milyen felszerelésre van szükségem. Sokat segített más biciklisták blogjai, videói, Instagram-profiljai, illetve könyvei.
Az utazás első napján kigördültem az utcára és minden más megszűnt létezni. Csak a kaland és az út létezik azóta. Nagyon fontos, hogy ne egészében nézzük az utazást, hanem legyenek részcéljaink. Ha tudok tíz kilométert biciklizni, tudok húszat is, százat is, ezret is. Az út Afrikába pedig a házunk elől indul.
MH: Az útvonalat mi alapján választottad ki?
LV: Próbálok olyan országokon keresztül biciklizni, ahol még nem voltam, valamint néha ellesem mások útvonalát, ajánlatait. Alkalmazkodom az évszakokhoz, tehát a Közel-Keleten nem nyáron fogok tekerni. Ezen kívül az aktuális politikai helyzet csak annyiban befolyásolja a döntésem, ha valóban nagy a veszélye annak, hogy személyesen nekem bajom essen.
Ennek legjobb példája Irán. Sokan, akik nem jártak ott, óvva intenek tőle, de ismerek számos embert, aki volt ott, és nagyon pozitív élményeik vannak.
MH: A fotóid látva csomagjaid csak a legszükségesebb dolgokat tartalmazhatják, de vittél magaddal valami olyat, ami a szívednek kedves és erőt ad majd?
LV: Csak a legszükségesebb dolgok vannak nálam, illetve egy szerencsehozó kabala Japánból, amit egy barátomtól kaptam. A japánok messzi utazásokra viszik magukkal.
MH: Mennyire ragaszkodsz a tervhez? Ha módosítani kell, akkor rugalmasan tudod majd venni a kihívásokat? Egyáltalán mennyire van kőbevésett terved?
LV: Nagyon extrém dolog téríthet el a tervemtől, például háború. Nyitott vagyok kitérőkre, ha egy igazán különleges helyre visz az út, de elsősorban a közeljövőre koncentrálok.
Ha minden jól alakul, az új évet Ománban fogom ünnepelni.
MH: Számos országon kerékpározol majd keresztül, és különböző kultúrákkal találkozol majd. Olyan leszel, mintha “Magyarország kerékpáros nagykövete” lennél. Tudod már hogyan fogod bemutatni néhány mondattal hazánkat?
LV: A magyar és a svéd zászló mindig ott lobog a biciklimen, mivel kettős állampolgár vagyok. Büszke vagyok arra, hogy mindkét kultúrából sok jó dolgot megtanultam, de hangsúlyozom mindenütt, hogy habár szerettem Svédországban élni, én magyar vagyok. Minden országról lehet jót és rosszat mondani, de én mosollyal az arcomon hirdetem, hogy a magyar konyha kivételesen finom, Budapest egy gyönyörű fekvésű város, a magyar nyelv gazdag és egyedülálló, és igenis van temperamentumunk. Talán Tamási Áron Ábeljének talpraesettségét érzem nagyon magaménak. Nagyon szerettem a trilógiát.
MH: Ha jól számolom a 40. napjánál tartasz az expedíciódnak. Milyen élményeken vagy már túl?
LV: Eddig csak pozitív élményeim vannak. Németországon, Csehországon, Ausztrián és Szlovákián keresztül érkeztem Magyarországra. Az emberek mindenütt érdeklődőek és vendégszeretőek voltak. A kedvenc napom eddig az volt, amikor Drezdából az Elba partján Csehországba kerekeztem. Gyönyörűszép táj volt ragyogó napsütéssel.
Eddig egyetlen éjszaka kellett csak sátoroznom március 1-je óta. Reggel a flakonban jéggé fagyott a víz, én pedig az erdő mélyén aludtam a vastag hálózsákomban.
Lübeckben egy 84 éves olasz hölggyel elegyedtem beszélgetésbe az utcán, és a kedvenc könyvemet ajánlottam figyelmébe. A mai napig Instagramon követ, és rendszeresen írja, hogy hányadik oldalon tart, ugyanis megvette a könyvet.
Csehországban egy hippie kommunában laktam, ahol éjjel tábortüzet gyújtottunk. Szlovákiában egy fehérorosz biciklista fogadott be, aki tud énekelni magyarul. De úgy gondolom, hogy az igazán őrült kalandok majd a Balkánon kezdődnek.
MH: Facebookon a Valentin Vagabond nevű oldalon lehet követni az utadat, ahol fotók mellett rövid beszámolókat is írsz, melynek követésére mindenkit biztatunk!
Tervezel esetleg majd egy útikönyvet írni a kalandjaidról?
Lázár Valentin: Sokszor mondom, hogy regénybe illő az életem, és fantasztikus dolgok történnek velem. Majd ha megnyugodtam és otthon akarok ülni, talán nekiállok megírni utazásom történetét és öregbíteni a kalandozó magyarok hírét.
MH: Köszönöm a beszélgetést, a holnapi tekerésig jó pihenést, a hátralévő úthoz pedig kitartást és szép élményeket, tájakat kívánok az olvasók nevében is!
Kövessétek Valentin oldalát, hogy útja során mindannyiunk ereje kísérje! Facebook oldal: Valentin Vagabond, az Instagramon pedig: @valentin_vagabond
Az interjút készítette: Szabó János Zsolt
