Sajnos nem élhette meg a 100 éves kort Szondi György szobra Drégelypalánkon… A Szondi Kápolnában 1885-ben felállított monumentális, 3 méter magas emlékmű sajnálatos módon a kápolna szovjetek általi lerombolásakor elpusztult, mivel a falu határában található lőtérről az oroszok előszeretettel lőttek a drégelyi várra vagy a Szondi Kápolnára, fix, elpusztítható célpontot látva bennük. Drégely vára is kellően megrongálódott a lövéseknek köszönhetően, azonban a kápolnát 1972-ben olyan súlyos találat érte, hogy az teljesen életveszélyessé vált és az 1970-es évek második felében el kellett bontani.
A 19. században komoly kultusza alakult ki a drégelyi várkapitánynak
Az egykori Hont Vármegyében egy Szondi György szobor felállításának gondolata már 1860-ban felmerült. A Hontmegyei Kaszinó Társulat 1860. október 2-án Ipolyságon tartott közgyűlésén már meghirdette, hogy Drégelyvár hőslelkű védőjének emlékszobrot tervez állítani.
A Szondi-kultusz ápolására 1868-ban megalakult Szondi Emlékbizottság, melynek tagja volt, többek között Arany János költő, Horváth Mihály történész, Ipolyi Arnold váradi püspök és Simor János esztergomi hercegprímás is. Az Emlékbizottságban ezt követően évekig tartó diskurzus alakult ki arról, hogy a drégelyi várkapitány emlékére szobrot állítsanak vagy emlékkápolnát emeljenek. A vitát Simor János döntötte el az emlékbizottságnak benyújtott 1873-as indítványával úgy, hogy a drégelyi csata közelében építsenek egy emlékkápolnát, és abban helyezzék el a hős szobrát – a hercegprímás magára is vállalta mindkettő költségeit.
Így épült meg a falu fölötti Babat-hegyen a Szondi Kápolna, benne Szondi György álló szobrával, melyet Kiss György szobrászművész faragott. A kápolnát 1885. október 6-án – az egész vármegyét megmozgató ünnepség keretében – Simor János szentelte fel. Az avatási ünnepségre íródott Siposs Antal Szondi gyászdala című zeneműve.
A kápolna Lippert József építész tervei alapján, és Feigler Ignác pozsonyi építőmester kivitelezésében épült. A neoromán stílusú épület homlokzatával az országútra, apszisával a várromokra nézett. Falai 8 méter magasak, tornya 23 méter volt. A különálló torony négyszáz kilogrammos harangját Walzer budapesti öntő készítette. Az emlékkápolna talaja carrarai, vörös és fekete márvány mozaik. A kápolnában körülbelül 100-150 ember fért el. A különálló torony négyszáz kilogrammos harangját Walzer budapesti öntő készítette. Az emlékkápolna talaja carrarai, vörös és fekete márvány mozaik. A kápolnában körülbelül 100-150 ember fért el. Szondi György szobrát a kápolna félkörű szentélyétől jobbra helyezték el. A szentélytől balra állt az úgynevezett Szondi-zászló, melyet a honti nők adományoztak a településnek.
A szoboravatásról érdemes felidézni a főispán, Báró Majthényi László szavait: „A hazaszeretet megyénkben is nyert egy vértanút, bír egy megszentelt helyet… Hazánkban, annyi jeles egyén és tett honában, aránylag kevés az emlékszobor, őseink nem érc és gránitból, hanem szivökben emeltek emléket, maradandót… most azonban nemcsak szükség, hogy Magyarország határán belül minden lak egy-egy erősséget képezzen, melyben a hazához, nemzetiséghez hü ragaszkodás képezze a magát meg nem adó várőrséget, hanem minden egylet tettel hirdesse, hogy hazájának híve, nemzetiségére büszke, hogy bízik jövőjében, kegyelettel csügg múltján, s a rég elporladt ősök hamvaiban is tiszteli a honszeretetet és a polgári erényt…”
Az emlékválasztmány az utókor számára Szondi-emlékérmeket is készíttetett, Gerl Károly pénz és éremvésnök által arany, ezüst és bronz példányokban. A bizottság a kettős ünnepség alkalmából drégelyi emléklapot és Szondi emlékalbumot is kiadott. Szondi György hősiességének dicsőítéséhez a Hont megyei nők is hozzájárultak, és egy emlékzászlót adományoztak Drégelypalánknak, melyet a bíboros engedélyével szintén a Szondi kápolnában helyetek el. Az Emlékbizottság döntött a kápolnában felállítandó szekrényről kialakításáról is, mely “drégeli ereklyék” névvel Drégely várára vagy annak hősére vonatkozó tárgyakat tartalmazott. A kápolna környéke majdnem harminc holdnyi kiterjedésben lombos fákkal, virágoskerttel és gyümölcsössel volt parkírozva.
A kápolna és a szobor 1885-ös avatóünnepségén – a korabeli tudósítások szerint – Hont megye valamennyi előkelősége részt vett, az avatáson a tisztikar tagjain kívül számos előkelő földbirtokos is jelen volt. A hölgyek közül a főispánnén kívül Nyáry Olga báróné, Paczolai Katinka, Pongrácz Jolán, Hess Mariska, Engelhardt Anna, Pongrácz Gabriella, Rónay Irma, Nyáry Adolf báróné, Zmeskál Kálmánné, Pongrácz Sándorné, Pongrácz Anna bárónő (Párisból), Mórász Hunyady Melanie, Bolgár Balás Ilona, Sartori Józsefné, és Lipcsei Sománé is. Az ünnepségre az úri népet fogatok szállították a nemzeti és prímási lobogókkal díszlő diadalkapun át. A kápolnában frajner Lajos prelátus mondta az ünnepi misét fényes segédlettel. Utána hazafias szép beszédben dicsőítette Szondit. Majd Czobor László alispán koszorúzta meg a hős szobrát megható szavak kíséretében. Az ünneplő közönség egy tágas térségen összegyülekezve, Lits Gyula főispán, múzeumtársulati elnök, itt újra megnyitotta a közgyűlést és átadta a szót Pongrácz Elemérnek, aki dr. Acsády Ignácz akadémiai tag emlékbeszédét olvasta fel Szondi Györgyről. Majd Sajó Sándor jászberényi tanár, a megye szülöttje ünnepi ódáját adta elő. Az avatóünnepséget lakoma követte és egy Drégely várához vezető túra zárta.
Amennyire dicsőséges volt a 19. század, annyira kegyetlen volt a sors a Szondi-emlékekkel a 20. században…
A kápolnát összesen három alkalommal fosztották ki, először 1910-ben, amikor is a tolvajok elvitték a miseruhákat, feltörték a perselyeket s letörték Szondi György kardját is. A szobor kardja ugyanis aranyozott volt és a betörők kapzsiságból el akarták vinni az aranyat. Amikor beleütöttek a szoborba, hogy leverjék a kardot, csak akkor látták meg, hogy az nem teljes mértékben aranyból van. A szablya ezt követően már nem került helyreállításra. A harmadik fosztogatás után már csak az oltár, néhány pad és megrongált Szondi György szobor maradt a kápolnában.
Az első világháború után, 1919-ben a csehek vették tűz alá a kápolnát, mert az a dicső magyar múltra emlékeztette őket. A kápolna falain később mély lyukak hirdették gyalázatot. A torony is megsérült, úgy, hogy a harangot le kellett vinni a palánki templomba.
A második világháborúban a kápolna nagymértékben megrongálódott, de még évtizedekig állt. A végső kegyelemdöfést a háború után a környékén kialakított szovjet lőtér adta meg a kápolnának és a szobornak is. A csúfosan meggyalázott és teljes mértékben romossá vált kápolnát az 1970-es években el is kellett bontani.
Ha egyet kívánhatnék Drégelypalánknak, akkor azt kívánnám, hogy a 21. század legalább olyan dicső legyen, mint a 19., és nemcsak egy Szondi-szobor kerüljön ismételten felállításra a településen, de még a Szondi Kápolna is épüljön fel újra, régi fényében ragyogva!
Írta: Bálint József
A szerző írásai:
Legyen Drégelypalánk a leghősiesebb falu – Communitas Invicta
Elfeledett helyek és történetek, avagy Drégelypalánk kevésbé ismert oldala
Drégelypalánk – A falu, melynek két vára is volt…
Nagybajuszú törökök leszármazottai: a drégelypalánki Csószák
Ki volt Szondi György, Drégely várának kapitánya?
Legyen ismét álló Szondi-szobor Drégelypalánkon!