Tiszacsécse a vándorló falu. Ugyanis az ős Csécse egy kőhajításnyival arrébb költözött miután a XVII. században a Tisza elpusztította. Az alapításának körülményei nem igazán ismertek. Valószínűsíthető, hogy a Kölcsey család alapította a XIII. század végén. A település első írásos említése 1315-ből származik, majd 1344-ben találkozunk ismét nevével, amikor I. Károly király (Károly Róbert) visszaadta a birtokokat a kölcsei “Máté fia Dénes fiainak” egy hűtlenségi ügy után. Ezt követően földesúrról földesúrra vándorolt a település. Ura volt: a Komoróczy, az Újhelyi család, Werbőczy István, Perényi István, Báthory András, majd ismét a Kölcsey család, a Kende és a Horváth család is. A falu fia volt Móricz Zsigmond is, kiben mindig megmaradt a szülőhely szeretete. Édesapja; Móricz Bálint ötholdas tehetős parasztgazda volt Csécsén.
forrás: http://www.tiszacsecse.hu/tortenet.html
A Móricz Zsigmond emlékház és az író szobra
1879. július 2-án Tiszacsécsén meglátta a napvilágot a későbbi magyar realista prózairodalom nagy írója Móricz Zsigmond. Édesanyja Pallagi Erzsébet egy református lelkész leánya, apja Móricz Bálint, aki öt holdjával jómódú gazdának számított. Hogy mit jelentett Móricz számára a falu, melyet 6 éves korában kényszerült elhagyni a családjával, a költő maga árulta el: „Énnekem Csécse marad a tündérsziget, ahová mindig visszavágytam, ahová mindig úgy tér vissza az emlékezet szárnyán a lelkem, mint a boldogság és a béke kedves szigetére.” A szülőház a falu milotai végén állt, ahol Móricz az 50. születésnapját ünnepelte. A család ezt után a kóródi végre költözött, mely házat az édesapja iskolának adta el a községnek, és költöztek át az ezzel szemben felépített házba. 10 évvel az író halála után 1952-ben egy emléktáblát helyeztek el a ház falán. Móricz arca látható és tévesen szülőháznak van feltüntetve rajta az épület. 1966-tól napjainkig az emlékházban megtekinthető a paraszti élet használati tárgyai és a kisebbik helyiségben pedig egy irodalomtörténeti kiállítás.
A portán álló egész alakos Móricz szobrot Varga Imre szobrászművész alkotta meg, melyet 1979. júniusában állítottak fel.
Református templom és harangláb
A reformáció térhódítását követően a község a Beregi Egyházmegyéhez tartozott, mint a Milota leányegyházaként egészen 1673-ig, mikortól önállóan működött tovább. A régi templomot a református gyülekezet már 1693-ban használta. Lelkészeinek nevét 1735-től ismerjük, és az anyakönyvek 1776-tól vannak vezetve. Az 1808-1809-es Tiszántúli Református Egyházkerület összeírása során a következőt jegyezték fel:
„…nagy avult Fa Templom a falu közt Fa Tornyával együtt” létezett. A jelzett épület építési idejére utalhat, hogy „találtatik ilyen szám a karban:1655.” Harangjai közzül az egyik, az egy mázsa 25 fontos súlyú 1771-ben készült ( felírata : ”A csécsei ref. Ekkla öntötte a maga költségén Ao 1771-ben”), míg a másik, kisebbik felirata és készítésének ideje az összeírás szerint: „Iesus Nazarenus Rex Judaeorum. Ao 1619.”
Az 1808-1809-es Tiszántúli Református Egyházkerület összeírásából
A mostani templom karzatának bejárat fölötti kazettájában a következő leírás található a templom építéséről:
”Ezen Csétsei Refta Ns. Sz.Ekklésiába tulajdon költségén, a Jehova vezérlése után, kezdődött épülni ez Isten Háza 1820-dik esztbe a Nemes Kis László kurátorságába; végződött 1825-dik. minden Asztalosi munkával eggyütt Deczember 16-dik napján a Paládi László Kurátorságában, Confistorálsi társai, umt Nyilas József, Nss Kis József, Ns Kis Ferentz, n. Paládi Pál segítségekkel. Predikátor T: T; Ns Szüts István idejében. Kiknek buzgó fáradozásokat az ÚR ISTEN jutalmaztassa meg, Nemzettségről az ebbe könyörgő Népet halgassa meg és mint SZENT NEVE dícsőülésére épült Házat tartsa meg Ámen. Kósa János Egyházfiságába”
Igaz, más források, és az alapkőbe vésett 1822-es évszám szerepel, mint építési év. A XVII. századból való úrasztali kellékek ma a debreceni Református Kollégium múzeumában láthatóak.
A templom bejárata mellett elhelyezett emlékjelek
A baloldali bronz domborművet Balogh Géza készítette, és 2004-ben avatták fel Móricz Zsigmond születésének 125. évfordulóján. Szövege a következő: “Itt tartották keresztvíz alá Móricz Zsigmondot Tiszacsécse nagy szülöttét.”
A jobboldalit pedig 1999-ben helyezték el az 1998. november 6-i a Tisza medrében mért árvízszint magasságának jelölésére a következő szöveggel: “Az emberi összefogás megakadályozta a töltésszakadást.”
A második világháború hőseinek és áldozatainak emlékműve
A református templom előtt állították fel azt az emlékművet, mely a második világháborúban elesett hősöknek, és a település áldozatainak állít emléket.
Merengő út zsoltárparafrázisokkal a Móricz Parkban
“Vasárnap választja díszpolgárává nagynevű szülöttét, Móricz Zsigmond írót, Tiszacsécse község” – írta a Nyírvidék
Vasárnap választja díszpolgárává nagynevű szülöttét, Móricz Zsigmond írót, Tiszacsécse község – írta a Nyírvidék 1929. június 29-én. A díszpolgárrá avatás az író 50. születésnapján történt, amit Csécsén az akkor még álló szülőházában ünnepelt.
“Jelentőségében emlékezetes, hatásában országos visszhangra találó ünnepet rendez junius 30-án vasárnap Tiszacsécse szatmárvármegyei község, amikor nagynevű szülöttét, a magyar irás egyik legnagyobb mesterét, Móricz Zsigmond írót, születése 50-ik évfordulóján díszpolgárává választja.
Nyírvidék, 1929. június 29.
Móricz Zsigmondot 50-ik születési évfordulóján, előbb a fővárosban ünnepli az ország irói világa s kulturális életünk vezető köreinek élén a kultuszminiszterrel, az iró tisztelőinek serege.
Az ünnepély rendezőbizottsága a következő szövegű meghívót küldte szét:
Tiszacsécse község elöljárósága 1929. junius 3o-án, vasárnap a falu szülötte, a magyar irodalom harcosa, Móricz Zsigmond tiszteletére ünnepet rendez, abból az alkalomból, hogy ezen a napon érte el 50-ik születésnapját az iró, aki Szatmármegyének ebben a községében született 1879. Péter-Pál napján elhatároztuk azért, hogy őt diszpolgárunkká választjuk s a diszpolgári oklevelet ezen a napon adjuk át neki s egyúttal ősi magyar szokás szerint ünnepélyes nagy áldomást rendezünk s erre szeretettel meghívjuk mindazokat, kik a magyar faj jövőjét, dicsőségét, a magyar költők álmai szerint várják.”
Az oklevelet a szülőház előtt adták át, majd elénekelték a Szózatot. Az ünnepség keretében ünnepi istentiszteletet tartottak a református templomban, este pedig műkedvelő előadás keretében Móricz Zsigmond olvasott fől, utána pedig egy színdarabját adták elő. Az esemény záróakkordja pedig a tánc volt “kivilágos virradatig”.
Azok a feltáplált budapesti gyermekek
“Emlékezzünk
Köszönet illeti Tiszacsécse egykori lakosait segítő, önfeláldozó segítségükért. A második világháború befejezését követően magukhoz vettek néhány budapesti gyermeket segítő szándékkal. A főváros ostroma során lakásukat vesztett gyermekek nyaraltatását, táplálását, jól tartását vállalták magukra 1945 nyarán, két hónapon keresztül. Az ostrom iszonyú megpróbáltatásain átesett gyermekek testileg, lelkileg elesetteké váltak. Legfőképpen éheztek.
Tiszacsécse önzetlen lakosai magukhoz vették, befogadták, szerették, táplálták a csenevész budapesti gyermekeket. A városi lurkók megismerték a vidék szépségét, megtanulták eltartóiktól a falusi, kétkezi munkát és a velejáró nehézségeket. Jól táplált, vidám, egészséges, erős gyermekek térhettek vissza a szétbombázott fővárosba. A testi erőn kívül magukkal vitték lelkükben, szívükben Tiszacsécse népének szeretetét, segítő erkölcsi erejét! Tisztelet és köszönet illeti a község egykori lakóit, kik a nagy világégés után önzetlen segítő kezet nyújtottak ismeretlen, idegen, leromlott , – a halál torkából – menekült gyermekek számára. Tették, mit szívük parancsolt számukra.
E sorok emlékeztessenek nemes tettükre!
Hálatelt szívvel:
Szabó Zoltán
egykori pesti, feltáplált, “kibombázott” gyerek.”
Tiszacsécse régi tűzoltókocsi
A főutcán járva megtekinthetünk – a felfestés szerinti – egy 1928-as tűzoltókocsit.
Egy régi kor régi házai
Egyedi ajándék a Tiszacsécse Móricz Zsigmond emlékház puzzle. Kattints a képre a részletekért!
Közeli településekért látogasd meg a Térképet!