Bohus-kastély
Világos történetét aligha lehetne megismerni a szabadságharc 1849 augusztusi eseményei nélkül, mely történések középpontjában a Bohus kastély állt, ami a látnivalók közül a legnépszerűbb a településen. A semmiből megszervezett magyar hadsereg meglepetést okozott az osztrák császári erőknek még annak ellenére is, hogy a nemzetiségeket a magyarok ellen lázították. Mikor Ferenc József látta, hogy nem bír felülkerekedni a szabadságharcban, akkor a magyar csapatok leverésére segítségül hívta a cári seregeket. Ezáltal a túlerő már viselhetetlen volt. Viszonyításként meg kell jegyezni, hogy ezidáig ekkora orosz csapat – 200 000 fő – még nem hagyta el a cári határokat. A hónap történéseit Bohus Jánosné Szögyény Antónia visszaemlékezéséből ismerjük.
1849 júliusának utolsó napjaiban már érkeztek hírek az elvesztett csatákról, és hogy a kormány a környék felé húzódik vissza. Pár nap múlva már Kossuth és a kormány részére lakásokat készítettek elő. Augusztus 2-án Bohusné – Bohus János Világos nagybirtokosához nőül ment Szögyény Antónia – Aradon meglátogatta a törött lábú Damjanich János tábornokot, aki az osztrák csapatok betörése miatt az aradi várba vette volna be magát, hogy utolsó vérükig harcoljanak, mintsem megadják magukat az ellenségnek. Augusztus 5-én hazatérve a kastélyt Szögyény Antónia menekültekkel teli találta. A vendégek között katonák, előkelőségek, többek között Kossuth anyja, testvérei és ezek családja volt. Augusztus 11-én a visszaérkezett követek hozták a hírt, hogy Görgei leteszi a fegyvert, de még nem tudni hol és mikor. Ezáltal elveszett a remény egy békés kiegyezésre.
Világos: egy pihenőhelyből mindent lezáró helyszín
A korábban pihenőhelynek kiszemelt Világos piacterén táboroztak a honvédek. Együtt érkezett ide Görgei Artúr fővezér és az végtelenül gyenge Csány László Közlekedésügyi miniszter, akit Görgei segített be a kastélyba. Az volt az elhatározása Görgeinek, hogy itt Világoson teszi le a fegyvert míg csak és kizárólag az orosz csapatok tudja ezt megtenni, mert egyedül őket ismerte el legyőzőinek. A Rüdrigertől visszaérkező Poeltenberg tábornok hozta a fegyverletétel feltételeit, ami a feltétel nélküli megadás volt. Megjegyzendő, hogy az oroszok maximális tisztelettel és elismeréssel bántak a magyarokkal, becsülték, hogy bátran harcoltak, és nem adták meg magukat egykönnyen. A felhergelt mócok /románok/ nagy zavargásba kezdtek bízva abban, hogy az oroszok az ő elképzeléseiknek megfelelően szétosztják az urak vagyonát közöttük. Vágyaikat a kozákok kancsukái /korbács/ törték le. Görgei kilovagolva a táborban tartózkodó csapatokhoz, hogy felkészítse őket a másnapi fegyverletételre. Ekkor volt, aki lelőtte lovát, vagy a fegyverét törte ketté, vagy sokan a zászlót darabolták fel, hogy emlékként őrizzék. De volt, aki fejbe lőtte magát elkeseredettségében.
A táborba indulás előtt itt hangzott el Görgei szájából a következő gondolat:
Most még haragudni fog rám a nemzet, de három hét múlva – bizton tudom – kezet csókol majd nekem.
Görgei Artúr 1849. augusztus 13. Világos
Jóslata sajnos nem tejesedett be, sokáig a szabadságharc árulójának gondolták azt feltételezve, hogy a szabadsága érdekében tette le a fegyvert. Ezzel szemben a valóság az volt, hogy az oroszok Görgei amnesztiájával akarták biztosítani, hogy az ő parancsát teljesítők is kegyelmet kapjanak. Sajnos az osztrákokat ilyenek nem érdekelték. Augusztus 13-án délelőtt 10 órakor indult a menet Világosról a táborba. A magyar sereg mintegy fél mérföldnyire a szőlősi malomig ment, mely Világostól északra fekszik, és ahol az oroszok már várták őket. Fegyvereiket elvették, csak a tisztek tarthatták meg kardjukat. Igaz… Gyulán tőlük is elvették. Bohusné a további eseményekről már csupán hallomásból tájékozódhatott, s így szerzett tudomást arról is, hogy az osztrákok által Sarkadon fogvatartott magyar sereg olyan nyomorúságos körülmények között volt fogva tartva, hogy ha nem ért volna a kukorica, akkor bizony éhen haltak volna.
forrás: Katona Tamás – Az aradi vértanúk: Bohus Jánosné Szögyény Antónia visszaemlékezése
Bohusné Szögyény Antónia szobra
Világos nagy tiszteletben álló asszonyának 1910. október 17-én avatták fel a budapesti Philipp István szobrász által készített bronz szobrát a kastély parkjában. A nagyságos asszony egy padon ül, kezei ölébe fektetve, jobbjában könyvet tart miközben a távolba mereng.
Bohus-Szögyény Antónia; az asszony, akit Haynau megfenyegetett
Egy korszak legmeghatározóbbjai közül volt a “nagy magyar asszony”, ahogy 1910. október 16-i számában nevezi a Délmagyarország című folyóiratban. Szögyény Antónia 1803-ban született Pesten Szögyény Zsigmond ügyész és Pászthory Julianna gyermekeként. Édesanyjától a mérhetetlenül jó szívét örökölte, és ez hamar be is bizonyosodott jótékony cselekedeteiben és kulturális, társadalmi szerepvállalásaiban. 20 éves volt, amikor feleségül vette őt Bohus János világosi nagybirtokos. Házasságától kezdve hol Pesti otthonában, hol pedig Világoson a Bohus-kastélyban volt megtalálható. Pesti szalonja az irodalmi és a művészeti élet középpontjává válik. Aradon Brunswick Terézzel megalapítják az első jótékonysági egyesületet. Világoson is tesz a közjóért, melynek során saját költségén kisdedóvót alapít.
A szabadságharcot lezáró világosi események tragikusságát naplójából ismerhetjük meg. Ez időben a Bohus-kastélyban a menekülteket látja vendégül. A harcok után a bebörtönzött magyar raboknak gyűjtést rendezett és minden alkalmat és módot megragadott, hogy enyhítse szenvedésüket. Emiatt Haynau meg is fenyegette az asszonyt, de ő továbbra is szabadságharc hőseiért dolgozott. Megalapítja a pesti nőegyletet, a vakok intézetét, bölcsőházat. Ahogy látjuk, a méltatlanul elfeledett asszony mindent megtett, hogy a világot jobbá tegye. Közadakozásból elkészült szobra ennek állít emléket. Bohusné Szögyény Antónia 1890. január 5-én adta vissza lelkét a Teremtőnek.
forrás: Délmagyarország 1. évf. 1910. október 16. – Emlékezés egy nagy magyar asszonyra
Vasárnapi Újság 57. évf. 1910. október 23. – Bohus-Szögyény Antónia szobra
Bohusné Szögyény Antónia által építtetett kút
A kutat 1884-ben építtette Bohusné Szögyény Antónia a közjó érdekében. Ekkor már 81 éves volt, lelkülete mégis Világos népéért élt.
A kút eredeti táblájának felirata
“Halastó volt e hely,
S még nem is oly régen
Visszatükröződött
A hegy kék vizében.
Eltűnt a tó végképp,
s az uj (!) ezredévvel,
Helyén e kút kínbál
Üdítő vizével.”
(Irodalom: Borászati Lapok 1898/7. p. 2.)
Közeli településekért látogasd meg a Térképet!