A magyar kultúra napja az egyik legkülönösebb ünnepünk az évben, melynél nem egy történelmi évfordulót, egy vallási eseményt, és nem a múltat, és nem a jövőt ünnepeljük. Hanem azt, ami ez mind együtt, és ami a múltunkat összeköti a jövőnkkel, ami az egész életünket átszövi, és egy címkével látja el: “magyar kultúra”.
Kölcsey Ferenc: Himnusz
Kölcsey Ferenc (Sződemeter, 1790. augusztus 8 – Szatmárcseke, 1838. augusztus 24.) a nemesi származású költő, 1823. január 22-én befejezte Hymnus című költeményét. Az alcímet – “A Magyar nép zivataros évszázadaiból” – csak 1832-ben kapta meg, mely egy mondatban foglalja össze a mű lényegét, és mintha ezáltal arra predesztinálta volna Kölcsey, hogy 1989-től a Himnusz megírásának dátumán ünnepeljük a Magyar Kultúrát.
Kölcsey műve a sikerek révén 1844-ben Erkel Ferenc által megzenésítésre került. Ettől kezdve a Szózattal együtt, – mint egy keretet adva – énekeljük ünnepségeinken.
Az eredeti kézirat 1- 2. és a 3. oldala itt tekinthető meg az Országos Széchényi Könyvtár oldalán.
Ifjabb Fasang Árpád zongoraművész vetette fel szükségességét a napnak: “Ez a nap annak tudatosítására is alkalmas, hogy az ezeréves örökségből meríthetünk, és van mire büszkének lennünk, hiszen ez a nemzet sokat adott Európa, a világ kultúrájának. Ez az örökség tartást ad, ezzel gazdálkodni lehet, valamint segíthet a mai gondok megoldásában is” A Hazafias Népfront Országos Tanácsa tett felhívást január 22-i időpontra. Ezen a napon számos díjat osztanak ki azok között, akik a legtöbbet teszik a magyar kultúráért.
Takaró Mihály előadása a magyar kultúráról, hogy miért is fontos a Magyar Kultúra napja
forrás: https://www.hirado.hu/2015/01/20/a-himnusz-tortenete/