Már jó néhány éve minden szülinapomat úgy töltöm, amihez éppen a leginkább kedvem van. Az idén egy napsütéses szombatra esett, ami ideálisnak tűnt egy túrához, és egy barátom társul is szegődött hozzám. A szülinapi cél: túra a Szlovák Paradicsomban. A barátom még nem járt ott, nem tudta milyen terepre megyünk, rám bízta Magát. Lehet közben néha megbánta már, de végül haza is együtt jöttünk. 🙂
Utunkat a Podlesokban található kempingből kezdtük meg. Augusztus utolsó hétvégéje lévén azt gondoltuk, hogy mindenki otthon készül a két nap múlva esedékes iskolakezdésre, sajnos nem így volt. Pont az orrunk előtt futott be egy magyar nyugdíjasokat szállító nagybusz. Kis csellel – és az egyik néninek hála -, sikerült a sor elejére kerülve megvennem a Nemzeti Parkba szóló belépőjegyünket. S így még a tömeg megindulása előtt nekivághattunk a napunknak.
A túraútvonalat úgy terveztem meg, hogy a legtöbb látványosságot, legszebb részeket meg tudjam mutatni a társamnak. Legutóbb 3 éve ősszel jártam itt egy baráti társasággal, de akkor is elvarázsolt a táj, az izgalmas, kihívásokkal teli útvonal. A zöld jelzésen kezdtünk a Suchá Belá (Száraz-Fehér-völgy) szurdokban, majd a sárga jelzésre áttérve a Glacka cesta nevű útvonalon továbbhaladva becsatlakoztunk a piros útvonalra, elérve a Klastoriskot (Menedékkő). Kis pihenő után a sárga jelzésen leereszkedtünk a Hernád folyó völgyébe, majd a kék turistajelzést követve kanyarogtuk végig az izgalmas szurdokvölgyben egészen a kempingig.
Száraz-Fehér-völgy szurdoka
A szelídnek tűnő völgy, a Száraz-Fehér (Suchá Belá) elnevezést a búvópatak jellegének köszönheti; néhol éppen hogy csak csordogál, szárazabb időben szinte el is tűnik, némely helyen viszont ereje teljében robog. Legutóbb száraz lábbal haladtunk végig rajta, de most már a helyszínen hallottuk, hogy sokkal esősebb időszak volt. Így a meder kavicsai, kövei, kidőlt famaradványai között egyensúlyoztunk. Bevallom nem tájékozódtam eleget előre, így a nyári, nem vízhatlan túracipőmben csak idő kérdése volt, hogy a nagy meleget ellensúlyozza a lábam hűtése a jéghideg patakban.
A szurdok ezen részén a szintkülönbség nem túl nagy, a vizet leszámítva könnyen járható, hangulatos kis könnyű sétaútvonal. Előre haladva némely helyen már elkezdenek felbukkanni a kicsit izgalmasabb fahidak, dorong-létrahidak, lánccal biztosított fémpallók, kezd szűkülni is a szoros.
Túratársam épp vidáman élcelődött minden lépésemnél, ahogy a nedves köveken egyensúlyozva próbáltam valamennyire száraz lábbal megúszni a kirándulást, amikor lehervadt az arcáról a mosoly, miután van egy kis tériszonya, így meglepődött az első igazi kihívás láttán.
Elértük az első komolyabb vízesést, a meredek sziklafalhoz rögzített fémlétrákon kellett felküzdeni magunkat, miközben mellettünk zubogott le a vízesés.
A lépcsőzetes zuhatag tetejét elérve egy kanyonszerű szorosban fémpallókon, fémtálcákon lépdelhettünk. Folyamatos koncentrációt igényelt minden lépés, újabb és újabb fém- és falétrás szakaszok váltják egymást, ahol kicsit kiszélesedik a szurdok, ott uszadék-fákat kerülgettünk, vagy egyensúlyoztunk a hiányos dorong-létrahidakon. És közben azon szórakoztunk, hogy miért nem inkább egy nyugodt vízparton hűsölünk az utolsó nyári hétvégén.
Majd enged a szorításából a szurdok, kitágul a völgy és a patak menti gyalogúton folytatva utunkat a Zöld jelzésen egy mérsékelt emelkedővel elértük a Sárga jelzést, ahol balra fordulva az előzőekhez képest már-már unalmas széles erdei úton kb. 20 percig haladva a piros jelzésbe torkollott utunk. Itt kitalálhattuk, hogy haladunk-e tovább, és túránk végére még a Hernád- áttörés Sucha Belához hasonló vadregényes, izgalmakban bővelkedő szakaszát is behúzzuk-e, vagy innen már közvetlenül visszatérünk a kempingbe. Természetesen az első opció mellett döntöttünk, még csak 2,5 órája voltunk úton, úgy gondoltuk, van még bőven erő bennünk, és kedvünk sem volt még ezt a meseszép vidéket ilyen hamar otthagyni. Úgyhogy egy kényelmes fél órás lejtős út múlva elértük a Klastorisko-t (Menedékkő). Itt egy rövid pihenő után elindultunk ereszkedni a Sárga turistajelzés mentén a Hernád völgyébe, a kezdetben barátságos, könnyen járható táj, hamar megváltozott.
Erre a szakaszra nem túl jól emlékeztem a korábbi túráról, meg is jegyeztem, hogy ideje lecserélnem a túracipőmet, a talpa nem volt a legideálisabb a nedves, csúszós fémtálcákon, fahidakon való leereszkedésre, de sikeresen leküzdve ezt a kb. 30 perces utat, megpillantottuk az alattunk kanyargó Hernádot.
Egy kis történelem
A Magyarországi Kárpát-egyesületnek kiemelkedő szerepe volt abban, hogy a Hernád-áttörés a túrázók által járhatóvá váljon. Az egyesület iglói osztályának vezetője, Hajts Béla kelt át rajta először 1906-ban egy tutaj segítségével Káposztafalváról Szepessümegig . Még ekkor eldöntötte, hogy ezt a gyönyörű vidéket mindenki számára láthatóvá kell tenni. Tőle származik a terület “Felső-Magyarország Paradicsoma” (mai nevén Szlovák Paradicsom, Slovenský raj) elnevezése. Még ugyanebben az évben, 1906-ban elkezdődött a ma is látható láncok és fémpadok rögzítése, a szurdokvölgy járhatóvá tétele.
Végezetül némi tériszony és számtalan élmény
Az útvonal folyamatosan a Hernád mellett kanyarog, hol a víz szintjében, lehetőséget adva egy felfrissítő kis mosakodásra, hol hidakon átkelve keresztezzük a folyót, de nagyrészt a magasban haladva, a sziklafalhoz rögzített fémtálcák, és láncok segítségével tudtunk haladni. Tériszonyosoknak nem igazán ajánlott ez az útvonal, de kalandra vágyóknak mindenképp. Illetve, ahogy túratársam megtapasztalta, 180 cm magasság fölött sem igazán kényelmes pozícióban vannak a segítő láncok, illetve a kiálló sziklarészek.
Túránkat kicsit sárosan, kicsit nedvesen, kicsit fáradtan zártuk, de annál több élménnyel. Két közepesen tériszonyos embernek ez igazi kihívás volt. Mindenkinek csak javasolni tudom, hogy látogasson el ide, nekem másodjára sem volt unalmas, és rengeteg útvonal van, amelyek jól jelöltek. Egy térképpel egy kezdő túrázó is nekivághat, csak kalandvágy és bátorság legyen elegendő.
Írta és a fényképeket késztette: Sütő Enikő
Sütő Enikő első túrabeszámolója az Őszi hétvége a Pilis és Visegrádi-hegység területén.