A ködben nem csupán tanítók, papok, költők vesznek el, hanem sportemberek is, akik szintén falunk szülöttei.
Kutatgattam, keresgéltem. Egyszercsak feltűnt egy ismerős vezetéknév: Kocsis, amely gyakori községünkben és a környéken egyaránt. A keresztnév István, ez sem meglepő vagy szokatlan. Tehát Kocsis István.
1938. január 27-én született Komáromszentpéteren. Hogy meddig élt falunkban és hogyan teltek kora ifjú évei, nem találtam sehol. Azt viszont megtaláltam, hogy sokáig Komáromban lakott 1956 és 1970 között, kisebb nagyobb megszakításokkal. Könnyen lehet, hogy ma is élnek rokonai falunkban, nem csupán névrokonok. A városban focizott és edzősködött is. Kedvenc tanítványai közé tartozott Verbő Árpád és Mózes Pál. Később Budapesten tanított a Műszaki Főiskolán, később egyetemen. Edzősködött a MAFC-nél (Műegyetemi Atlétikai és Football Clubban). Ezt követően Sülysápon töltött nevezetes éveket.
Elérhető közelségben a kupa
– Öncélú cselezgetések Augusztus 20-án, az alkotmány napján, nagy érdeklődés előzte meg a Sülysáp—Dömsöd MNK labdarúgó-mérkőzést, a Pest megyei Hírlap kupájáért. A sülysápiak fogadkoztak, a vasárnapinál jobb játékkal rukkolnak ki, hiszen szeretnék, ha birtokukba kerülne a díszes kivitelű, a Pest megyei Hírlap által felajánlott kupa. A mérkőzés biztatóan indult. Még egyszer sem járt körbe az óra mutatója, máris a dömsödiek hálójában táncolt a labda: a jobbhátvéd szerelni próbált, Tóth S. elvette tőle a labdát, s a bal sarokba lőtt. Az ötödik perc újabb hazai gólt hozott, majd a 11. percben a sülysápiak tovább növelték előnyüket. És ahogy ez lenni szokott, a 3 :0 után a csapat könnyedén vette a játékot: a félidő végéig további helyzetek maradtak kihasználatlanul. A második félidőben kiegyensúlyozottabb küzdelmet láthatott a szép számú
nézősereg. Sülysáp továbbra is fölényben volt, de a vendégek támadásai is sok veszélyt jelentettek a hazaiak kapujára. Végül 3:1-es sülysápi győzelemmel zárult a mérkőzés. Kocsis István, a sülysápiak edzője joggal bosszankodott a mérkőzés után. Véleményét így foglalta össze: — A csatárok megint két három biztos gólhelyzetet hagynak kihasználatlanul. Nem értem őket, egyszerűen mintha megbabonázták volna mindannyiukat, pedig ha a helyzeteket kihasználják, akkor négy-öt gólos előnnyel utazhatnának a visszavágóra. Így, bizony, nagyon nehéz dolgunk lesz. Mit lehet ehhez hozzátenni? A sülysápiak jobban
játszottak, mint vasárnap Pilis ellen, néhány játékos azonban saját csapatának ártva, az öncélú cselezést választotta ezúttal is. A 3:1 biztató előny a visszavágóra, de csak akkor lehet elég, ha a szerdainál sokkal jobban játszik a csapat Dömsödön. Igazán szép lenne, ha a kupa Sülysápra kerülne. Bizonyára így érzik ezt a sülysápi labdarúgók is.
A botrány sem volt idegen számára. Kizárták a csapatot a versenyből. A siker megérkezett 1976-ban csapata bejutott a döntőbe a Szabad Föld-kupán. A magyar-francia meccs előtt játszottak, ami maradandó, örök élmény maradt számára.
Bajnok ünneplés Sülysápon,
ami említésre méltó és bizony nagy szerepe van benne falunk,Szentpéter, szülöttjének is.
Kókai Ferenc felvétele Forrás: Pest Megyei Hírlap, 1971. 06. 15.
Díjat is kapott, nem akármilyen díjat, hanem Esterházy Miksa sportkitüntetést. Ez az írás egy 2000. májusi beszélgetés alapján íródott, amikor Kocsis István már nyugalmazott edző-tanárként élt Tatabányán. Eltelt 23 év, nem tudom, él-e még. Azt viszont tudom, hogy ismét egy újabb ember öregbíti falunk hírnevét előbukkanva a sűrű homályból.
Sülysáp után közel egy évtizeddel később, Pécelre hívták edzősködni, mivel a csapat egyre csak vesztes meccseket játszott.
Kocsis itt is megmutatta, mennyire kiváló edző. A péceli csapat az új edző vezetésével hamarosan három győzelmet is aratott egymás után. Ez a cikk a Pest Megyei Hírlap 1988-as év 32. évfolyam 45. számában jelent meg. Leszögezhetjük tehát, hogy a homályból felbukkanó arcok számtalan területen vittek végbe nagy és felejthetetlen dolgokat. Megérdemlik, hogy ne vesszen el emlékük.Ők is itt születtek, esetleg gyermekkorukat töltötték ebben a faluban. Nem tudhatjuk, miért kellett megválniuk a
szülőfalutól. Számtalan Kocsis István található a világhálón, ám csupán egy van, aki Szentpéteren látta meg a napvilágot.
Írta: Sárközi Anasztázia
nevelő- könyvtáros
Kossányi József Alapiskola és Óvoda
Komáromszentpéter