Remélve tenni - az utolsó Zichy gróf Szentpéteren

Szeptember másodika két szempontból is fontos számomra. Ezen a napon vette vissza a magyarság 1686-ban Buda várát a töröktől. Innen számítjuk a 145 éves oszmán uralom végét Magyarországon. A másik szűkebb hazai esemény, egy születési dátum, mégpedig gróf Zichy Miklósé, aki 1856. szeptember másodikán született Komáromszentpéteren.

Édesapja gróf Zichy Gábor és hosszú nevű édesanyja, báró Sophie von Vittinghoff gt. Schell zu Schellenberg voltak. Gyermekkoráról keveset tudni, de gondolom, élte a kis grófi gyerekek mindennapi életét, volt dadusa, akivel megosztotta kis titkait, fára mászott, mikor nagyobbacska lett, magántanárai, később nevelői voltak, mint minden nemes gyermekének az Ő idejében. Első iskoláját szülőfalujában látogatta, majd Pozsonyban, Ausztriában is tanult, majd beiratkozott a morvafehértemplomi hadapród iskolába.

A családi hagyományokhoz képest a katonai pályát választotta és főhadnagyként szolgált a 11-es huszároknál. Frigyes főherceg mellett is teljesített segédtiszti szolgálatot, aki akkor az V. pozsonyi hadtestet vezényelte. Frigyes főherceg és Zichy Miklós ugyanazon évben születtek. A fiatal gróf vérbeli katona volt, nem csupán a díszes és csillogó zsinórért viselte a katonai uniformist. Később megvált a hadsereg kötelékéből, letette a rangját, családot alapított és szentpéteri birtokán gazdálkodással foglalkozott. A közhiedelemmel ellentétben, nem az Ő Margit nevű lányát vette feleségül Vásárhelyi Árpád, mert nem tudni, hogy volt-e Margit nevű lánya Miklós grófnak. Vásárhelyi Árpád felesége Lónyay Margit volt, az Ő lányukat Margitnak hívták. Az viszont tény, hogy kisfiuk született, aki korán el is távozott a földi világból. Gábor névre keresztelték, nagyatyja után. A kis Gábor a szentpéteri családi kriptában alussza örök álmát, ahová négyévesen örök nyugalomra helyezték. Egyes források azt írják, hogy hatéves korában halt meg, de a sírfeliraton megtalálható a születési és a halálozási évszám is, amely a következő: 1898-1902. Ez volt az első nagy csapás, amely az apa lelkivilágát mélyen megrázhatta.

Felesége, báró Ludwigstarff Fanni. Egy gyermek halála mérhetetlen fájdalom a szülői szívnek, de élni kell és továbblépni. A grófi házaspár élénkebben érdeklődött a közügyek iránt, tevékenyen részt vettek a falu életében. Jótékonysági rendezvényekre jártak, segítettek ott, ahol csak tudtak. Miklós gróf 1905-ben az udvardi kerületben lépett fel képviselőnek 48-as programmal s erős többséggel meg is választották. A kerületet 1910-ig képviselte. Politikai pályafutása alatt mindig a legszélsőbb ellenzéki irányzat híve volt. A párt kettéválásakor a Just árnyalathoz csatlakozott. Merthogy a gróf nem annyira törődött már a
gazdálkodással, lassan eladósodott, birtokait a kisvárdai bank felszámolta, kastélyát is el kellett hagynia, ahol ősei éltek. Talán egy pillanatra emlék suhant át a lelkén és látta magát, ahogyan újszülött kisfiát először vette karjaiba. Ahogyan a gyermek az elmúlásé lett, úgy a birtok is. A Zichy házaspár Komáromba költözött, ahol szerényen, de méltósággal élt. A háború kitörésekor azonban újra fellángolt benne a hazaszeretet mély érzése, miszerint a Haza mindenek előtt!

Gróf Zichy Miklós és Chernel Miklós a legidősebb és a legfiatalabb őrmesterek a 11. huszárezredben Forrás: Életünk, 2005.

Gróf Zichy Miklós újra katona

Önként jelentkezett a régi ezredénél, a 11-es huszároknál, és egyben beadta kérvényét őfelségéhez tiszti rangjának visszanyeréséhez. Égett a harcvágytól, tán jobban, mint ifjúként. Közhuszárként kezdte meg a szolgálatot. Néhány nap múltán őrmesterré nevezte ki régi jó barátja, az ezredparancsnok. Első ütközetére június 17-én került sor a háború második évében. Súlyos haslövést kapott, ahonnan félig eszméletlenül szállították a csernoviczi kórházba, ahol június 22-én visszaadta nyughatatlan lelkét Teremtőjének. Ekkor mindössze 59 éves volt. Megnyugvást lelt. Komáromba csak sebesülésének híre érkezett meg, nem tudták az otthoniak, hogy már nincs az élők sorában. Szerető hitvese Csernoviczba utazott, hogy hazaszállíttassa a beteget. Időközben megjött a halálhíre is a városba. Földi maradványait először Komáromba, majd utána Komáromszentpéterre szállították előbb a kegyurasága alatt álló templomban ravatalozták fel. Temetése kedden délelőtt 11 órakor ment végbe. A temetési szertartást Szecsányi Gyula esperes-plébános végezte teljes gyászpompájú papi segédlettel. A ravatalt egész virágerdő borította. Ezután a szentpéteriek a vállukon vitték ki a népszerű gróf koporsóját a családi sírkertbe, ahol a vármegye közönsége nevében Asztalos Béla főjegyző mondott megható gyászbeszédet a sírja felett. Egy fényes csillag hunyt ki a több sebből vérző Haza egén. Felesége nem sokkal később követte férjét az égi Hazába. Mindketten Szentpéteren nyugodtak egészen a múlt század 90-es évekig, amikor rokonaik Budapestre szállíttatták hamvaikat. Csak a kis gróf maradt a családi kriptában.

[Diavetítés indítása]

Remélve tenni, ez áll a Zichyek címerében magyarul,

általában a címerben latin felirat volt, ez is bizonyíték arra, mennyire elkötelezettek voltak a Magyar haza irányában. Mi is remélve tesszük dolgunkat a jobb jövő reményében. Reméljük, hogy a pusztulásnak indult kastély nem enyészik el, hanem újjáépül poraiból, mint a főnixmadár. Mert- “Lesz még kikelet a Kárpátok felett”.