Az 1848-1849-es szabadságharc leveréséhez a császári seregek kevésnek bizonyultak, így az új uralkodó, a 18 éves Ferenc József, – aki még akkor nem volt magyar királlyá koronázva – segítséget kért I. Miklós orosz cártól. Az Oroszországból megindult 200 000 fős sereg nagyságát tekintve az addigi legnagyobb volt, ami addig elhagyta az orosz határokat. Az osztrák és orosz túlerő egyre inkább kilátástalanná tette a helyzetet, így Görgei Artúr tábornok 1849. augusztus 13-én Világosnál letette a fegyvert bízva abban, hogy az orosz cár kegyelmet kér majd. Itt azonban még nem tudták, hogy mit tartogat számukra 1849. október 6-a.
Világosi fegyverletétel
A 200.000 fős orosz sereggel egyesült osztrák sereg létszáma olyan 370. 000-re tehető, mely hatalmas túlerőnek számított a 170.000 fős magyar létszámmal szemben. Görgei 1849. augusztus 13-án Világosra vezette a magyar seregeket és minisztertanácsi, valamint haditanácsi döntésre letette a fegyvert az orosz cári csapatok előtt. A magyar honvédek a gigantikus túlerő ellenére is csalódottak voltak, voltak akik inkább főbe lőtték magukat. Görgeire, mint a magyar fővezérre az oroszok kitűzték az amnesztiát bízva abban, hogy akkor az alatta szolgálók is amnesztiát kapnak.
Gyula
A Sarkadon elszállásolt honvéd tiszteket a városban kitört járvány miatt Gyulára szállították az oroszok. A foglyok közül 9-10-et tartottak itt, Damjanich és Láhner kivételével magánházakban szállásolták el őket, nekik pedig a vár melletti cellában kellett lenniük. Fegyvereiket megtarthatták, és az oroszok tisztelettel viselkedtek velük szemben. Közösen indultak mulatni a Korona vendéglőbe, és a cigány a Rákóczi, indulót és a Kossuth nótát játszotta. Augusztus 21-án Rüdiger tábornok meghozta Paszkievics parancsát miszerint le kell fegyverezni tiszteket, és át kell őket adni az osztrákoknak. Augusztus 23-án a vár és a kastély között elvették fegyvereiket, másnap pedig az osztrákok 200 szekérrel Aradra szállították őket.
A magyar Golgota
Aradot Kossuth “a magyar Golgotának” nevezte, ahol 1849. augusztus 22-én felakasztották az első aradi vértanút Ormai Norbert honvédezredest.
1849. október 4-e az utolsó remény
Ormai felakasztásával nyilvánvalóvá vált, hogy Haynau milyen sorsot szán a fogvatartott tiszteknek, azonban október 4-e némi reményt jelentett, és a közelgő Ferenc nappal – Ferenc József neve napjával – a kegyelmi levelet is várták, azonban ez nem érkezett meg. Ezzel az utolsó remény is szertefoszlott.
Lahner György tábornok és október 6.
Október 6. a tábornok számára a bölcső és koporsó is. 1795. október 6-án Necpálon egy német polgári családban látta meg a napvilágot Lahner György. A katonai pályát választva a császári hadseregben szolgált, azonban 1848 tavaszán szolgálatát felajánlotta a magyar kormánynak. Fegyverkezési felügyelőként felfejlesztette a fegyvergyártást Pesten, majd ahogy a harci állapotok változtak sikeresen vezényelte le a gépek és a szakemberek Nagyváradra költöztetését is, majd azokat onnan vissza.
Lahner ugyan törve beszélte a magyart, ágyúira mégis Zrínyi mondatát a “Ne bántsd a magyart!” feliratot íratta.
Lahner sem kapott kegyelmet. Születésnapján 1849. október 6-án felakasztották.
A 13 aradi vértanú
4-en közölük “kegyelemből csak” golyó általi halálra ítéltettek, 9-en pedig kötél általi halálra. A szabadságharcot orosz segítséggel leverték, október 6-án kivégzésükkor az aradi vértanúk mégis legyőzték a halált. A golyó és lőpor általi kivégzés során Kiss Ernő “kegyelemből” szembenézhetett a halállal, szemét nem takarták el, de az első sortűz csak a vállán találta el. Kiss Ernő ekkor saját maga vezényelt újabb tüzet.
Az aradi vértanúk 17-en voltak
Batthyány Lajos gróf és október 6.
Magyarország első felelős kormányának miniszterelnökét 1849. január 8-án a pesti Károlyi palotában elfogták. Többször próbálták kiszabadítani, de ezeket saját maga utasította el. Az ellene felhozott koncepciós vádak alapján végül kötél általi halálra ítélték. A kivégzését megelőzően a felesége az utolsó látogatásakor egy kést csempészett be férjének, aki sebet vágott nyakára. A kivégzés napján igen legyengülve találtak Batthyányra, akit estére izgatószerekkel talpra tudtak állítani. Johann Franz Kempen von Fichtenstamm altábornagy az akasztást golyó általi kivégzésre módosította a nyaksérülés miatt. Batthyány Lajos gróf október 6-án a saját lábán sétált a kivégzés helyszínére. Ott fél térdre ereszkedett és a kivégzőosztagnak a következőt mondta:
„Éljen a haza! Rajta, vadászok”
gróf Batthyány Lajos miniszterelnök utolsó szavai a kivégzése előtt
Kazinczy Lajos beadványa Karl Ernst császári királyi törzshadbírónak – 1849. október 6.
A világosi fegyverletétel híre Kazinczyt Zsibónál érte. 1849. augusztus 24-én letette a fegyvert az oroszok előtt, akik hamarosan át is adták őt az osztrákoknak. A 13. aradi kivégzése napján már folyt ellene a tárgyalás.
Nagyságod!
Ezeket a sorokat irataimhoz kiegészítésül bátorkodom mellékelni. – Kérem önt, vegye jóságosan figyelembe azt a tényt, hogy én nem voltam több – és nem rendelkeztem nagyobb politikai befolyással –, mint a hadsereg bármelyik ezredese, és ha ez sorsom enyhítéséhez valamivel hozzájárulhat, használja fel.
Ezzel az igazságnak megfelelő eljárással talán egy emberéletet lehet megmenteni.
Tisztelettel maradtam nagyságodnak 1849. október 6-án.
legalázatosabb híve
Kazinczy
Sajnos az ő egyetlen életét sem kímélték meg; az, hogy csak ezredes volt, és hogy hadtestparancsnok is csak egy napig volt mikor előnyös helyzetben letette a fegyvert, csak arra volt elég, hogy teljes vagyonelkobzás mellett golyó általi halálra ítéljék. Kazinczy Lajost 1849. október 25-én az aradi vár árkában agyonlőtték. Maradványai a mai napig nem kerültek elő.
Miért éppen október 6.?
Puszta véletlen lett volna, hogy Haynau az aradi 13 kivégzését október 6.-ra időzítette volna, vagy volt ennek a napnak szerepe a kegyetlen példa statuálásában? Bizony volt. Ehhez több, mint egy évvel az 1849. október 6-i bécsi forradalomig kell visszamennünk az időben. A forrongó Bécsben a politikai stabilitás megteremtése jelentős feladatok elé állította az udvart és a hadügyminiszterré kinevezett Theodor Baillet von Latour célja az óvatos, nyiltan nem elköteleződő stabilitás megteremtése volt. Látszólag igyekezett együttműdni a frissen megválasztott felelős magyar kormánnyal, azonban hitelét vesztette, mikor levelezését elfogták a Josip Jellasiccsal, a császárhoz végtelenül lojális horvát bánnal.
Mi is volt a probléma? 1848. szeptember 11-én csapataival Jellasics megindult Magyarország felé és az ehhez való támogatást Latour adta meg. A feleszmélt bécsiek aggodalommal tekintettek a magyarokkal folytatott harcokra; tudták, ha legyőzik a magyarokat, akkor az ő alkotmányosságuk is veszélybe kerül. A következő momentum az volt, amikor Magyarországra látogatott Lamberg Ferenc altábornagy , akit a dühös tömeg a pesti hajóhídon felakasztott. Erre reakcióként az uralkodó október 3-án feloszlatta a magyar országgyűlést és a magyarországi haderők főhadparancsnokává nevezte ki a magyar seregek által visszavert Jellasicsot. Ez a lépés tovább hergelte a bécsi tömegeket. Theodor Baillet von Latour hadügyminiszter lemondott, de menekülés közben elkapták és lámpavasra húzták október 6-án. Noha, erre utaló bizonyítékot nem találtak, igyekezték a magyar kormány nyakába varrni Latour halálát. Így október 6. Batthyány Lajos első felelős miniszterelnök és az aradi 13 kivégzésének napja lett.
Az emlékezet és október 6-a
A kivégzéseket követően a kiegyezésig kevésbé konkrétan, de azt követően már nyíltan egyre több emlékmű és szellemi termék tartotta életben nemes emléküket egészen napjainkig. 2001 óta október 6-a magyar nemzeti gyásznap, az Aradon kivégzettek emléknapja. Kárpát-Medence szerte állnak szobrok, emléktáblák, emlékművek, melyek ehhez a naphoz kapcsolódnak.
A vesztőhely
Aradon 1867-ben, a bitófák feltételezett helyén valaki egy 13 ágú kiszáradt eperfát helyezett el. 1871-ben helyezték itt el az első szerény emlékkövet, melyet 1874-ben egy nagyobbra, díszesebbre cseréltek. Az 1932-es ásatások során azonosítani tudták azon kivégzettek maradványait, akiket a bitófák tövében temettek el. Így fény derült arra, hogy a kivégzés helye, az jóval közelebb volt. 1974. október 6-án az Arad megyében található összes vértanúi hamvakat az obeliszk alá temették.
A szabadságszobor
A kiegyezés évében 1867-ben a város elhatározta, hogy egy szobrot állít a kivégzettek emlékére. A szobrászművész Huszár Adolf váratlan halálát követően Zala György átdolgozta részleteiben elődje munkáját, azonban az átadás lekéste a 40. évfordulót, így csak 1890. október 6-án történt meg az avatás.
Kossuth Lajos hangjának fonográffelvétele 1890. október 6-ra a Szabadságszobor avatására
Ahogy a kiegyezés 1867-ben egy enyhülést hozott, lehetővé vált a hősök emlékezetének ápolása hivatalos keretek között is az október 6-i megemlékezésekkel. Az aradi Szabadságszobor felavatása kapcsán megfogalmazódott az igény, hogy Kossuth Lajos ellátogasson erre az eseményre Aradra. Azonban ezt Kossuth erkölcsileg nem tehette meg, mert nem értett egyet a kiegyezéssel. Így született az ötlete annak, hogy a Kossuthnál Torinoban látogatóban lévő két vállalkozó – Felner Károly és Barna Tivadar – fonográffelvételen vigye el Aradra a szobor avatására a kiváló szónok felmondott beszédét. A három hengerre rögzített beszéd csupán 30-40 visszajátszásra volt megfelelő, azonban ezeket a több száz alkalommal játszották le, ami jelentős minőség romlást eredményezett. A hengerekből 1919-ben egy elveszett, és a megmaradtak sérültek is. A rekonstrukció után egy részlete a mai napig meghallgatható digitalizált formában. Az 1890. október 6-ra elkészített felvétel páratlan, mert az egyik olyan első felvételnek tekinthető, amelyen egy nagy személyiség hangját őrizte meg az utókornak.
forrás: https://kossuthhangja.oszk.hu/html/nyito.htm
1892. október 6-án megnyílt az Aradi Ereklyemúzeum
Ekkor még mindig nem volt egy hely, ahol a szabadságharc hőseinek, a fogvatartottaknak ereklyéit meg lehetne tekinteni, ezért 1892. október 6-án megnyílt az Aradi Ereklyemúzeum. A megnyitásakor a színház emeletén kapott helyet, ahonnan a következő évben átköltözött a Kultúrpalotába, ahol 1893. március 15-től fogadja a látogatókat.
Az örökmécses
Budapesten az egykori Újépület északkeleti udvarsarkán, ahol Magyarország első felelős kormányának miniszterelnökét gróf Batthyány Lajost 1849. október 6-án kivégezték 1926-ban felállították Pogány Móricz alkotását a Batthyány-örökmécsest.