Nem véletlen található Drégelypalánkon Móricz Zsigmond utca, ugyanis az író nemcsak járt a faluban 1932-ben, de riportot is írt róla „Kis falvak, nagy bajok” címmel. „Át kellett mennem egy rendkívül szép útvonalon, a nógrádi s honti vadregényes szelíd tájon. A magyar romantika egy fejezete termett itt. Találomra megállottam egy községben, Drégely vára alatt.” – kezdi írását Móricz.
Az író cikkéből kiderül, hogy ha már a környéken járt, betért a falu bírójához és jegyzőjéhez, hogy érdeklődjön náluk arról, hogyan él a magyar ember ezen a vidéken. A jegyző elmondása alapján: „ez a nép nagyszerű palócnép, végtelenül szorgalmas és ötletes, furfangos, mindent kitalálnak s mindent megpróbálnak, hogy boldoguljanak”. A jegyző és az öreg bíró, Botka Vendel nyájasan viszik körbe a faluban a nagy írót. A séta közben az egyik utcán nagybajszú, öreg törökökkel találkoznak. Móricz szerint: „Olyan igazi törökök, a lógó, mellig érő nagy bajuszukkal, mint Anatóliában. Onnan is jöttek az ősök.”, azt már a bíró teszi hozzá, hogy „Török maradék ez, – megállítva egy hetvenhét esztendős öreg gazdát – Csósza bácsi… Csausz vót ennek valaha az öregapja.”. Na de hogy kerültek ezek a törökök Drégelypalánkra?
Csausz… Csausza (Csusza)… Csósza
Huszonhat évvel később a Népszabadság 1958. október 19-ei 248. száma adja meg a választ a kérdésre, a Csósza név török eredetének magyarázatával: „Hornok Lajossal, a népszerű tanácstitkárral meglátogattuk idős Csósza János hatholdas gazdát. Egyébként történelmi nevezetesség az öreg. A várostrom idején ittragadt török ősök ivadéka. Állítólag csausz volt az ős, ebből eredt a Csusza, majd a Csósza név. S valóban, a látogató mintha csak a könyvekben megfestett agg Szulejmán szultánt látná. János bácsi annyira megőrizte a török vonásokat.”. A csausz szó eredetéhez A magyar értelmező kéziszótárt hívtam segítségül, amely azt írja, hogy a „Csausz: Különféle feladatokat végző, kisebb rangú török katonai v. rendőri, olykor bírósági személy, különösen futár, követ”. Tehát a törökök csausznak hívták a csendőröket és a futárokat is.
Matunák Mihály, az egykori Hont vármegye neves történésze, Drégely és Palánk katonai szerepe a törökök alatt 1552-1593 című könyvében azt írja, hogy a csausz: „Futár, hírvivő, a kölcsönös érintkezésre a béglerbégek (basák) és bégek udvaraiban alkalmazott tisztviselő, ki a szandzsákod falvait beutazván, a ráják, hódoltak adóit feljegyezte és jegyzeteiből az összletes adókivetést készítette.” A Csósza név török eredetét Dömötör László, hírlapíró 1952-es beszámolója is alátámasztja: „Nemcsak az emlékezés élteti a régi történelmi világot, hanem családok nevei is. Nem egy család neve ma, is: Csosza, ami a régi török eredetű csausz névnek elmagyarosodása. A régiek szerint törökök letelepedtek itt akkor s itt éltek, családot alapítottak, egészen 1593-ig, míg a környék a török birtokában volt. Az utódok elmagyarosodtak, csak a nevük emlékeztet a régi török eredetre.” (Kis Ujság, 1952-06-15 / 17. szám).
Törökös és magyaros ragadványnevek…
A népes számú Csósza családok megkülönböztetésére a faluban még a hatvanas években is törökös ragadványneveket használtak, voltak itt akkoriban „Ali Csószák”, „Pipás Csószák” és „Basa Csószák”. A faluban az azonos családnevűeket megkülönböztető elnevezések a következő évtizedekben is fennmaradtak, csak később már inkább foglalkozáshoz, vagy tevékenységhez kapcsolódtak, így lettek például a „Harangozó Csószák”, a „Kocsis Csószák” és a „Puskás Csószák” vagy a „Szaki Csószák” (ahol a családfő kiváló szakember, jó kőműves volt), de később kinézetük alapján is megkülönböztették a különböző családokat, voltak a jó erőben lévő, megtermett testalkatú „Bivaly Csószák” és „Szőke Csószák” (akik a többi Csószától eltérően nem fekete vagy sötétbarna, hanem kifejezetten világos, szőke hajúak voltak). A „Bébi Csószák” például onnan kapták a nevüket, hogy a családfő kisgyerekként nagyon hasonlított az – USA-ban gyermekrablás áldozatává vált, a korabeli magyar újságokban is rendszeresen megjelenő, – úgynevezett Lindbergh-bébire.
Volt olyan időszak Drégelypalánkon, hogy csak Csósza Istvánból legalább 13-14 volt a faluban, valahogy különbséget kellett tenni közöttük… Az egyik család például a „Tutma Csósza” nevet kapta, mert a családapa „tutmán”, orrhangon beszélt. A későbbiek során az egyes beceneveket újabb kiegészítések is követték, például a „Basa Csószák” további mellék nevet kaptak, egy oldalág neve így lett a „Gizus Basák”. Míg más Csószákat a feleségük családneve alapján differenciáltak, ilyenek voltak a „Koncz-Csószák”, a „Révész-Csószák”, vagy a „Rónai-Csószák”.
A fentieken kívül vannak még a rejtélyes nevű „Tonka Csószák” is, mely megkülönböztető-név eredetére még nem derült fény (amennyiben szláv eredetű a név, a jelentése „dicséretes”, a Magyar nyelv (1862.) szótár szerint pedig rokon a csonka, tompa szavakkal), – hogy a drégelypalánkiak miért adták ezt a differencianevet, az egyelőre nem derült ki. A helyi öregek elbeszéléseiből tudjuk, hogy a katonaságnál (ez valószínűleg már 1848-ra is igaz) kötelező volt a családnevek magyarosítása, valószínűleg ekkor alakult ki a Csusza és a Csósza változat is, de azt is beszélik a faluban, hogy a Drégelypalánkon is előforduló Cserháti család is a csausz szóból magyarosította a nevét.
A drégelypalánki Csószák története – egy Csósza tollából…
Dédnagypapám – aki szintén Csósza volt (Csósza Vendel) – megerősítőleg írja naplószerű feljegyzéseiben, hogy a Csósza név a csausz török szóból ered. Jegyzeteiben azt írja, hogy „A török kiűzése után Drégelyen szép számmal maradtak a törököktől származó gyerekek és ezeket az anyák a természetes apjuk után Csausznak hívták. A csauszok a török hadseregben tisztek voltak őrnagyi rangig bezáróan. (…) A Csausz név később 1800 körül Csószára módosult és keresztnév is került utána, hogy magyarosabb legyen.” Így lett a Csausz, majd a Csósza családnévvé.
Az iromány így folytatódik: „A Csauszok-Csószák élelmes, heves vérű, fondorlatos emberek. Abban az időben úgy sikerült beépülni a lakosság körébe, hogy a Csószák a nemeseket rábeszélték, hogy adják át birtokukat hűbéres, úrbéres használatra tartósan. A nemesek ezt meg is tették annak fejében, hogy háború esetén katonáskodnak helyettük. A Csószák ezt vállalták, és minden Csósza család munkaerejéhez mérten 1-2 házhelyet vállalt át (1 házhely 10 hold volt). A Csószák rájöttek arra, hogy nagyon sok a zsellér, szegény ember, és ezeket nagyon olcsón dolgoztatták, mert vállalták, hogy éhen ne haljanak. Az idő múlásával a Csószák az élelmen meggazdagodtak annyira, hogy a nemeseknek már kölcsönöket is adtak. A nemesek ezért eladósodtak és arra kényszerültek, hogy földjeiket fokozatosan elzálogosítsák hűbéreseiknek a Csószáknak. Két nemes maradt csak talpon, 1 Drégelyen és 1 Palánkon.
Az 1848-as szabadságharc idején a Csószák férfi tagjai megfogyatkoztak. Ennek velejárója, hogy a nők mind megmaradtak és ahhoz mentek férjhez, aki elvette őket és ennek folytán a Csószák nagyrésze elszegényedett. 1945-ben már csak egy jómódú Csósza család volt a községben. Csósza József, a jobbágy török származású, 70 kilós földdel.”
A Csósza családnév – bár országos szinten ugyan ritkának számít, – Drégelypalánkon és környékén igen gyakori. Ennek oka feltehetőleg az, hogy Drégely várának 1552-es elfoglalását követően a törökök, a Drégely mellett épített új palánkvár területén egyre többen le is telepedtek. Az általuk Bügürdelennek nevezett településen a törökök nemcsak katonáskodtak és gazdálkodtak, meghonosítva a környéken a dohány és a rizstermesztést, hanem a szájhagyomány szerint családokat is alapítottak. A fentieket összefoglalva kijelenthetjük, hogy a drégelypalánki Csószák a később itt maradt és a falu életébe szervesen beépült törökök leszármazottai.
Írta: Bálint József
A szerző írásai:
Legyen Drégelypalánk a leghősiesebb falu – Communitas Invicta
Elfeledett helyek és történetek, avagy Drégelypalánk kevésbé ismert oldala
Drégelypalánk – A falu, melynek két vára is volt…
Az egykori drégelypalánki álló Szondi-szobor története
Legyen ismét álló Szondi-szobor Drégelypalánkon!
Ki volt Szondi György, Drégely várának kapitánya?
Kvízjáték!
Teszteld a tudásod a Drégelypalánk-kvíz segítségével!