A címet Kossányi Katalinnal közösen választottuk annak Hamzsabég utcai lakásában, ahol Kossányi József egykori fényképeit, írásait, könyveit, róla szóló írásokat nézegettük Katalinnal kettesben.
Számomra ereklyék, mert nem újkeletű a kutatásom, csupán eddig nem volt erős támaszom olyan személy, aki ebben segítségemre legyen. Egy véletlen összehozott engem a Magyarságunk Hungarikumunk elnökével, aki viszonylag fiatal kora ellenére, hasonlóan gondolkodik, mint ahogyan én is. Értéket képvisel, amely eszmeileg óriási, pénzzel meg nem
fizethető. Segített és segít nekem kutatni Kossányi József élete, munkái után. Filmet is készített életéről, munkásságáról, a róla elnevezett intézményről, a mi, szentpéteri, iskolánkról (Szülőföldem, Szentpéter). Kutatunk jelenleg is a világhálón, de ami a legnagyszerűbb az egészben, a költő lányától, Katalintól, közelibb, meghittebb értékeket is kapunk, amelyet kincsként őrizünk.
Ma, 2023.11.11-én, felkerestem otthonában Katalint, vagy ahogyan én hívom Őt, Katikát. Izgatottan várt engem és páromat, aki hűségesen elkísért engem Budapestre, türelemmel hallgatta beszélgetésünket Katikával. Olyan kincseket kaptam meg, amelyek számomra nagyon sokat jelentenek: Kossányi József levelezése kedvenc kislányával, egy szomorú esemény – vádirat Kossányi József ellen 1945 augusztusából, egy csepregi beleegyező levél a költő lakás kérelmére 1947-ből, újságcikkek Kossányi Miklósról és édesapjáról amerikai közös munkájukról, levelek, amelyeket Józsi bácsinak írt Amerikából egy Szentpéterről 2 éves korában elköltözött hölgy, kinek édesanyja nagyon sokat mesélt a Kossányi családról a messzi idegenben is. Alice, így hívták a hölgyet, nagyon megörült, hogy Józsi bácsi az a Kossányi, aki falubéli, a neves költő. Továbbá egy levél 1983-ból, amikor is az akkori katolikus pap, Tóth Gyula, szomorúan írja Kossányi Józsefnek, hogy az általa kért anyakönyvi kivonatot nem tudja elküldeni az akkor Magyarországra költöző költőnek, mert sajnos már nem plébánián van az irat, hanem a nemzeti bizottság anyakönyvvezetőjénél. Ezeket a dokumentumokat Katika nekem ajándékozta, amit nagyon köszönök Neki.
Részlet a vádirat magyar fordításából: Megvádolom Kossányi Józsefet, aki 1908.3.8-án született Szentpéteren, komáromi járás, Kossányi Alajos és Kossányi szül. Bohon Erzsébet fiát, nős Szentpéteren bejelentett, de Komáromban lakik a Széchenyi utca 9-es szám alatt, szaktanár a komáromi polgári iskolában, volt katona, gimnáziumi érettségije és szaktanári vizsgája van, hogy polgári iskolában taníthat, római katolikus vallású, magyar nemzetiségűnek vallja magát, vagyontalan, feleségéről és 5 gyermekéről gondoskodik, tudomásom szerint nem volt büntetett előéletű. A komáromi titkosrendőrség beadása alapján 1945.4.13-án olyan cikkeket írt a Komáromi Lapok keresztény politikai hetilap hasábjain az 1944.4.1- 1944.8-ig, amelyekkel a fasiszta megszállók munkáját segítette és a hazai árulókét. Tagja volt a Keletei Vonal Bajtársai Szövetségnek, vezető tisztséget töltött be a Magyar Megújhódás Pártja, eszmei elöljárója volt ennek a mozgalomnak, mint tanító, Levente mozgalom- ezzel segítette a háború német vezetését, kollaboránsok munkáját nyilvánosan hirdette, dicsőítette, ezzel törvénysértést, bűntettet követett el. [...] Szidja a magyar munkásokat, hogy a marxista ideológia hozadékai, szégyeníti a szovjet Oroszországot. [...]
Amiket nem hoztam el, de lementettem magamnak, ezek voltak: a Máglyák teljes kötete, Kossányi Miklós József Csaba és Éva Sarolta anyakönyvi kivonata, a Somogyi és Ferenczy család tagjainak anyakönyvi kivonatai a 19. századból, Gombos Katalin gyászjelentése Kossányi verssel, Oláh György tanár úr gyászjelentése és még sok minden, ami ereklye.
A Szentpéter filmet vittem el Katikának, mely vetítése alatt összekulcsoltuk kezeinket és felváltva könnyeztük meg az egyes részeket. Rokonlelkek vagyunk, mindketten könyvtárosok. Katika a szentpéteri Lámpások fénye, akire méltán büszke édesapja az égi hazában, ahogyan a földi életben is az volt annak ellenére, hogy a politikai helyzet és sok rosszakaró ember intrikái miatt, nagyon hosszú ideig nem láthatták egymást. Elszakadtak, mint szétszórt gyöngyszemek. A sors azonban kegyes volt mindkettőjükhöz, mert apa és lánya 5 boldog évet tölthettek együtt szeretetben egészen Kossányi József 1988-ban bekövetkezett haláláig.
Írta: Sárközi Anasztázia
nevelő- könyvtáros
Kossányi József Alapiskola és Óvoda
Komáromszentpéter
