Akár róluk, a Kossányi-családról, is szólhatott volna Gárdonyi Géza lélektani önéletrajzi regénye. Mesébe illő történetként indult az ifjú Alajos és későbbi jegyese, majd felesége, Bohon Erzsike igaz története.
Az Esztergom újság 1903. március 1-jei számban megjelent a jegyességükről szóló hír az eljegyzési kártya és hírek rovatában:
„Bohon Erzsike és Kossányi Alajos jegyesek”.
Ezt követte az esküvő, amely szintén a fent említett újság hasábjain jelent meg 1903. július 19-én:
„Házasságot kötöttek: Kossányi Alajos Viktor r. k. tanító Új- Gyalla és Bohon Erzsébet r. k. tanítónő Szent-Péter”.
Forrás: Esztergom 1903. 07. 19. Házasságot kötöttek.
Házasságuk gyümölcsöző volt, melyből 7 gyermek született, de csupán hatot sikerült felnevelniük. A szelíd lelkű kiváló tanuló, Lajos korán meghalt. A Komáromi Lapok 1927. június 28. számában ez a bejegyzés olvasható:
„Súlyos csapással látogatta meg az isteni gondviselés Kossányi Alajos komáromszentpéteri római katolikus tanítót és családját. A kérlelhetetlen halál elragadta tőle legidősebb szelíd lelkű, mindenki által szeretett jó és kedves fiát, aki kassai felsőipari iskola IV. osztályának egyik legjobb tanulója volt. A múlt év november havában megbetegedett. Tüdőbajt kapott, a leggondosabb ápolás és gyógykezelés sem menthette meg, 23 éves korában, nagy türelemmel viselt sorvadás és szenvedés után szüleinek, testvéreinek és rokonainak, ismerős barátainak mérhetetlen fájdalmára, június 24- én éjjel egy órakor, visszaadta szelíd lelkét Teremtőjének. Temetése június 26-án, vasárnap este ment végbe az egész község osztatlan részvéte mellett. A nagy fájdalom és mélyen sújtott csapással a szülők iránt az egész falu inteligenciája és népe részéről a legnagyobb részvét nyilvánult meg. Áldott legyen korán elköltözött szelíd és kedves fiunk emlékezete.”
– eddig a teljes szöveg. Azért is írtam le, mert amikor egy pillanat töredékére megállunk a Kossányi sírnál, ne sima vésett nevet lássunk, hanem a betűkön túl, jelenjen meg lelki szemeink előtt a leendő Lámpás, aki élete virágában távozott a földi világból, hogy onnan figyelje miként alakul sorsa szeretett családjának, szülőfaluja népének. Hagyjuk pihenni a holtat, térjünk vissza az életben maradt, szerető szülők nevelése mellett felcseperedő további hat gyermekhez, közülük öt Lámpáshoz: Erzsébethez, Margithoz, Máriához, Istvánhoz, Józsefhez. Józsefre itt nem térek ki, hiszen róla már írtam, megtalálható az alábbi linken:
https://www.magyarsagunkhungarikumunk.hu/barangolasok-kodbe-veszo-emberek-es-ertek
ek-nyomdokan-kossanyi-jozsef/
Géza volt az egyedüli, aki nem a tanítói pályát választotta. Vasgyári munkás lett. Budapestre került a háború után. Kalandos élete volt neki is, akárcsak valamennyi testvérének.
Margit, Mária, Erzsébet, István és József előbb szüleikkel közösen oktatták, nevelték a szentpéteri gyerekeket, irodalmi színpadot, színjátszó köröket hoztak létre, melyek nagy sikert arattak nem csupán a faluban, de Komáromban és a környező településeken is.
Margit, vagy ahogyan mindenki hívta, Mancika. Sok színdarab fűződik a nevéhez, de mégis kiemelném a János vitézt, amelyről még a Komáromi Lapokban is jelent meg cikk 1934. június 2- án. A darabban Manci tanító néni is játszott a gyerekekkel együtt. A cikk elolvasható az alábbi linken:
https://library.hungaricana.hu/en/view/KomaromiLapok_1934_01-06/?query=koss%C3%A1n
yi%20manci&pg=389&layout=s
Manci és Csepiga Gyula tanító, aki Köbölkútról jött, egymásba szerettek. Eljegyzésük megjelent a Komáromi Lapok 1936. július 18-ai számában.
„Kossányi Manci komáromszentpéteri tanítónőt eljegyezte Csepiga Gyula, komáromszentpéteri tanító Köbölkútról”
Forrás:
Komáromi Lapok 1936. 07. 18. Eljegyzés.
A csehszlovákiai magyar tanítók almanachja 1918-1933
István 1909. december 13-án született. Az alapiskola elvégzése után Komáromban majd Nyitrán folytatta tanulmányait és, mint kántortanító, Ekecsen kezdte el a pedagógiai pályafutását. 1940-ben megnősült, feleségül vette Bors Irént, az ekecsi tanító lányát. A háború befejeztével a magyar tannyelvű alapiskolák megszüntetésekor, Bosáca Sancén (Vágújhely mellett) tanított, majd 1950- ben kinevezték a bősi alapiskola igazgatójának. 1955-ben a dunaszerdahelyi 8 éves alapiskola igazgatója lett. Leánya nem emlékszik pontosan, de úgy tudja, apja tanított a gimnáziumban is, sőt járási tanfelügyelő is volt. 1967-től a speciális alapiskola igazgatója lett Tallóson az Esterházy kastélyban. 1979-ben halt meg.
Forrás: https://emlekhelyek.csemadok.sk/emlekhelyek/kossanyi-istvan-sirja/
Erzsébet 1905-ben született, róla kevés forrás maradt fent, ám érdekességképpen megemlítendő az Ő színészi tehetsége is, akárcsak testvéreié. Nagyszerűen alakított a „Katóka őrmester” című darabban, melyet Fekete Győző főtanító rendezett. Az előadásra nem csupán helybéliek, de más településekről is jöttek nézők. Bözsike, azaz Erzsébet ekkor IV. éves tanítójelölt volt. Az előadásról a szentpéteri tudósító tájékoztatta a Komáromi Lapok olvasóit. Érdemes elolvasni az egész tudósítást, hiszen meglehet, mi kései utódok, rábukkanunk elődeinkre, akik ebben az időszakban szerepeltek, játszottak az egyes színi előadásokban. Életre kelnek rég elporladt őseink, akik egykor fontos szerepet játszottak abban, hogy a magyar kultúra fennmaradjon, legyen magyar szó a szétszabdalt anyaország csonka testrészein akkor is, amikor ők már rég az égi hazából figyelik mindennapjainkat, hallgatják és látják a megújult Gyöngyösbokréta örök értékű dalait, táncait.
Mária 1915-ben született szintén Komáromszentpéteren. Testvéreihez és szüleihez hasonlóan, Ő is a tanítói pályára lépett, bármennyire nehéz helyzete volt ebben az időszakban magyar tanítónak lenni.
Elmondhatjuk, hogy a Kossányi-család szülőfalunk Lámpása volt.
Tündérmese mégis, mert a sok megpróbáltatás, szenvedés, üldöztetés, az apa hadifogsága, a gyermekeit hét éven át egyedül nevelő édesanya, mindezek ellenére talpon marad, neveli saját gyermekeit, oktatja a rábízott falusi nebulókat. Jótékonysági
rendezvényeken vesz részt, segít mindenkin, akin csak tud. „Lámpások” is a Kossányiak, hiszen fényt adtak az embereknek a sötét, nehéz, embert próbáló időkben is.
„A lámpás én vagyok. Világítok a sötétségben. Utat mutatok.”
Gárdonyi Géza: A lámpás
A hős lelkű, ám mégis szelíd szerető anya, akinek fia József azt a csodálatos verset írta, melynek címe: Dal édesanyámnak. Egy találó részletet írok a versből, mely mindent elmond…
„Hiszen Ő adott nekem mindent,
ami szép, örök, drága:
nótát, mi az élet virága,
Jóságot, Szeretetet, Hitet….”
A vers ezzel a két sorral zárul:
„… Ma édesanyám jóságát dalolom
És lelkét titkos- halkan megcsókolom.”
Írta: Sárközi Anasztázia
nevelő- könyvtáros
Kossányi József Alapiskola és Óvoda
Komáromszentpéter
