Jósikafalva az erdélyi Jósika nemesi család birtoka volt. Sajnos a falu története az egyik legszomorúbb. A márciusi ifjak egyik alakja Vasvári Pál itt vesztette el igen rövid életét, és ezt a falut költöztették el, hogy a helyét vízzel árasszák el egy vízerőmű létesítéséhez.
Vasvári Pál sírja
A 22 éves Vasvári Pál halálának körülményei napjainkban meglehetősen homályossá, elfeledetté váltak. Bizonyos részleteit pedig talán korábban sem voltak megfelelően feltártak. Az elesett szabadságharcos elestének történetét a nagyváradi Daday János végzett kutatást, és most „Vasvári sírja nyomában” címmel írt tanulmányából összegzünk. Daday írásában a nyomozás megindulását 85 darab eredeti 1913-as fényképpel kezdte, melyek a birtokába kerültek. Ezt követően hozzájutott a fotók készítőjének – Dr. Ruzitska Béla kolozsvári egyetemi tanár – beszámolójához a „Kirándulás a Gyulai-Havasokon át a Skerisórai jégbarlanghoz, az Ordinkus-völgybe és a Nagy-Biharra”, mely az Erdély című folyóirat 1914. 5. és 6. számában jelent meg. Dr. Ruzitska Béla professzor ebben az időben az Erdélyi Kárpát Egyesület elnöke volt, amikor feleségével és Dr. Kovács József tanárral közös kirándulásukon a fenti fotókat készítette.
Kossuth 1849. június 21-én Kolozsváron megtudta, hogy a báró Kemény Farkas hadjárata, hogy elfoglalják a gyulafehérvári várat sikertelen volt, így Keményt a havasokba küldi, és támogatására odarendeli Szépszögi őrnagyot, és Vasvári Pált. A hadi helyzet változásával Kossuth a csapatokat inkább Besztercére rendeli, hogy megállítsák a beözönlő orosz hadakat. Kemény és Szépszög meg is kapta a parancsot, azonban a futár Vasvárihoz nem ért el a hírrel, hogy Kossuth és Avrám Ianku megegyezett, és Vasvárinak Besztercére kellene tartania. A felkelő románok Vasvárit csapdába csalták és katonáival együtt túlerőben lemészárolták.
Hegyesi Márton nagyváradi ügyvéd és a Bihari Kárpát Egyesület vezetője felkutatta a túlélő honvédeket, és velük együtt elzarándokolt Vasvári elestének helyszínére 1892-93-ban, és a sírhely fölé kőhalmot emeltek és egy feliratos keresztet is állítottak. Ruzitskáék 1913. augusztus 11-én indulnak el útjukra:
“a legnélkülönözhetetlenebb tárgyakkal, pár napi élelmiszerrel, térképpel, egyéb szükségesekkel megtöltött hátizsákokkal, vízhatlan köpenyekkel és jó erős turistacipőkkel felszerelten, augusztus 11-én (hétfőn) reggel, a fél hétkor Bánffyhunyad felé induló személyvonatra ülünk fel”
Bánffyhunyadon egy vicinális szárnyvonalra szállnak át, amely azért létesült, hogy a hegyekben kitermelt fát olcsón el lehessen szállítani. 9 óra 50-kor érkeznek meg Kis-Kalotára, ahová korábban szekéren vitté a Jósika-telepi fűrészüzemből az árut, de 1913-ra
“…magunk fölött csilléket látunk, vastag drótkötélen lebegve, a síkság felé haladni”
… írja útleírásában Ruzitska. Gyalog indulnak tovább a kocsiúton. Elérik a Sebes-Körös és a Meleg-Szamos vízválasztóját (1126 m), ahonnan
“csakhamar a Meleg-Szamos kanyargós szűk völgyébe, valamint Jósika-telep faipartelepére letekinthetünk. Utunk nagy kanyarodókkal vezet le a meredek, …napos és meleg hegyoldalon Jósikafalvára. Éppen 1 óra volt, mire ide leérkeztünk, és a telep egyik kocsmájában ebédre ültünk be.”
“Előszőr a Meleg-Szamos vize hídján áthaladva a gyártelep faépületei között folytatjuk útunkat, azután a hegyoldalba felemelkedve, az út egyik szabadabb helyéről szép kilátást találunk a Béles-patak torkolatára, hol a kiemelkedő, sötét fenyves-erdővel borított hegyoldal alsó, kiugró részére csak legújabban épített, még nem is egészen kész Urmánczy-féle hatalmas, várszerű tornyos, emeletes kastélyt és valamivel alatta a kőből épült új katolikus templomot pillathatjuk meg. – Erről is van fénykép. – Azután a völgy keleti oldalán emelekedő sűrű, sötét, árnyas fenyőerdőbe térünk be és ezzel a kincstár óriási terjedelmű fenyveseibe jutottunk el, melyekből a telepet többé nem láthatjuk, csak a szorgalmas munka zaja, a nyüzsgő, hemzsegő élet lármája hatol még jó ideig ide fel. Most már e kellemes, árnyas fenyőrengetegben kanyarog fel útunk mintegy 2 kilométerre és 1138 m magasságra, hol az út mellett előbb bővizű, űdítő csorgót találunk, kissé távolabb pedig a Funtinell-nek nevezett havasi rétet és erdei tisztást érjük el, hol szabadságharcunk egyik itt elesett vitéz vértanúja, Vasváry Pál egyszerű sírját keressük fel. Csöndes, kellemes, kissé vizenyős, gyönyörű fenyőerdő koszorúzta havasi tisztás felső részén, az őstermészet kebelén van a nagy kövekkel felrakott és újabban fenyőgerendákból összerótt, kerítéssel körülvett, most még jeltéktelen sírhely”…
“rövid ideig pihenünk meg e szomorú helyen, azután pedig az árnyas úton tovább emelkedve az 1340 m magas mariseli hegyhátig, újabb szép kilátás nyílik déli irányban, éppen a szemben lévő magurai hegyoldalra,…”
A túra 5. napján értek Avram Janku szülőházáshoz Felsővidrára:
“Fuvarosunk itt újra megáll és magyarázza , hogy ez a ház a Janku Ábrahám, 1848-s népvezér születési és lakóháza, melyet az idevaló nép nagy tiszteletben tart. Mialatt a fuvarosunk egy kis áldomásra a korcsmába betér, megtekintjük az üres, lakatlan házikót.”
Forrás: Daday János – Vasvári sírja nyomában (sokkal részletesebb iromány)
Az Urmánzcy-kastély kifosztása
Az örmény eredetű Urmánczy család 1239 körül hagyták el Arméniát a szeldzsuk törököktől menekülve és telepedtek le Perzsiában az Urmia-tó melletti azonos nevű településen. Családnevük ebből a helynévből ered. A család a XVI. században Moldvába vándorolt, ahol felvették a Romáskánu nevet. A lengyelországi Lembergbe áttelepülve vették fel az Urmánczi nevet, míg a család másik ága megtartotta a Persian nevet. 1668 és 1672 között a család Erdélybe költözött, ahol a maroshévízi ág nevét y-al írta. Ez az ág 1836-ban került Maroshévízre, ahol rengeteg mindent tettek a város fejlődéséért. Itt született 1868. október 1-én a család legismertebb, és talán a legkreatívabb hazaszeretettel bíró tagja Urmánczy Nándor. Budapesten tanult jogot, és doktorált is ugyan itt, versei, novellái, monográfiái jelentek meg. Főszolgabíróként, országgyűlési képviselőként tevékenykedett. Ő alapította és épített Maroshévízen az első állami iskolát, megalapította a Topliczai Hírlapot, a Maroshévízi Híradót. Testvérével 1902-ben újra megalapították a korábban már működő helyi amatőr színjátszó társulatot. Közbenjárásával fejeződött be a Székely Körvasút Szászrégen és Gyergyószentmiklós között. Családjuk kórházat alapítottak Maroshévízen, és a benne dolgozók fizetésének egy részét is ők állták. A trianoni országvesztést követően számos kezdeményezése táplálta a nemzetben a küzdést és az élni akarást. Munkásságának két legismertebb terméke az Észak-Dél-Kelet-Nyugat szoborcsoport és az Ereklyés Országzászló Mozgalom.
Urmánczy Nándor testvérének Urmánczy Jánosnak a birtoka volt Jósikafalva, melyen kastélya is állt. 1918. novemberében a kastély a román térhódítás és a magyarellenes propaganda előkészítésének vált áldozatul. A felkelő csőcselék ostrom alá vette az Urmánczy-kastélyt, és a 30 csendőr és katona felmentő segítség hiányában feladni kényszerült. Urmánczy Nándor november 6-án szerzett tudomást a testvére birtokát ért támadásról, és miután eredménytelenül a kormány segítségét kérte, hogy katonai segítséget küldjenek Jósikafalvára saját kezébe vette a dolgot. November 7-én a Pesti Hírlapban tett közzé egy felhívást, hogy segítségnyújtásként rendvédelmi erőt szervez aznapi indulással. Kérésére 96 katona, és 14 tiszt jelentkezett. A katonák ellátását Urmánczy vállalta, a napi zsoldot a jósikafalvi teleppel is működő Kalotaszegi Erdőipari Rt. és a felszerelésről a Hadügyminisztérium gondoskodott. Különvonatjukról Garami Ernő kereskedelmi miniszter gondoskodott.
Mikor Urmánczyék Jósikafalvára érkeztek a következő látvány fogadta őket, melyet a naplójából ismerünk:
„Jósikafalván itt-ott még lánggal égő üszök és parázstenger fogadott. A hatalmas [fűrész]telep már leégett. […] A sötét éjszakában rémes látványt nyújtott ez a parázsló pokol.”
A fosztogatók a faipar 3 tisztviselőjét és a zsidó saktert is megölték, a kastély berendezését nagyrészt elhurcolták. A rendvédelmi csapat a faluban ellenőrzéseket tartottak az elrabolt javak visszaszerzésére, és a támadásban részt vett 35 főt átadták az igazságszolgáltatásnak, akiket a csendőrség statáriális eljárásban kivégzett.
Forrás: Fráter Olivér, Czirják Károly – Invictus: Az ember, akit nem győztek le. Urmánczy Nándor (1868-1940)
A jósikafalvi víztározó
A Melegszamos vize táplálta víztározó vízzáró gátját 1978-ban építették meg. A helyén – a faluban – élőket pedig a 60-as években magasabbra költöztették. Egy-egy alacsonyabb vízállásnál a víz felszíne fölé magasodott még nem olyan régen a templomtorony csúcsa, míg végül be nem omlott. A vízalatti környezet miatt a tó szívesen látogatott hely a búvárok között. A víz felszínén sétahajó viszi körül a turistákat.
Közeli településekért látogasd meg a Térképet!