„Határtalanul! – A tanulmányi kirándulás a Kárpát-medence magyarlakta területeinek megismerése“ című pályázat keretein belül a Nemzetpolitikai Államtitkárság támogatásával az SZMPSZ szervezésében valósult meg. Köszönjük szépen.
Hálatelt szívvel köszönjük, hogy részt vehettünk Erdélyben ezen a csodálatos tanulmányúton 2023. május 29. és június 2. között.
Szentpéterről, a Kossányi József Alapiskolából 11 diák, Csanádi Kamilla, Csalava Levente, Marikovec Zoltán, Palugyai Bence, Palugyai Dávid és Szabó Natália a 9. osztályból, Füle Benedek, Palušík Péter a 8. osztályból, Bukovszky Borbála, Hajabács Réka és Holzhei Renáta Bernadett a 7. osztályból, továbbá 1 pedagógus, Dudás Katalin indult útnak Magyarországon át Erdélybe, hogy másik 3 felvidéki iskola tanulóival együtt bebarangolja e csodálatos tájék egy kis szeletét a magyar történelem és irodalom nagyjainak nyomában járva.
A tervezett útvonal első megállója Nagyváradon volt, kicsit körülnéztünk, megpihentünk, folytattuk az utat Csucsáig. Bár az Ady emlékházat zárva találtuk, szeretettel emlékeztünk Ady Endrére, aki ezen a helyen élt Boncza Bertával, Csinszkával. Az iskolában az indulás előtti napokban felelevenítettük költőóriásunk verseit. Az utazás megkoronázása Körösfőn a református templomban tett látogatás volt. Talpraesett sofőreink jóvoltából este megérkeztünk a Teleki házba vacsorára. Vacsora után elfoglaltuk a szobáinkat. Nagy izgalommal vártuk a reggelt, hiszen kedden Petőfi nyomában kalandozhattunk.
Erdőszentgyörgyön a Rhédei kastély 189 éves fái alatt sétáltunk be az épületbe, hogy megismerjük a család, kiváltképpen Rhédei Klaudia megható élettörténetét. Könnyeinkkel küszködve néztük meg a Bözödújfalu, az elárasztott falu sorsáról szóló kiállítást. Kálmán bácsi, az idegenvezetőnk, felkeltette figyelmünket, próbáltunk mindent megjegyezni. Elhelyeztük közös koszorúnkat a siratófalnál, sétáltunk a kopjafák között. Utunk Fehéregyházára vezetett tovább Petőfi Sándor nyomában. Nagyon tetszett a múzeum vezetőjének előadása, sok egyéb között szó esett Petőfi Sándor életútjáról, a szabadságharc éveiről, a költő halálának körülményeiről is. Gondolhat bárki bármit, Petőfi Sándor, mint a szabadság nemzeti színű madara, lélekben versei által itt van velünk.
Szívünk csücske: Segesvár. Megérdemli, hogy a világörökség része legyen!
Útban a vár felé az ódon utcácskákon sétálva benéztünk a Drakula házba is. Jól szórakoztunk, a póktól csak a tanító néni ijedt meg. Segesváron kaptunk egy kis szabadidőt, hogy körülnézhessünk a városban. Megkóstoltuk a híres erdélyi kürtős kalácsot is. Hangulatos, kedves városka Segesvár, bár kicsit sok a lépcső.
Innen autóbusszal folytattuk az utat, és egy kőrisfa mellett álltunk meg. A híd másik oldalán előbukkant a Szalmakalap Múzeum. A beszélő kövek mellett elhaladva helyet foglaltunk, megtanultuk, hogyan kell szalmából kalapot és különféle díszeket készíteni.
A 3. napon látogatóban jártunk a szovátai Sófalvi Illyés Lajos Általános Iskolában, ahol aligazgató asszony vezetett körbe minket. Ajándékainkat átadva sok sikert kívántunk a végzősöknek, akikre még a vizsgák és egyéb megmérettetések várnak. Mi értékkirakókat ajándékoztunk az alsós és ovis gyerekeknek, amelyek Kossányi Józsefről, a mi iskolánk névadójáról mesélnek. Köszönjük Magyarságunk, Hungarikumunk. Reméljük, hogy iskoláink között barátság szövődhet a jövőben. Délután felfedeztük Szovátát, és túrára indultunk a Piroska és a Medve tó partjához. A természet szépsége elvarázsolt minket. Mivel szemerkélt az eső, a túra után úgy döntöttünk, hogy fürdéssel töltjük a nap további részét a Teleki ház, szállásunk, wellness részében. A meleg sós víz szinte gyógyította fáradt lábainkat, és a bőrünknek is jót tett. Persze a szaunát és a gőzfürdőt is kipróbáltuk. Az este beszélgetéssel, ismerkedéssel, asztaliteniszezéssel, társasjátékozással telt.
Reggel kíváncsian indultunk Farkaslakára, Tamási Áron szülőházához és sírhelyéhez. Az emlékházban az író rokona volt az idegenvezetőnk. Érdekes előadásából sok új dolgot tudtunk meg Tamási Áronról, életútjáról, műveiről. Elhelyeztük koszorúnkat a sírhelynél az emlékparkban, fényképeket is készítettünk, hogy emlékeinket így is megőrizhessük.
Gyermeknap alkalmából ajándékként egy kis pihenőt tartottunk a Mini Erdély parkban, kisvonattal utaztunk a mini várak és nevezetességek között. Remekül szórakoztunk. Útban Parajd felé Korondon is megálltunk, hogy szüleinknek pár apró ajándékot vásárolhassunk. Parajd előtt még egy meglepetés várt minket. Megnézhettük, hogyan vágják, dolgozzák fel a sótömböket. Nagyon érdekes volt, főképpen az ízes székely beszéd.
A sóbányában Parajdon újabb élményekkel gazdagodtunk. El sem tudtuk képzelni, hogy milyen sok érdekességet rejthet egy sóbánya. A hetedik osztályos lányok a falmászást is kipróbálták. Vidámpark, templom, pihenésre alkalmas padok, masszázs, ételárusok, mindenféle volt a bánya mélyében.
Este újra fürödhettünk, mivel a gyermeknapon az igazgató úr ingyen engedett be minden gyereket a fürdőbe. Kellemesen el is fáradtunk.
Pénteken szomorkás hangulatban indultunk útnak, hiszen erdélyi kalandozásunknak hamarosan vége. Még várt ránk Kolozsvár és Mátyás király. Koszorúnk és az emlékkönyvben a bejegyzés őrzi tanulmányutunk emlékét. Kolozsvár szélén megebédeltünk, aztán elindultunk hazafelé. Szívesen maradtunk volna még, de azért hiányzott a családunk is. A Királyhágót elhagyva néhány utolsó fényképet készítettünk, és már barátokként énekeltük az autóbuszban kedvenc dalainkat.
Hálásan köszönjük a tanulmányutat!
Írta: Dudás Katalin