Feszty Masa tényleg komolyan gondolta, hogy apácának áll? Tervéről a Prágai Magyar Hirlap 1935. június 18-án be is számolt erről. Szinte halljuk, ahogy összesúg a bús pesti nép…
Kolostorba vonult Feszty Masa. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Feszty Masa, Feszty Árpád kiváló festőművész leánya, aki már gyermekkora óta a kolostorbavonulás gondolatával foglalkozott és már volt is zárdában, a 8 órai Újság értesülése szerint ma végleg kolostorba vonult. Feszty Masa a szociális testvérek szegvári házába vonult.
Prágai Magyar Hirlap, 1935. június 18.
Most akkor ismerkedjünk meg Feszty Masa kulisszák mögötti történetével Szombathy Viktor segítségével!
— Kedves, jó Masa; ez nem akar interjú lenni, csak úgy beszélgessünk, könnyedén, mégis, erről a zárda-ügyről, amellyel úgy tele vannak a lapok…
Masa meleg, okos szemei csillognak. Masa mosolyog, mint mindig; ezért a jókedvért, ezért a mosolyért Pesten de sokan szeretik Masát, de szívesen feljönnek egy csésze teára, félórás beszélgetésre a Semmelweiss-uccai, magas műterembe! Tetőablakai vannak a műteremnek, meleg napsugár zuhog be az üvegen, Masa az egyik szürke macskáját eteti, de van itthon egy Mátyásmadár is, azonkívül még egy macska, a falon mindenütt friss képalkotások, a két szoba művészi lélekkel berendezve, minden sarokban a művésznő egyénisége, — s aztán, mint a mindeneket betetőző glória: Róza néni* szép, ősz, komoly feje…
— Erről a zárdáról, Masa, kérem…
— Hát igaz, ezúttal igen komoly szándékom ez, nem is tudja, micsoda öröm: felvettek a szociális testvérek és festeni fogok, festeni…
A műterem padlójára kiterít két óriási vásznat. Még nincs rajta semmi. A kettőből egyetlenegy nagy szentkép lesz, egy új templomba, a pesti Tisztviselőtelepen. Gondolatai máris színekkel és vonalakkal lepik be a vásznat.
— Rómába megyek, Rómába! — kiáltja hangosabban, — egy egész évig ott maradhatok és festeni fogok, a szürke nővérek zárdájában. Mint apáca, én is…
— Régen készültem erre, — mondja csendesebben, — mindig is… Egyszer, már Szegváron is… De akkor mama beteg lett, újból visszajöttem. Most azonban mama már egészséges. Itt marad a műteremben, én Rómába megyek. Magam akartam, hogy az újságokat bejárja a hír, hogy zárdába megyek: így legalább mamát fait accompli** elé állítottam, látnia kellett, hogy komoly az elhatározásom. Most már ő is belenyugodott, küld s helyesnek tartja. Mama miatt kellett az újságban közölni.
Csillognak a Masa szemei. Közben megeteti a kiscicát s bemutatja a vágott szárnyú madarat. Egy másik állatbaráttól kapta.
Masa rengeteg embert ismer Pesten s ezek mind szeretik Masát. Érdekes nő. Mindig hevíti, fűti valami belső láz, ha akarna, sem tudna mindennapi lenni. Leleményes. Nyugtalan.
Nemrégiben felinvitálta, — könyvnapkor, — Kossányi Jóskát, — nagy társaságot gyűjtött s bemutatta nekik a »hamisíthatatlan szlovenszkói költőt.« És Kossányi Jóskának el kellett három versét szavalni a társaságban, addig nem hagyott neki békét.
Ez volt a Masa aznapi meglepetése.
Amit azonban most mond, az még nagyobb meglepetés.
Volt Masának is »valakije« Milanóban. Egy jóképű, kedves, régi ismerős, egy cavalliere***, Napoleon egyik leszármazottja.
Évek óta leveleztek. »Komoly valaki« volt már. Mindkét részről komoly.
Hogy Masa a zárdábavonulásról írt neki, a férfi bejelentette, hogy beáll papnak. A Masa szándékát Isten ujja intésének tekintette s írt egy levelet, hogy nem tud egyedül maradni most már, Masa nélkül. Ha Masa zárdába megy, ő pap lesz.
Masa megírta,hogy zárdába lép.
A férfi közölte, hogy La Vernában már jelentkezett is papnak.
Mig a felvétel megtörténik, kiment Abesszíniába. Most Abesszíniában van s onnan gondol Masára.
Aki viszont szeptembertől Rómában festi Assisi Szent Ferencet.
Az olasz cavalliere is ferencrendi barát lesz.
Ez egy egész regény. Még hozzá az élet írta!
Írta: Szombathy Viktor
Komáromi Lapok, 1935. július 20.
Feszty Masa a fenti vásznakra valóban megfestette a budapesti tisztviselőtelepi Magyarok Nagyasszonya templom Lisieux-i (Kis) Szent Teréz-oltár festményét.
Róza néni*: Jókai Róza, Jókai Mór unokája.
fait accompli**: kész tények
cavalliere***: chevalier. fr. lovag
