Interjú Almási-Kecskés Konráddal az Előzd meg Trianont társasjáték készítőjével
Magyarságunk Hungarikumunk: Ezúttal egy lelkes fiatallal beszélgetek. Almási-Kecskés Konráddal, aki arra gondolt, hogy a két érdeklődési köre talán nem is összeegyeztethetetlen egymással. Kedveli a társasjátékokat és érdekli a történelem, hát elkészítette az “Előzd meg Trianont” társasjátékot. De ne szaladjunk ennyire előre! Mesélnél magadról, és arról milyen kapcsolatod is van az említett két témával?
Égy ezredévig éltünk itt e földön,
Bobula Ida: A mi határunk részlet
Az istenkéztől vont határ alatt,
Míg jött a béke és azok, kik győztek,
Nagybölcsen új határt alkottanak.
Almási-Kecskés Konrád: A történelem mindig is nagyon érdekelt, különösen a modern kori része, már az iskolában is ez volt a kedvenc tantárgyam, később az OKTV-n döntős voltam, első világháborús dolgozattal. Mostanában is ha van időm, történelmi témájú könyveket olvasok. Korán megismerkedtem az első világháború katasztrófájával, és ahogy szerintem másokat is, engem is foglalkoztatott a „mi lett volna ha” kérdése. Eljátszottam a gondolattal, hogy Magyarország nem a vesztes oldalon áll, ráadásul a vonatkozó irodalommal való részletesebb megismerkedés után ez korántse tűnt lehetetlennek, az első világháború végkimenetele az amerikai csapatok Európába érkezése előtt megjósolhatatlan volt, az osztrák-magyar seregek pedig kifejezetten jól teljesítettek a szomszédos népekkel szemben (Románia és Szerbia elfoglalása, orosz különbéke stb). Ezzel együtt a legjobb mód a Magyar Királyság fönnmaradására a háborúból való kimaradás lehetett volna, bár a szerb (pánszláv) irredentizmus komoly, kezelendő kihívást jelentett.
Kezdetben csak saját szórakozásból modelleztem az első világháborús hadi eseményeket, térképet rajzoltam, és papírból vágtam ki egy-egy hadsereg jelzőjét. Miután körülbelül 12 éves korom óta társasjátékoztam baráti és családi körben, így jött az ötlet, hogy érdemes lenne továbbmenni, és egy korhű szabályrendszert – a „szoftvert”- is érdemes kitalálni a „hardver” – térképek, jelzők és egyéb tartozékok– mellé. Ez körülbelül hat éve volt, amit folyamatos családi tesztelés követett, majd három és fél évre rá elkészült az első komolyabb, „profi” verzió is, amit már baráti körben is sokan kipróbáltak.
MH: A magyar történelemnek számos katartikus időszaka volt, olyanok melyeket tanítanak, de olyan is akad bőven, amiket nem. Hosszú a sor, van felkapottabb, és olyan mostoha sorsú, ami több figyelmet érdemelne. Van, ami dicső, és van amit kevésbé szeretünk emlegetni. Van, ami hivatalosan elfogadott, és emellett vannak alternatív nézetek is. A trianoni tragédiához vezető okok összetettségét látva miért éppen e téma mellett döntöttél?
Almási-Kecskés Konrád: Szerintem Trianon mindenképpen megkerülhetetlen a magyar történelemben, hiszen ez egy hatalmas változás volt. Addig a Magyar Királyság nagyjából ezer évig majdhogynem változatlan formában állt fönn, a mohácsi vészt lehetne csak ehhez hasonlítani. Ez tehát egy nemzeti fordulópont. Ebből következik, hogy az ezzel való foglalkozást, ebből való tanulást és ennek jobb megértését nem lehet és nem is érdemes megspórolni. A játék ezen folyamat részének is tekinthető.
MH: Játékkedvelőként a szabályok, a taktikai elemek, a forgatókönyv talán a kisebbik nehézséget jelentették számodra, de hogyan készültél fel arra, hogy történelmileg is egy jól összerakott társasjáték születhessen meg?
Almási-Kecskés Konrád: Megpróbáltunk lehetőleg minél több, a korral foglalkozó könyvet elolvasni. A legjobban a nyugati front történései vannak dokumentálva, de kisebb kereséssel a keleti front vagy mondjuk a szerb hadjárat ismeretlen „foltjait” is be tudtuk fedni. Rengeteg érdekességet tudtunk meg, például, hogy az Antant már a háború elején majdnem másfélszer több katonával rendelkezett, és ennek ellenére sikerült komoly sikereket elérni. Ezt ellensúlyozta, hogy a német tábornokok jobban képzettek voltak, míg Nagy-Britanniában a háború előtt évente kevesebb mint húsz szárazföldi tiszt végzett az akadémiákon. Ugyanígy a német és osztrák-magyar hadiipar is fejlettebb volt. Vagy például hogy tervben volt egy Monarchia-barát Lengyelország létrehozása. Ezek mind be lettek építve a játékmenetbe.
” …a magyarság a mai határainkon túl is őshonos.”
Almási-Kecskés Konrád
MH: Mi a kedvenc társasjátékod, ki a kedvelt történelmi személyed és ki az a történész, akitől szívesen olvasol?
Almási-Kecskés Konrád: Szekfű Gyulát különösen éleslátó történésznek tartom, még ha mindenben nem is értek egyet vele, aki a Trianon okozta sokk utáni szellemi élet egyik vezetője volt. Szándéka egyértelműen az volt, hogy rekonstruálja a régi Magyarországot, és tisztán szembenézzen a realitásokkal. Külföldiek közül A J P Taylort emelném ki, aki megélte az első világháborút és föl is dolgozta azt, ráadásul többször is fölhívta a figyelmet a háború utáni békék igazságtalan voltára. A kor politikusai közül Apponyi Albert munkásságát – beleértve a kiváló beszédeit, mint a magyar delegáció vezetője – a magyarság érdekeinek védelmében különösen nagyra tartom. A kedvenc játék pedig a mára már klasszikussá vált második világháborús Harc Európáért.
MH: Sajnos napjainkban is tabu témának számít még Trianon kérdése, melynek állóvizébe kőként csapódhat az “Előzd meg Trianont”, mellyel a fiatalabb generációkat is megszólítod. Milyen célokat szeretnél elérni?
Almási-Kecskés Konrád: Szerintem fontos, hogy tisztában legyünk a Trianont megelőző események menetével, és beszéljünk erről. A játék a felnőttek közt ezt a diskurzust próbálja ösztönözni, míg a fiatalabbak számára a történelmi tények átadása lehet a cél. Kiválón megtanulhatják például, hogy mikor lépnek be az országok, a fontosabb hadvezérek nevét és az akkori erőviszonyokba is betekintést nyernek. E mellett természetessé válik számukra, hogy a magyarság a mai határainkon túl is őshonos.
MH: A történelmi vonatkozásán túl miben másabb ez a társasjáték, mint a többi?
Almási-Kecskés Konrád: A történelemhűség, mint vezérlő elv mindenképpen megkülönbözteti a többitől, mint ahogy az is, hogy a játék remélhetőleg örömet fog okozni a legtöbb generációnak, a családunkban például a testvéreimmel teszteltem, de a baráti körnek is tetszett. A játék továbbá egyszerre ötvözi a mostanában divatba jövő kooperatív játékok és a klasszikus kompetitívek jellemzőit. A szövetségen belüli együttműködés ugyanis elengedhetetlen a sikerhez.
Ezen kívül a játék árát is úgy határoztuk meg, hogy széles körben elérhető legyen, szemben a műfaj – hadi-stratégiai játékok – legtöbb képviselőjével.
MH: Hogyan vezetett az út az ötlettől a kézzel fogható játékig? Kulisszatitkokat várunk!
Almási-Kecskés Konrád: Az első verzió még pauszpapíron, kézzel másolva készült el, a hadsereg-jelzőket pedig tollal rajzoltuk meg. A játék megtervezésében talán a harcrendszer megalkotása volt a legnehezebb, ennek finomítása, tesztelése nagyon sok időt vett igénybe. Az, hogy adjuk is ki a játékot, két és fél éve merült föl, amikorra a családban és baráti körben is nagy népszerűségre tett szert. Mindenképpen a saját kiadást preferáltuk, hiszen így végig a játék közelében maradhatunk, és személyesen, közvetlenül föl tudjuk venni a kapcsolatot a vásárlókkal.
MH: Eddig milyen visszajelzéseket kaptál?
Almási-Kecskés Konrád: Mindenképpen jókat, a sok megosztásnak köszönhetően a játék híre lassan százezer emberhez jutott el, és a bejegyzéseinkre is ezres nagyságrendben érkeztek lájkok. Úgy látjuk, jól érzékeltük, hogy igény van egy ilyen játékra, aminek témáját valamilyen oknál fogva hanyagolta a piac.
MH: Tervezed-e, hogy más magyar történelmi eseményt is táblára viszel?
Almási-Kecskés Konrád: Igen, érdekelne a társasjáték-készítés, főleg mint melléktevékenység a szakmám mellett, bár nehéz lesz a mostaninál nagyobb érdeklődésre számot tartó témát találni.
MH: Kiknek ajánlod a játékot, és hogyan lehet hozzájutni?
Almási-Kecskés Konrád: A játékot egyszerre ajánljuk a történelem iránt érdeklődő felnőtteknek, de a fiatalabbaknak is, akik így játszva ismerhetik meg az első világháború menetét. A játék az https://elozdmegtrianonttarsas.unas.hu/ oldalon rendelhető meg, ahonnan a játékszabály is letölthető, és további információk is megtudhatóak. Ezen kívül egyre több üzletben is kaphatóak vagyunk.
MH: Köszönöm a beszélgetést, és további sok sikert kívánok!
Almási-Kecskés Konrád: Köszönöm szépen!
A társasjáték ismertetője
Az „Előzd meg Trianontban” Európa országai tartományokra vannak fölosztva, amiknek az irányításáért folyik a küzdelem. A cél, hogy 1918-ra lehetőleg minél több ellenséges főváros kerüljön a kezünk közé. A játék folyamán nem elég jó hadvezérnek lenni, és irányítani a 10 különböző hadosztályt, hanem a diplomácia területén is helyt kell állni. A játékosoknak olyan hosszútávú döntéseket kell meghoznia, mint például hogy mikor kötnek békét a forradalom utáni Oroszországgal, vagy indítanak-e megelőző támadást Románia ellen. A játékot 2-7 fő játszhatja, azaz akár egy-egy fő irányíthatja az antantot és a központi hatalmakat. Alapvetően minél többen vagyunk, annál szórakoztatóbb a játék. A játék legfontosabb tartozékai a több száz hadosztály-jelző és a hadvezér kártyák (lásd lent) illetve az Európát és Közel-Keletet ábrázoló térkép.
Lássuk, hogy néz ki a játék hazánk, az Osztrák-Magyar Monarchia szemszögéből!
Először, 1914-ben elosztjuk az egységeinket a két fronton – kezdetben még csak Szerbiával és Oroszországgal vagyunk háborúban. Az oroszok ellen a németek is besegítenek.
Három tábornokunk van, Conrad von Hötznedorf, Tersztyánszky Károly és az erdélyi szász Arz Artúr, mind más-más képességekkel. Ezekre a kártyákra kerülnek az általuk irányított hadosztályok.
1915-ben belép Olaszország is, erre nem árt fölkészülni előre, remélhetőleg eddigre már sikerült elfoglalni Szerbiát.
Hötzendorf állja a sarat – a játékban a hadseregek derékhadát a gyalogos hadosztályok adják, de a tüzérséggel is jelentékeny veszteségeket lehet okozni. E mellett a repülőszázadok és a tankok is jelentősen befolyásolhatják a csaták menetét.
Eközben Nyugaton…
Hindenburg vs. Pétain
’16-ban a románok is csatlakoznak…Sikerül megvédeni Erdélyt?
A társasjáték felkeltette érdeklődésedet? Megrendelheted a https://elozdmegtrianonttarsas.unas.hu/ oldalon. Játékos tanulást és tanító játékot kívánunk!
Az interjút készítette: Szabó János Zsolt
