Van egy kis falu Nógrád vármegyében a Börzsöny lábánál, a kanyargós Ipoly mellett, melynek szinte minden szeglete különleges történetekről mesél, és ahol megannyi rejtett, felfedezésre váró kincs található. A cikkben ezekről lesz szó!
Drégelypalánkon és környékén korábban nemcsak régészeti ásatások során találtak kincseket, hanem akár a kert ásása vagy szántás közben is. Például az 1850-es években egy drégelyi parasztember szántás közben két sugárágyú csövet talált, melyeket egy pesti harangöntőnek adott el, állítólag később ezek valamelyik pesti református templom harangjai lettek. Körülbelül 10 évvel később egy Suták nevű gazdaember az egyik vár környéki dombon rengeteg aranyra bukkant, ezt követően a Suták família lett a környék leggazdagabb családja. Állítólag a kincs megtalálója a földjén, – a megtalált kincsek helyén – egy keresztet is felállíttatott hálából a Jóistennek.
Hivatalosan a falu területén 10 db nyilvántartott régészeti lelőhely található. Ezek közül például az egyik a mára feledésbe merül Palánk vára, melyet 2016-ban a Fő utca teljes hosszát érintő csatornafektetésnek köszönhetően első alkalommal sikerült hitelesen megfigyelni és régészetileg is azonosítani. A lelőhely – több korszakot is érintő – leletgazdagsága a régészeket is meglepte, a terület teljes feltárása és egy emlékhely kialakítása még várat magára.
A településen folyó ásatások során a régészek a Templomkertben Árpád-kori falusias település és egy ház nyomait fedezték fel, a Szondi Kiállítótér udvarán 15-16. századi településnyomokra, a Fő utca és a Petőfi utca találkozásánál pedig egy kora újkori temetőre leltek. A falu mélyebb területein, a Dózsa utca környékén a falu lakói bronzkori temetkezési helyre akadtak, fekete, égetett agyagedényekkel.
Drégely várának környékén is több ereklyét találtak a történészek és régészek. A Pongrácz Lajos indítványozta Szondi Emlékbizottság az 1860-as évektől Kudora János, Matunák Mihály, dr. Bakó József és Verebélyi József irányításával tudatosan
gyűjtötte a drégelyi emlékeket. Az általuk megtalált kincsek részét alkotja egy 1514-ből származó kemencemaradvány, melyet dr. Bakó János főorvos és Verebélyi József ipolysági járásbíró találtak a várrom közelében.
A drégelyi ostrom 350. évfordulóján rendezett, 1902. évi „Szondy-ünnepélyen” kimagasló szerep jutott Matunák Mihálynak, Szondi György kutatójának. Őt bízta meg ugyanis a honti múzeum-társulat a Drégely várában eszközölt ásatások vezetésével, mely alkalommal két hét alatt tömérdek magyar és török régiséget találtak.
Ahol még mamutok is jártak…
Az 1800-as években drégelyi vár környékének vízmosásaiban számos mamutmaradványt is találtak. 1813 tavaszán a Honti-szakadék zuhataga egy egész mamut csontvázat omlasztott le. Az már csak a Természetjárás című folyóirat 1956-os (2. évfolyam, 2. szám) számából derül ki, hogy a mamutbikák megtalált 80-100 kilós, felfelé csavarodó agyarai valahol múzeumok tárolóiban porosodnak.
Megkövült vércseppek
A drégelyi várhegy oldalán korábban arra lettek figyelmesek, hogy egy körülbelül 5 ölnyi területen vörös gránátköveket mos ki az eső, – melyek bár csiszolhatóak, de nagy keménységük miatt nem fúrhatóak, – a 19. század végi romantikus költői képzelet el is nevezte az itt elesett hősök megkövült vércseppjeinek ezeket a köveket.
Óriások nyomában
Található a várhegytől félórányi járásra az egyik hegyoldalon egy természetes nevezetesség is, melyet érdemes meglátogatni, ennek a neve az úgynevezett óriáspad, mely úgy néz ki, mintha az óriás ember ült volna rajta, ülepének helye és a „pad” előtti körülbelül 40 centiméteres nagyságú két lábának a kőbe nyomott helye is felismerhető. A népi hiedelem úgy tartja, hogy az itteni hegyek között valamikor óriások tanyáztak.
A 19. században az egyik közbirtokos gondolt egyet és a helyéről ki akarta vetetni a sziklatáblát, és mint természeti ritkaságot a Nemzeti Múzeumnak el akarta küldeni, azonban a többiek ezt nem engedték, úgy ítélték meg, hogy jobb, ha a nevezetesség a helyén marad.
A legendárium szerint azonban van itt a közelben két másik „óriáslépés” is, azt beszélik, hogy Honti-szakadékban és az Ipolyság határában, az úgynevezett oldali szőlőhegyen van egy-egy óriás lábnyom.
Az erről szóló szóbeszéd szerint (ami már egy 1256. évi határjárási okmányában is felmerült) egy mesebeli királyfi, aki az ördögfiaktól leleményessége által eltulajdonította a „hipp-hopp bocskort”, amellyel ott termett, ahol csak akart, – verseny-ugrásra hívta ki a drégeli óriást. A történet szerint az óriás azonban meg lett bűvölve, mert ugrás közben egyik lába a Honti-szakadékba, másik pedig az ipolysági oldalárokba süllyedt, így keletkeztek az óriás-lábnyomok.
Ha Drégelypalánkon járunk, érdemes lehet az ismert látnivalókon túl felkutatni a rejtett, mára már szinte feledésbe merült helyeket is! Vesszünk el a környék csodaszép tájain és barangoljuk körbe a települést, nem fogunk benne csalódni!
Írta: Bálint József
Bálint József írásai
Kezdeményezés: Legyen Drégelypalánk a leghősiesebb falu – Communitas Invicta
Drégelypalánk – A falu, melynek két vára is volt…
Nagybajuszú törökök leszármazottai: a drégelypalánki Csószák
Ki volt Szondi György, Drégely várának kapitánya?
Az egykori drégelypalánki álló Szondi-szobor története
Legyen ismét álló Szondi-szobor Drégelypalánkon!
Kvízjáték!
Teszteld a tudásod a Drégelypalánk-kvíz segítségével!