Kevesen tudják, de Drégelypalánkon egykor két vár is állt. Egyik, – természetesen, a mindenki által jól ismert – Drégely vára, a Börzsöny északi vonulatának egyik hegycsúcsán, a település felett. A vár már 1284-ben biztosan állt, és az akkor még különálló Drégelyhez tartozott. Azonban kevésbé ismert, hogy a másik településrésznek, Palánknak is volt vára, amely még a nevét is a településen található, 1575-ben épült török palánkvár után kapta.
Drégely vára
Drégely sziklavárát a Hunt (Hont) nembeli Demeter építette az elpusztuló honti vár helyett. Első, fennmaradt okleveles említése 1285-ből származik, amikor is a nemes úr családjával és szolgaszemélyzetével lakta az erődítményt. A 14. században kitört belháborúk közepette birtokosai gyakorta váltják egymást, a vár kénytelen volt meghódolni a nagyhatalmú Csák Máté kiskirály előtt is. 1321 után azonban a király kezébe került, és királyi várnagy parancsolt benne. 1390-ben Luxemburgi Zsigmond Tary László főnemesnek adományozza, majd 1424-től a török ostromig az esztergomi érsek tulajdonát képezte.
Drégely váráról a 1500-as évekbeli forrásokból olvashatjuk, hogy katonai szempontból már elavult, gyenge falazatú vár, végvári – a felvidéki bányavárosokat védő – szerepe is csak Esztergom és Nógrád eleste után alakult ki. Nem véletlen ez, hiszen Drégely inkább volt várkastély, mint vár. Az erődítmény ugyanis 1424-ben az esztergomi érsekség birtokába került és azt akkoriban Pálóczy György fényesen berendezett érseki vadászkastéllyá alakíttatta át.
Drégelynek végvárként később, a 16. században sajnos elég sanyarú sors jutott…
A vár falait 1549-ben villámcsapás rongálta meg, amely fölgyújtotta a puskaporos raktárt is, lőszere és védője is csekély volt, ráadásul csak tetézte a bajt, hogy Várdai Pál esztergomi érsek 1549-es halála után csak rendezetlenül fizették a helyőrséget. Szondi Györgynek 1552-ben ilyen körülményekkel kellett szembenéznie a nyolcvanszoros oszmán túlerővel.
Szondi az ostromot megelőzően több levelet írt a királynak, a felvidéki bányavárosoknak, valamint Erasmus von Teufel, felvidéki főkapitánynak is, segítséget kérve tőlük. A várkapitány elsősorban a vár megerősítését és a védők számának növelését sürgette, azonban látva a rossz állagú, nehezen védhető erődöt, annak lerombolását is felajánlotta, javasolva helyette, hogy egy védhetőbb erősséget építsenek a közeli mocsaras helyeken. Erre azonban már nem kerülhetett sor, a nehéz körülmények ellenére Szondi azonban mégis a küzdelmet választotta, és eltökélte, hogy amennyi kárt csak tud, azért még okoz a törököknek.
Sajnos végül a hatalmas erővel előrenyomuló török had – több visszavert támadás és négy nap kemény küzdelem után – az 1552. július 6-i, végső ütközetben megsemmisítette a várat. Szondi és emberei hősi helytállással, mind egy szálig ottvesztek. A győztes csata után a törökök a romba dőlt várat már nem javították ki, helyette inkább egy 2000 lovas befogadására alkalmas új erősséget építettek Drégely község temploma körül.
Szondi György példamutatása Dobó Istvánra és Zrínyi Miklósra is hatással volt
Drégely várának hős védői vitézségből, bátorságból és hazaszeretetből példát mutattak a világnak. Szondi maroknyi seregével a lehengerlő túlerőben lévő szultáni hadakkal szemben is felvette a harcot, és napokig tartotta a várat és végül, amikor már lehetetlennek tűnt a harc, kirohant a várból és utolsó csepp véréig harcolt. Így lett Drégely a török kor egyik legismertebb vára, valamint a katonai önfeláldozás fontos emlékhelye, a várvédő hősök 1552-es helytállása és a Hazáért való
önfeláldozása pedig örök példa a magyarságnak. A vár megérdemelten vált a nemzeti örökség részévé, illetve történelmi és nemzeti emlékhellyé.
Szondi és a várvédő hősök példája azonban korántsem szolgált a környékbeli végváraknak például, ugyanis Drégely eleste után a nála sokkalta nagyobb városok, mint Ipolyság, Balassagyarmat, Szécsény védői mind-mind gyáván megfutamodtak, a várakat a török szabad martalékául otthagyva. Viszont – azt már Horváth Jenő történész kutatásaiból tudjuk, hogy – Eger hős várvédőjére, Dobó Istvánra és a szigetvári hősre, Zrínyi Miklósra – akinek története egészen hasonlóan alakult Szondiéhoz – igen is nagy hatással volt, küzdelmeikhez erőt mindketten merítettek a drégelyi hősök példamutatásából.
ÉRDEKESSÉG – Ördög Rézmán cserbenhagyja Szondit
Kevésbé ismert, hogy a drégelyi hősök mártírhalála elkerülhető lett volna, tudniillik a közelben táborozott a királyi had, osztrák származású parancsnoka, Erasmus von Teufel (a magyarok csak Ördög Rézmánnak hívták), aki a közelből ölbe tett kézzel nézte végig Szondiék küzdelmét. A főkapitány hiába volt tisztában vele, hogyha Drégely elesik, akkor azzal megnyílik az út a felvidéki bányavárosok felé, – ráadásul úgy, hogy az olasz, Pallavicini Sforza, valamint Győrből Ehrenreich (Honorius) Khunigsberg várkapitányok is jelezték, hogy csapataikkal csatlakoznának hozzá, így ebben az esetben elég erősek lettek volna a török megverésére – mégsem vállalta a küzdelmet.
A sors fura fintora, hogy egy hónappal később, augusztus 10-11-én azonban mégis szembe kellett néznie Ali budai pasa seregeivel a felvidéki Palástnál (amely Drégelypalánktól mintegy 10-15 kilométerre található), ahol is csúfos vereséget szenvedett a törököktől, és elnyerte „méltó” büntetését. A csata után Teufelt a törökök szekér után kötve, egészen Isztambulig vitték, majd zsákba varrták és a tengerbe dobták, fogságba esett 4000 katonáját pedig Budán eladták rabszolgának.
Palánk vára
Palánk várának építését a törökök már az 1560-as évek elején fontolgatták. Dobó István, 1564-ben – ekkor még, mint Léva kapitánya – értesítette Korpona városát arról, hogy az esztergomi bég „valami kastélyt” akar építtetni Drégelyen. Szeptemberben már azt írták a felvidéki bányavárosok a királyhoz intézett levelükben, hogy a törökök Drégelyt „újabban friss hadinéppel rakták meg”, illetve 1567-ben ismét arról kapunk hírt, hogy a törökök Drégelyvár vagy Drégely falu mellett palánkvár építését tervezik.
1575-ben a nógrád-drégelyi bég, a szécsényi és esztergomi bégek segítségével, Drégely település temploma körül árkot ásatva, erős fapalánkot épített oda körülbelül kétezer lovas számára és ezentúl a kezdetben Új-Drégelynek, később Palánknak (a törökök által Bügürdelennek) nevezett erőd lett a hont-nógrádi törökök hadainak kiindulópontja.
Nem sokáig volt török kézen a vár, 1593-ban, a tizenötéves háború során Palánkot (és a palánkvárat) elfoglalták a magyar csapatok, s – Nagy Egyed kapitánysága alatt – őrséget is helyeztek el benne. A törökök azonban az erősség elvesztésébe nem nyugodtak bele, 1594 januárjában Drégely és Palánk várai alatt teremtek, de a várbeliek csakhamar szétverték őket, jelentős lovakból és fegyverekből álló zsákmányt szerezve a töröktől. Az oszmánok 1594 végén ismét a várak visszavételére készültek, egy ezerfős tatár segédcsapattal kiegészülve. A drégelyi és palánki őrségek megsegítésére az alispán nemesi felkelést rendelt el, és a bányavárosoktól kért segélyt, ami bár nem érkezett meg, de a hír elvette a törökök kedvét a támadástól.
A palánki várvédők hősiessége és hadi sikerei
1594-ben, a későbbi II. Mátyás magyar király – akkor még, mint osztrák főherceg – a nógrádi várat ostromló magyar hadak segítségére sietve, eltölt egy éjszakát Drégely várában. A vár visszafoglalása annak a keresztény csapatok által folytatott téli hadjáratnak a zárása volt, amely 1593 végén indult meg Hont, Nógrád vármegyében.
Az 1596-os vesztes mezőkeresztesi csata után – Vidffy Vid parancsnoksága alatt – még jobban megerősítették Palánk őrségét, amely a következő években többször is kitüntette magát a harcokban. Ezt követően a drégely-palánki helyőrség több sikeres támadást hajtott végre a törökök ellen. 1597 húsvétján a nógrádi őrséggel együtt a Vadkertet feldúló török és tatár csapatokon ütöttek rajta, jelentős veszteségeket okozva az oszmán hadaknak, sikerült megfutamítaniuk őket. Alig egy héttel később már a tatárok dunaföldvári táborán ütöttek rajta a szécsényi, lévai gyalogosokkal. A több mint egy órás ütközetben jelentős veszteségeket okozva több száz rabot kiszabadítottak, majd gazdag zsákmánnyal megrakodva hajóra szálltak, és átkeltek a Dunán. Májusban az egri törökök élelmiszer-szállítmánya ellen Esztergomból, Drégelypalánkról és Szécsényből kiküldött különítmény Görögország beglerbégjét lepte meg, aki seregével éppen ezen a tájon tartózkodott. A sereget a magyar vitézek szétverték, háromszáz harcost levágtak, hatvanat elfogtak, és sok rabot megszabadítottak a fogságból, majd gazdag hadizsákmányra szert téve visszatértek őrhelyeikre.
Az 1600-as években a vár gyakran cserél gazdát a császáriak, a törökök és a magyarok között
1605-ben Bocskay István hadvezére, Rhédey Ferenc foglalta el a bányavárosok előkapujának számító Drégely és Palánk várait Rudolf császár seregeitől, és néhány évre meg is tartotta azt magyar kézben. Bocskay a hír hallatán Kassán nagy örömnapot ünnepeltetett, a piacon és a város bástyáin lévő összes ágyút egyszerre elsüttette.
Egy korabeli kimutatásból megtudhatjuk, hogy 1610-ben a vár zavartalanul működik, Palánk főkapitánya Kovách Boldizsár, vicekapitánya, Nagy Gáspár, mellettük zászlótartót, sípost és dobost is fizetnek. A lovasok száma száz fő, a főkapitány és Balogh Boldizsár parancsnoksága alatt, a gyalogosoké ugyanannyi; utóbbiakkal Rády Péter és Nagy Lukács vajdák rendelkeztek. A palánk őrségének fenntartása a pattantyúsok (azaz tüzérek) fizetésével együtt 762 forint 20 dinárba került, ami éves viszonylatban több mint 9 ezer forintot tett ki.
A korabeli törvénycikkek tanúságai szerint 1604-ben és 1612-ben is megerősítették a várat közmunka által. A következő években azonban ismét a császáriak kezébe kerülhetett az erősség, ugyanis a legközelebbi hír szerint 1619-ben foglalja vissza Bethlen Gábor Palánkot az osztrákoktól, majd 1644-ben, a harmincéves háború során Kemény János hadvezér veri meg csúfosan a császáriakat.
1630-ban a palánki főkapitányság már oly előkelő állás, hogy akkori főparancsnoka, Bakich Péter, aranysarkantyús vitéz és királyi főpohárnok volt. Az ő idejében, 1632-ben, a törökök újabb támadást intéztek Palánk ellen és helyőrségéből 26 embert levágtak. Ez évben a vármegye kétszáz gyalogost küldött a várba.
Az 1640-es években a török és császári katonák sarcolásai miatt a falu, a szomszédos Hidvég, Ipolykeszi településekkel együtt szinte teljesen kiürül. 1646-ban Ibrahim budai basa foglalja el Palánkot, aki új alkut köt az itt élőkkel – mely szerződés másolata törökül, magyar fordítással megvan a parochia gróf Nádasdi Ferencz plébános által szerkesztett históriájában – és elkezdi visszatelepíteni a lakosságot, azonban nem túl sokáig tarthatta meg a falut, mert 1650-ben már a megyei jegyzőkönyvből Pogrányi Ferenczet tudjuk a vár kapitányának. Az országos közmunkán kívül Hont megye majdnem évenként járult hozzá a palánkvár karókkal és vesszőkkel való megerősítéséhez, s a katonaság élelmezéséhez.
1648-ban Balassagyarmatot fenyegette nagy török veszély, aminek megsegítésére felkerekedtek a palánki huszárok is, de a gyarmati védők mellé állt a lakosság, sőt még a gyarmati nők is. A magyar nők hősies elszántsága meglepte a törököt, míg a várat támadták, forró olajjal és forró vízzel öntötték őket nyakon, azonban később a várostól távolodva, a nők is felfegyverkezve rontottak rá a törökre, és sokakkal, de még megával az Agával is ők végeztek. A harc vége felé érkezett meg a palánki kapitány, Forgács Ádám is, aki magyar és német lovasaival egészen Nógrád váráig kergette a megfutamodó törököket. A diadal és a hősiesen küzdő nők tiszteletére Balassagyarmat 1908-ban emlékoszlopot állíttatott.
Egy 1655-ös törvénycikkelyből tudjuk meg, hogy Palánk várának 200 lovas és 200 gyalogos a védője, a törvényből kiderül továbbá, hogy a vár kijavításához Trencsén vármegye alsó járását rendelik. Ezt követően leáldozik a vár sorsa, 1663-ban egy jelentős oszmán csapat közelít a vár felé, aminek hallatára a rosszul fizetett helyőrség az ágyúkat elássa és elmenekül. A palánkvárat elhagyó utolsó két őr fel is gyújtotta a palánkot, amit a néhány évre azt megszálló török had már nem épített újjá.
1680 után megkezdődik a török kiűzése Magyarországról, 1681-ben találkozhatunk még újra egy törvénycikkben Palánk nevével, amikor is az ismét magyar kézen lévő vár védőit Korponára vezénylik át. Az ország középső részeinek felszabadulásával és a helyőrség elvonulásával megszűnik Palánk végvár szerepe.
ÉRDEKESSÉG – 1700-as évek: Rákóczi építkezése, a Habsburgok rombolása
A drégelypalánki parochia históriájában másolati példányként fennmaradt II. Rákóczi Ferencz 1706-os Esztergomban kelt latin nyelvű védlevele is, illetve Bercsényi Losonczon 1708-ban kelt levele magyarul, valamint Pálfi 1712-ben Budán kelt levele németül.
Rákóczi védelme alatt Palánk ismét megerősítésre került, a korabeli híradások szerint Drégely várkastélya azonban már akkor tetőtlen volt, a 19. század elején pedig már csak romjaiban volt megszemlélhető, ezért – köszönhetően a Habsburgok által támogatott várrombolásoknak is (melynek lényege részben az volt, hogy az építkezésre alkalmas kövekért fizetni kellett, de ha azt magyar várakból vitte el a lakosság, akkor azt ingyen megtehette) – Drégely vára a helyi lakosság által gazdasági célokra, s a dejtári templom építésére nagyrészt szétbontatott.
Drégely vára napjainkban…
Szondi György várkapitány és 146 hős vitéze életüknek a Hazáért való feláldozásával Drégely várát a magyar történelem egyik legdicsőbb emlékhelyévé avatta. A vár a hősi helytállásról, a hazaszeretetről üzen a mának, az idelátogató kései unokáknak sok-sok évtized óta. Drégely várát 1991-ben a „Nemzeti Örökség” részévé, majd 2012-ben „Történelmi és Nemzeti Emlékhellyé” minősítették.
Magyarország Kormánya még 2015. júniusában jelentette be a Nemzeti Várprogramot, melynek keretében 31 műemlékvédelem alatt álló vár és várrom megújítását tervezték. A várak felújítását és állagmegóvását és a Nemzeti Várprogram helyszíneit az 1977/2015. (XII. 23.) Korm. határozatban rögzítették, 1. számú melléklet tanúsága szerint a program III. ütemében szerepelt Drégely vára is.
A rendszerváltás után, 1990-ben a várat hivatalosan nemzeti örökségnek nyilvánították. A vár állapota az 1960-70-es évekre még tovább romlott, azonban az 1991-ben létrejött Drégelyvár Alapítvány segítségével megkezdődött a vár feltárása, a falmaradványok állagmegóvó helyreállítása, és ennek köszönhetően mára több mint 1200 köbméter falat építettek vissza az eredeti állapotokat követve.
A vár napjainkban jelentős idegenforgalmi, turisztikai vonzerő, évente több tízezren látogatják meg. Sokan a várat – esetenként 2-300 főt is elérő – szervezett túra keretében keresik fel. Minden évben jelentős esemény a nyári Szondi várjátékok és az őszi Szondi várfutás.
A palánkvár sorsa ma…
Palánk vára ma a 10 Drégelypalánkon nyilvántartott régészeti lelőhely egyike. A nyilvántartott lelőhely az 1996. évi LIII. törvény alapján ex lege védett értéknek lett nyilvánítva. Bár a palánkvár történelme ismert, mégis a 19-20. században feledésbe merült, ismételt felfedezésére az elmúlt néhány évvel ezelőttig várni kellett, ugyanis a Fő utca teljes hosszát érintő csatornafektetésnek
köszönhetően derült fény az egykori vár részleges régészeti feltárására.
A feltárásoknak köszönhetően – a régészeti jegyzőkönyvekből – az alábbiakat tudhatjuk a várról:
- A belső vár a Fő utcában, a 184 hrsz-ú telek területén állt egykor.
- Az 1570-es évekre felépült várnak legalább hármas erődítési öve lehetett. A legkülső védelmi vonalhoz egy kőépítmény köthető, melynek maradványai az útburkolat alatt kerültek elő, a Fő u. 78. sz. ház előtt. Ez lehetett a vár kaputornya.
- A következő erődítés nyomai a Szentháromság-szobortól D-re kerültek elő. A régészek itt egy hagyományosabb palánkfal maradványait figyelték meg, melyhez kettős árok is tartozott.
- A belső vár erődítésére – szintén palánk – a Szondi kiállítóhely udvarán bukkantak a szakemberek. Itt egy sövényfonatú palánkfalat és egy nagy méretű árkot dokumentáltak.
- A vár életére utaló gazdasági objektumok és épületnyomok elsősorban a két belső védelmi vonal közé eső területen kerültek elő, a Fő utca 37. és 12. sz. között. Sajnos azonban egyelőre a belső palánkvonalon belül kutatások nem folytak.
- A Szentháromság-szobor közelében egy cölöpös szerkezetű, paticsfalú ház nyomai is előkerültek. Felszíni leletgyűjtés során kora újkori kályhacsempe- és fazéktöredékeket találtak a Templomkert D-i harmadában, leginkább a Szondi kiállítóhelyet É-ról határoló veteményes területén.
Remélhetőleg, idővel sor kerül a Palánkvár részletesebb feltárására is! A magam részéről szorgalmazom, hogy addig is legalább egy emlékhely kerüljön kialakításra, ahol legalább tájékoztató táblákon olvashatnak információkat és láthatnak képeket a várról az idelátogató turisták!
Írta: Bálint József
A szerző írásai:
Legyen Drégelypalánk a leghősiesebb falu – Communitas Invicta
Elfeledett helyek és történetek, avagy Drégelypalánk kevésbé ismert oldala
Nagybajuszú törökök leszármazottai: a drégelypalánki Csószák
Ki volt Szondi György, Drégely várának kapitánya?
Az egykori drégelypalánki álló Szondi-szobor története
Legyen ismét álló Szondi-szobor Drégelypalánkon!
Kvízjáték!
Teszteld a tudásod a Drégelypalánk-kvíz segítségével!