Törleszteni valónk van mindannyiunknak a csángókat illetően. Vajon eléggé értékeljük, hogy évtizedek óta a havi egyszeri magyar nyelvű misézés lehetőségéért küzdenek? Szólunk eleget róluk? Megtesszük a tőlünk telhetőt?
Jelen interjú remélhetőleg csökkenti ezen adósságunkat. Cserhalmi Adél pedagógussal beszélgetünk, aki Magyarországról Nógrád megyéből utazik Moldvába rendszeresen, hogy a csángó gyerekeket magyar nyelvre tanítsa. – Cserhalmi Adél interjú.
Magyarságunk Hungarikumunk: Szeretettel és tisztelettel köszöntöm kedves Adél! Milyen szél sodorta Mátranovákról Csángóföldre?
Cserhalmi Adél: Magyarországon, azon belül Nógrád megyében Mátranovákon élek. 2003-ban voltam életemben először Pusztinán dr. Nyisztor Tinkánál. Utána már minden évben felkerestem Pusztinát és Tinkát. A moldvai csángók iránt szerelem lett az első látásra. Nyisztor Tinkával azóta is ápoljuk a barátságunkat.
Aztán láttam egy felhívást a Moldvai Csángómagyarok Szövetségétől, hogy tanítókat, tanárokat keresnek, és megpályáztam az állást. 2019. szeptember óta itt vagyok Satu Nou (Újfaluban). Egyébként jelen pillanatban is keresnek tanárokat, lehet jelentkezni. Nehéz, de szép és nemes küldetés.
MH: Milyen a csángó önazonosság?
CsA: Nagyon furcsa a kép. Azt tapasztaltam, hogy a csángók nem tartják magukat magyarnak, hanem azt mondják, hogy „csángó nyelvjárást” beszélnek, de katolikusok.
MH: Hogyan tudják élni a mindennapjaikat, és a magyar nyelvű misézés miért kulcsfontosságú?
CsA: Nehezek a mindennapok. Nehéz az élet. Nincs munka, vagy ha van, annyira keveset fizetnek, hogy abból családot eltartani nem lehet. A fiatalok külföldre mennek a jobb megélhetés és életkörülmények javítása miatt. Épülnek a házak a hazaküldött eurókból. Szebbnél-szebb házak, de sok helyen a gyerekek itthon vannak a nagyszülőkkel. A szülők keresik a „parát” (a pénzt).
A magyar nyelvű misézés dr. Nyisztor Tinkának 29 év utáni küzdelme, számtalan megírt kérelme, és közben járása a Vatikánban is. Valamint, egy számomra ismeretlen magánember indítványa, aki aláíratta minden moldvai civil szervezettel a kérést. Először csak Bákóban engedték meg, hogy egy hónapban egyszer, aztán olyan engedmény lett, hogy abban a faluban tarthatnak, ahol igénylik az emberek. Egy hónapban, csak egy magyar mise van engedélyezve. Sokat segített az ügyön a pápa látogatása. Ez volt az engedménynek a fő motivációja! Ez azt jelenti, hogy a Vatikán kedveskedni akart, illetve ismerte a moldvai magyarok problémáját.
Most újra változások lesznek, mert elvileg, amelyik falu igényli a magyar misét, oda megy pap egy hónapban egyszer magyar nyelvű misét tartani. Eddig Pusztináról tudok, hogy ott lesz majd januártól minden hónapban. A mi falunk, Újfalu asszonyai már jelezték, hogy ők szeretnének majd, Pusztinára menni, mert szomjazzák a magyar misét, de Újfaluban nem merik kérni.
MH: Az elszakított országrészeken a magyar szülők dilemmája gyakran az, hogy az érvényesülés miatt magyar iskolába írassák a csemetéket, vagy sem. A csángó szülők mennyire tartják fontosnak, hogy a gyerekek magyarul tanuljanak?
CsA: Helyben, a faluban beíratják gyerekeket, a délutáni foglalkozásokra, de a román iskolába már nem kérik. A középiskola már nehezebb dolog. A tapasztalatok azt mutatják, hogy Pusztinán, Klézsén, Magyarfaluban, vagy a gyimesi csángóknál előfordul, hogy magyar középiskolába íratják a gyermeküket, de ahol én vagyok az Ojtozi-szoros közelében, ez nem tapasztalható. Féltik a gyerekeket, és nem akarják, hogy másik megyébe kerüljön tanulni.
MH: Meséljen kérem arról, hogyan zajlik a tanítás!
CsA: A gyerekek mindennap jönnek déltől négy óráig. Most a Covid-19 miatt meg vannak osztva, hogy lehetőleg maximum csak 4-5 gyerek legyen a tanteremben, mert nagyon picike a Magyar Iskolában a tantermünk. Szigorúan be kell tartani az előírásokat. Szájmaszk, és a fertőtlenítés elengedhetetlen, és nagy helyeket kell hagyni az egymástól való távolságtartásra is. Viszont van olyan család, ahol 10 gyerek van, és öt jár a magyarórára. Ők otthon is együtt vannak, és itt a Magyar Házban is.
A múlt hónaptól, délután négy óra után jön egy 13 éves lányka magyarórára. Szeretném, ha magyar iskolába menne Csíkszeredába, de az apukája nagyon félti, és szerintem le fogja beszélni. Pedig jó képességű, és jól ért magyarul, tud is válaszolni, igaz hogy néha bizonytalan, keresi a szavakat, de szerintem megélne már, ezzel a tudásával is.
MH: Pedagógusként érez különbséget például a Nógrád megyei és a Csángóföldi gyerekek tanításában?
CsA: Mindenképp óriási a különbség, mert nekem sokszor kézzel, lábbal mutogatnom kell, hogy megértessem magam, mivel nem beszélek románul egy szót sem. Itt nem lehet frontális tanítás. Mindent játékosan tanulunk. Egy témakört legalább egy hétig „gyúrunk”, aztán vissza-vissza térünk, hogy gyakoroljuk. Egy tanulmányban olvastam, hogy egy magyar szót minimum nyolcvanszor kell hallani egy gyereknek, hogy az rögzüljön. Így olyan játékokat játszunk, és olyan feladatokat csinálunk, amivel gyakoroljuk a szavakat. Például, vannak blokkok: ősz, a hét napjai, ruházatok, Mikulás, Karácsony stb.
“Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.”
Mt 25.40
MH: Ha visszatekint a kezdetekre, akkor mekkora utat tettek meg együtt?
CsA: Nagyon nagy utat tettünk meg, de már most tudok, pozitívumokról beszámolni. A gyerekek nagy többsége keveset beszél, vagy nagyon passzív nyelvtudással rendelkezik. Olyan gyermek is van, aki egyáltalán nem ért magyarul. Viszont, vannak olyan gyerekek, aki mindennap jöttek, és már magyarul válaszolnak, meg kérdeznek, próbálják elmondani, hogy mit akarnak. Gyakran előfordul, hogy ketten-hárman, de összeszedik a gondolataikat, hogy velem megértessék, mit szeretnének. Ezeket a dolgokat nagyon élvezem, és ők is. Hihetetlenül tudnak örülni, és lelkesedni, amikor egy dolgot együtt megoldunk. Jók a tapasztalataim, sok örömet okoznak.
MH: Ön magyar nyelvre tanítja a nebulókat, cserébe mit “kap” tőlük?
CsA: Nagyon sok kedvességet, és szeretett, valamint én is tanulok románul. „Plimbare la Bacau!” Megtanulok gyakran használt román, és csángó szavakat. Például sok az egér nálam, és a boltban tudtam kérni „féreg lipicset”. (egér ragasztó) Vagy említhetném a színeket, napokat. Egyszerre két nyelvet tanulok, mert a csángó tájnyelvet is, és a románt is.
A másik óriási dolog, amit kapok tőlük, a szeretet. Nagyon szeretnivaló gyermekek. Kedvesek, aranyosak segítőkészek. Van olyan fiú, aki jön a magyar iskolába, bejön, köszön, leteszi a táskáját, majd kimegy és behoz nekem egy öl fát. Pedig én soha nem mondtam neki, hogy hozzon be fát.
MH: Mint sokszor tapasztalható a magyarság legapróbb megélése is nehézségekbe ütközik. Adél tapasztalt-e bármi rosszallást?
CsA: Szerencsére itt Újfaluban, nagyon rendesek az emberek. Eddig semmi rosszat nem tapasztaltam. Rendesek, segítőkészek. Egyszer rendeltem parfümöt, és a csomagszállító GLS telefonált, de nem értettem semmit. Kirohantam papucsban az utcára, hogy jöjjön valaki segíteni. Két asszony állt a kútnál, és ők is szaladtak, hogy „Mi baj van?” Mondtam, hogy nincs semmi baj, de nem értem, hogy mit mond a GLS-es. Az egyik beszélt vele, és csak annyit mondott, hogy 10 perc múlva itt lesz! Ilyen dolgok előfordulnak. Aztán legközelebb, már írtam, amikor rendeltem, hogy nem beszélek románul, és olyan sofőr jött Bákóból, aki maga is csángó volt, és mondta, hogy kicsit beszél magyarul. Így már nem volt probléma.
Ami egy kicsit negatívumnak tekinthető, de ez más jellegű gond, mint, amire Ön gondol. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége szeretne Újfaluban házat, vagy telket vásárolni, hogy legyen egy nagy, komoly Magyar Iskola, és közösségi ház. Sajnos, se ház, se telek nincs eladó. Egyelőre falakba ütközünk, nincs eladó ingatlan. Pedig a falu is jól járna vele, mert egy kulturált hely lenne a gyermekeknek, a felnőtt hagyományőrzőknek, valamint más érdeklődőknek is.
MH: Elmesélné a legkedvesebb élményét?
CsA: Legkedvesebb élmény? Az van több is. Nyilván hogy a legjobb élmények mindig a gyerekkel történnek, de mivel járnak hozzám felnőtt asszonyok is, hagyományőrzők, velük is szívesen töltöm az időt. Több helyen felléptünk a színpadon, amíg be nem ütött a Covid-19. Az asszonyokkal tanult csángó-magyar énekeket aztán megtanítottam a kislányoknak, és készültünk, hogy majd fellépés lesz, de a vírus közbeszólt. Nem baj, majd jövőre!
Kétszer már voltam Csíkszeredán, a Magyar Konzulátuson is, mert igényelték a faluból a magyar állampolgárságot. Mivel nekik nem volt autójuk, így én vittem el őket. Mondtam is neki, hogyha az eskütételre kerül a sor, akkor mindenképp szeretnék velük menni!
Vagy van olyan család, ahová, már úgy megyek, mint családtag. Voltunk együtt lovat venni. Meghívtak a kislány születésnapjára, majd az apukáéra is, és vendégségbe is voltunk Tután (Diószeg) a család rokonságánál. A disznótort már ne is említsem! Szép, és kedves élmények.
Akkor meglátogattak a barcasági Hétfalusi csángók, és két napos vendégeskedés keretében megismerték Újfalut, valamint a pusztinai csángókat. Bejárták a Tatros-völgyét és a Tázló folyó völgyét. Kirándulás is volt, Aknavásáron a sóbányában, majd (Slanic Moldova) Szaláncfürdőn, Moldva gyöngyszemén.
MH: A napokban volt egy bejegyzése, melyben számítástechnikai eszközöket kért, hogy a gyerekek be tudjanak kapcsolódni az online oktatásba. Milyen eszközökre lenne szükségük?
CsA: Igen, 30 gyermek jár a Magyar Iskolába, igaz beiratkozva, csak 25 van. A 25 gyerekből, csak 9-et értem el online, mivel a többinek nincs semmilyen elérhetősége. Azért gondoltam, hogy Magyarországon sok ember, lecseréli a telefonját, aminek még nincs semmi baja, de modernebbet, divatosabbat vásárol. Akkor tettem közzé a felhívást, amit 297-en meg is osztottak. Kaptam asztali gépeket, monitorokat. Három laptopot, kis tabletet hármat, és telefonokat is. Szóval, lesz öröm, ha megyek. Egyik barátnőm csinált egy csavart a történetben, és ő is írt a Facebookra egy kis kérést a barátai felé, de ő játékokat, könyveket, plüssállatokat, társasjátékokat, és gyerekruhákat
kért. Most ott tartunk, hogy a garázsom tele van, és egy kis teherautót kellene fogadni Moldvába. A Suzuki személyautómmal jobb esetben, minimum hat fordulóval, tudom kivinni az ajándékokat, amiket Karácsonyra szántak a gyerekeknek.
MH: Köszönöm szépen a beszélgetést! Sok olyan csángóföldi diákot kívánok Önnek, akik évek múlva visszatekintve meghatározó személyként gondolnak vissza Önre!
Cserhalmi Adél: Nagyon szépen köszönöm, én is bízom benne! Jó egészséget kívánok Önnek és a Magyarságunk Hungarikum olvasóinak.
Cserhalmi Adél 
Moldvai tanévnyitó 
Moldvai tanévnyitó 
Egy szép nap 
Kirándulás Cosna hegyre 
Csángó hagyományőrző fellépés Uzsalyas Szászkút 
Az interjút készítette: Szabó János Zsolt