Kedves olvasók, ezúttal egy helyett két különleges embert szeretnék most bemutatni, kik Székelyföldön munkálkodnak, és nem mellékesen egy házaspárt is alkotnak. Ők Bandura Krisztián és Bandura Farkas Zsuzsanna.
Magyarságunk Hungarikumunk: Az anyaországban jelenleg reneszánszát élik a kézműves termékek, sokszor ez már egy minőségi címkének is megfelel. Székelyföldön hasonlóan unikumnak számítanak ezek a termékek, vagy ott a régi öregek jobban át tudták és tudják adni a mai napig a régi mesterségeket?
Krisztián: Sajnos úgy látom, hogy kihalófélben van a kézművesség. Vagyunk még, de egyre kevesebben. Én Szatmárnémetiből költöztem Csíkba, ’95-ben végeztem a Faipariban fafaragás szakon és tudtommal az egyetlen vagyok az osztályomból aki a mesterségének él.
Zsuzsanna: Én Csíkban születtem és nőttem fel, mindig érdekeltek a régi tárgyak, mesterségek.
Sokáig kihalóban volt a kézművesség errefelé, nem sok igény volt rá, de én úgy látom napjainkban egyre több fiatalt mozgat meg, motivál.
MH: Ti nem csak az életben vagytok társak, hanem a munkátokban is kiegészítitek egymást. A házasság által váltatok munkatársakká is, vagy a művészet hozta a szerelmet?
Zsuzsanna: Gyerekkorom óta a rajz és a festészet érdekelt, ahogy teltek az évek sokféle technikát kipróbáltam: agyag, gipsz, üvegfestés, papírfonás.
Mindig arra gondoltam jó lenne egy olyan társ, aki egy kicsit olyan világban él mint én, és igen, eljött a várva várt társ, akinek a személyisége és alkotása lenyűgözött. Akivel hajnalokba nyúló beszélgetések, alkotás, tervezgetés és álmok sokasága kovácsolt össze.
Krisztián: Az az igazság, hogy a közösségi média hozott össze minket. S a házasság által lettünk munkatársakká (a ház körüli munkákban is ☺) de a művészet hozta a szerelmet. A feleségem festő – is – és engem mindig lenyűgözött a festészet, lehet hogy azért, mert a színekkel való varázslás nekem nem nagyon megy. A rajzolás, főleg a ceruzarajz már annál inkább. Amikor megismerkedtünk láttam Zsuzsa egynémely festményét Tusnádról, na azokba is „szerelmes” lettem.
MH: A művészet egy közös érdeklődési kör vagy egy nélkülözhetetlen fűszerként van jelen a kapcsolatotokban?
Krisztián: Természetesen közös az érdeklődésünk, ez pedig a művészet. Ha úgy tetszik fűszerként van jelen az életünkben, igen, így is mondhatjuk. A környezetünk is ilyen, az otthonunk tulajdonképpen egy minigaléria, szeretjük ezzel körbevenni magunkat. Engem személy szerint nagyon inspirál, hogy faragások, rajzok és festmények között élek.
Zsuzsanna: A művészet közös lét, ahol mindkettőnk számára nélkülözhetetlen az alkotás.
MH: Krisztián, a te szakmád fafaragó és faesztergályos. Jelenleg pedig egy gyönyörű kaput faragsz.
Mesélnél kérlek az eddigi munkáidról?
Krisztián: Gyerekkoromban lombfűrésszel kezdtem, a szüleimtől kaptam. Akkor vette észre édesanyám mekkora türelmem van ehhez a munkához, ugyanis, mint évekkel később mesélte, csak leste amikor sokadjára is eltörött a vékony fűrészlap én nyugodtan kicseréltem egy újabbra, és dolgoztam tovább.
Az elemiben is ment a fúrás-faragás, bár akkoriban csak úgy kedvtelésből. Édesapámnak rengeteg szerszáma volt, tőle sokat tanultam a szerszámok használatáról. Tulajdonképpen neki köszönhetem a fafaragást és a faesztergálást, mert amikor gimnazista lettem ő a bútorgyárban dolgozott, mivel látta, hogy szeretek rajzolni mondta, hogy a Faipariba is felvételizhetnék, így kerültem oda. A kilencedik osztály az asztalossági ismeretekkel telt el, de tizedik osztályban már vésőket kaptunk. Annyira elkapott ez a dolog, hogy volt olyan nyári szünidő amikor rendesen bejártam a bútorgyárba és az öreg faragókat lestem, tanultam a mesterséget ahol csak lehetett. Meg is lett az eredménye, mert két országos tantárgyversenyen is első helyezett lettem. Így pedig a bútorgyárba egyenes út vezetett, persze a fafaragó részlegre. Már dolgoztam amikor beiratkoztam a technikumra, ott pedig az egyik évfolyamtársam aki kollégám is volt szólt, lenne e kedvem a faesztergáláshoz. Persze igent mondtam, így kerültem a faeszterga mellé, ő tanította meg az alapokat. Borzasztóan tetszett, egy idő után már saját mintázatokat gondoltam ki és kihívás volt minden bonyolultabb forma.
Számos esztergált munkálatom van, úgy lehet mifelénk a faesztergályos már ritkaságszámba megy. A munkáim közül a Krisztus ábrázolások és azok a kedvenceim amelyek virág motívumokkal díszítettek, bár akkor majd’ mindeniket ide lehetne sorolni, mert nagyon szeretek virágokat faragni.
MH: Zsuzsanna, a te tehetségedet pedig a Bandurfa termékeket által lehet megismerni. Hogy érkeztél el a Bandurfához?
Zsuzsanna: Ez egy hosszabb történet. Mindketten külön-külön alkottunk és sokan látták a munkáinkat, kérdezték is miért nem készítünk egy közös oldalt közös munkákkal. Mivel én a színek világában vagyok otthon, a férjem, Krisztián pedig a faragásban és a faesztergálásban, ebből kellett valami közöset összehozni. Így született meg a családi név és a fa (mint a növényvilág része, a természet egyik nagyszerű eleme, és mint anyag) szeretetéből a Bandurfa.
MH: Sok esetben közösen is dolgoztok egy-egy terméken, de mi ilyenkor a megosztás az ötlettől egészen a termékfotókig?
Krisztián: A közös munka a Bandurfa, a feleségem találta ki, ott én csak az alapokat adom. Ha van egy ötlete, például az, hogy gyümölcsmagból készítene ékszert, fülbevalót hölgyeknek, vagy egy kutyust fából gyerekeknek én elkészítem az alapot ő pedig díszíti drótfonással, festi stb. Ebben ő az ötletgyáros, mert ő már előre látja a kész terméket, a technikai részt adom én. Igen érdekes, izgalmas és inspiráló munka sok kreativitásnak ad helyet, mert mindig lehet kísérletezni.
Zsuzanna: Ötletek mindkét részről születnek, Krisztián alapoz, a festés, díszítés, csomagolás és fotózás az én munkám.
MH: Az általatok készített játékok és ékszerek mögött mik azok a szempontok, amelyeket mindig figyelembe vesztek?
Zsuzsanna: Egyedi legyen a termék, minőségi, és ügyelünk arra, hogy ne legyen sokszorosított gyártás.
Krisztián: Mindenképpen az egyediség van előtérben és az eredetiség.
MH: Honnan merítettek ihletet, illetve hogy álltok a hagyományokhoz?
Zsuzsanna: Az ötletek sokszor csak úgy kipattannak, mint ez a magokból készített fülbevalók. Krisztián két szeletet mutatott barackmagokból, és nagyon megtetszett nekem, mert már láttam, hogy gyönggyel ékesítve csodaszép fülbevaló lesz. Ezután nem volt megállás, többféle magot kipróbáltunk és tetszett az embereknek.
Krisztián: Ihletet sok mindenből lehet meríteni. Nekem vannak visszatérő mintázataim – és itt újfent kiemelném a virágmintákat – ebben bármelyik klasszikus stílus a romántól a szecessziósig bővelkedik, a magyar hagyomány pedig egyenesen tárháza a szebbnél szebb virágmintázatoknak. Szeretem a hagyományos dolgokat – én kicsit konzervatívnak tartom magam, de ugyanígy szeretem kicsit a magam képére formálni a dolgokat.
MH: Vannak egyéni és közös céljaitok?
Krisztián: Persze, ezért van a Bandurfa és a Cris Art, de a kettő nem zárja rövidre egymást, sőt!
MH: Mekkora és milyen feladat egy Krisztus arcot faragni?
Krisztián: Húha, jó kérdés ☺… Nagy feladat. Lélekemelő. Nem tartom magam egetverő kereszténynek pedig vallásos nevelést kaptam, a szüleim katolikusok s én is az vagyok. Az pedig számomra lehetetlen, hogy amikor Krisztust faragom valahogy ne érezzem át a szenvedést. Nálam ez így működik. Nem tudom másképp elmondani, de valahogy akkor lesz hiteles az ábrázolás, ha az alkotó átérzi maga is -ha csekély mértékben is a szenvedést, az önfeláldozást.Talán érdemes lenne mást is megkérdezni, erre magam is kíváncsi lennék.
MH: Számotokra mi a hazaszeretet?
Krisztián: Számomra a hazaszeretet a nemzet iránti tisztelet és odaadás. Itt a Kárpát medencében vagy szerte a nagyvilágban. Van egy közös kincsünk, a magyar nyelv.
Mert nem számít kinek krumpli, kinek pityóka, kolompér vagy burgonya… azt, hogy édesanya, édesapa, haza és szeretlek ugyanúgy érezzük. Legyünk bár felvidékiek, délvidékiek, kárpátaljaiak, erdélyiek vagy anyaországiak.
Nem kell ahhoz sem útlevél sem állampolgárság. De feltétlenül kell a nemzet iránti tisztelet és szeretet!
MH: Jelen beszélgetésünket nem is cégérnek szánjuk, mert ugye a jó bornak nem is kell, így mély meggyőződésemmel állíthatom, hogy nyugodtan látogassa meg mindenki a Bandurfa és a Cris Art oldalakat, mert elképesztő munkákat fog találni, és a Hölgyek valóban egyedi ékszerekbe szerethetnek bele.
Nyilván sokakban felvetődött a kérdés, hogy egy megálmodott ötlettel fordulhatnak-e Zsuzsannához és Krisztiánhoz. A jó hír, hogy örömmel készítik el ezeket a álmokat.
Kövesse mindenki a Bandurfa és Cris Art oldalakat!
Bandurfa
https://www.facebook.com/profile.php?id=100076888782785
Telefon: +40 754 217 918
E-mail: bandurfa.handmade[kukac]gmail.com (a [kukac] helyére: @)
Cris Art
https://www.facebook.com/profile.php?id=100077034078607
Az interjút készítette Szabó János Zsolt.