Boldog békeidőkben született Kossányi Alajos. 1876-ot írtak akkor, amikor világra jött Radosnában. Iskoláit Esztergomban végezte. A tanítói pályát választotta, ahogyan hitvese, gyermekei is valamennyien. Ők lettek szülőfalunk, Komáromszentpéter, Lámpásai.
De ne haladjunk ennyire előre az időben. Alajos pályafutását 1897-ben Fűzön kezdte. Később Mélykúton tanított, majd Komáromszentpéterre került. A hely fontos szerepet töltött be életében, meghatározó lett az egész család számára. Szándékosan nem írok házat, mert nincs pontos adat, forrás, csak emlékekre támaszkodhatunk, hol is vásárolt házat Kossányi Alajos pontosan Komáromszentpéteren. Nem is a ház a mérvadó, hanem a Haza. A Haza, melyet szívében hordozott, dédelgetett a hosszú és embertelen hadifogság éveiben is. Felesége az a Bohon Erzsébet, aki férje távolléte alatt, nem csupán gyermekeiben, de az egész faluban, tartotta a lelket, vigasztalta a gyermekeket, férjeiket sirató asszonyokat mindazok ellenére, hogy az Ő szíve is majd meghasadt a mérhetetlen fájdalomban. De szilárdan őrizte a Rá bízott nyájat. Írta csodálatos verseit az imádott férjnek messze Skobelevbe (Turkesztán). Leveleket írt, küldött a hadifogoly férjnek kerülő utakon. Hírt nem nagyon kapott, mivel az ország, mely ezer évig magyar volt, a háború befejeztével egy új mesterséges állam része lett. Elszakították az anyatesttől erőszakkal, kegyetlenül. Ezer sebből vérzett a Haza, amelyet a bús magyar foglyok a szívükben hordozgattak, dédelgettek. Lesték a híreket otthonról. Sokszor hiába vártak. Hangtalanul zokogtak.
– Karády Katalin ugyan ezt a dalt 1944-ben énekelte, de éppen úgy énekelhette volna valaki korábban is. Szentpéterről többen is kerültek fogságba a háború befejeztével Kossányi Alajoson kívül. Róla az otthoniak a Komáromi Lapok hasábjain értesülhettek Kőrös Imre által.
https://library.hungaricana.hu/en/view/KomaromiLapok_1929_07-12/?query=%22Koss%C3
%A1nyi%20Alajos%22&pg=105&layout=s
Tekintetes Szerkesztő úr!
Komáromi Lapok, 1921. december 31.
Júniusban egy éve múlt annak, hogy orosz hadifogságból hazatértem; akkor irtam; becses lapjukban a „Komáromi Lapokban“, hogy érkezni fognak Fülöp Zsigmond, Csikós J. stb. földieink és Kossányi Alajos komáromszentpéteri tanító. Mindenki hazajött, akiket az ujságban beígértem, csak Kossányi bajtárs nem.
Öt a magyar vörösek lekapcsolták Moszkvában s azóta ott szenvedett a butyfyelkai tyurmába (börtön). Most 19 hónap múlva végre Pardubitzból levelet írt az őt oly régen váró kedves családjának.
Valami rettenetes szenvedésen mehetett át az éhező Moszkvában. 1914 augusztus 2-án együtt vonultunk be s ő reá nézve a háború teljes 89 hónapig tartott. Hozzon Isten mielőbb körünkbe sokat szenvedett Kartárs! Most érkezett haza Déloroszországból Pintér Flórián szentpéteri munkás Ő mondotta, hogy 6000 rubel 1 font kenyér ott a leggazdagabb vidéken. 1920-ban csak 3-400 rubel volt.
Maradtam kiv. tisztelettel és b. u. é. kivánattal.
Szentpéter, 1921. dec. 26.
Kőrös Imre tanító.
Végre 1921-ben fáradtan, elcsigázottan, de hazatérhetett övéihez a már nem magyar hazába. A korabeli újságokban többek között ez is olvasható:
”Hazatért hadifogoly. Amint örömmel értesültünk, Kossányi Alajos komáromszentpéteri tanító 7 és fél évi távollét után a múlt év december 31-én, délben orosz fogságból hazaérkezett. Tizenkilenc hónapig volt egy moszkvai börtönben, mint túsz internálva…”
a cikket teljes terjedelmében itt lehet elolvasni:
https://library.hungaricana.hu/en/view/KomaromiLapok_1922_01-06/?query=%22Koss%C3%A1nyi%20Alajos%22&pg=12&layout=s
Nem sokat pihent gyermekei körében, mert kellett a fény, amit a Lámpásoknak nyújtaniuk kellett az elszakadt országrészben, hátrahagyva saját fájdalmat, sérelmet, mert a Haza mindenek előtt. Hét Lámpás fénye ragyogta be kezdetben szülőfalunkat, hozzájuk újabb Lámpások csatlakoztak házasság révén vagy egyéb módon. Kossányi Alajos 1935-ben nyugállományba vonult, hiszen volt már elég Lámpás, aki folytatta a megkezdett utat. Hitvese három évvel korábban, ünnepélyes keretek között vonult nyugállományba, utódja leánya, Mancika lett. Erről az alábbi linken lehet olvasni:
A sok megpróbáltatás ellenére, viszonylag hosszú életet élt, 81 éves korában halt meg. Itt nyugszik Szentpéteren a római-katolikus temetőben. Egy sírban nyugszik vele fiatalon elhunyt fia, Lajos is, aki 23 éves korában adta vissza lelkét Teremtőjének.
Mindketten ott várják a Feltámadást, ahogyan mi, szétszórt gyöngyszemek is várjuk a Magyar Feltámadást, mert:
Hiszek egy Istenben, hiszek egy Hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában és Megmaradásában!
Írta: Sárközi Anasztázia
nevelő- könyvtáros
Kossányi József Alapiskola és Óvoda
Komáromszentpéter
A Kossányi családról szóló más írások
Kossányi Alajosné versei
Komáromszentpéter „Lámpásai” – A Kossányi-család
Barangolások ködbe vesző emberek és értékek nyomdokán – Kossányi József