Magyarságunk hungarikumunk

Az aradi vértanúk 17-en voltak

Az aradi vértanúk 17-en voltak

Itt jársz: Kezdőlap » Magyarságunk Hungarikumunk » Az aradi vértanúk 17-en voltak

Tartalomjegyzék

Aranyosi báró Ormai Norbert ezredes: “Az első vértanú”
Golyó és lőpor általi halálra ítélt aradi vértanúk
Lázár Vilmos, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Schweidel József
Kötél általi halálra ítélt aradi vértanúk
Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Láhner György, Knézić Károly, Nagysándor József, Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János, Vécsey Károly
1849. október 6-a után életüket vesztett aradi vértanúk
Kazinczy Lajos, Lenkey János, Ludwig Hauk
A végtisztesség rögös útjai
Az aradi vértanúk emlékezete
A mártír gróf Batthyány Lajos miniszterelnök
Kvíz: Az aradi vértanúk
Az aradi vértanúk filmajánló
Könyvek az aradi vértanúkról

Vitathatatlan az aradi vértanúk jelentős szerepe, de ennek ellenére igazi vállalásukat csupán csak elképzelni tudjuk. Hogy mit jelent az erkölcsi győzelem, és hogy miért is ér többet, mint az egyszerű túlerőből eredő győzelem azt Damjanich János utolsó szavaiból tudhatjuk meg:

„Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.”

A példátlan megtorlás volt a fiatal Ferenc József célja, melytől azt remélte, hogy örökre elveszi a magyarok kedvét a lázadástól, s hogy kezei tiszták maradjanak a feladatot Haynau táborszernagyra bízta, kinek a kivégzéseket csak utólag kellett bejelentenie. Az, hogy a vértanúk bármikor készek voltak elviselni a halált hőssé tette őket. Kiss Ernő golyó és lőpor általi halálos ítéletet kapott, mely során a sortűz csak a három társával végzett, őt csak vállán érte a lövés. A második tüzet a megzavarodott katonáknak már maga Kiss Ernő vezényelte le.

Az aradi vértanúk emlegetésekor a legtöbben a 13 katonára gondolnak, akiket 1849. október 6-án végeztek ki Aradon, noha 17 aradi vértanúra kell hálás szívvel emlékeznünk! Az 1848-1849-es szabadságharc leverését követően Aradon az első kivégzés 1849. augusztus 22-én történt meg, és az utolsóra pedig 1850. február 19-én került sor.

Emlékük legyen áldott!

Az aradi vértanúk 17-en voltak
Az aradi vértanúk 17-en voltak

1881-ben megalakult az aradi Kölcsey Egyesület, mely célul tűzte ki, hogy az aradi vértanúk tárgyait, valamint a szabadságharchoz köthető ereklyéket összegyűjtse, és azokból egy múzeumot nyisson. Ez a múzeum, az Aradi Ereklyemúzeum 1892. október 6-án meg is nyílt. Az aradi vértanúk ott őrzött ereklyéiből néhányat most mi is megemlítünk. Nézzük végig mi volt a 13 aradi vértanú neve, s hogy hívták a többi mártírt, akiket szintén Aradon végeztek ki, hol születtek ők és milyen volt magyarságtudatok, és mik voltak az utolsó mondataik!

Az aradi vértanúk: Ormai Norbert, az első vértanú
Aranyosi Ormai Norbert ezredes, “Az első vértanú”

Aranyosi Ormai Norbert ezredes: “Az első vértanú”

1813. augusztus 22. Dobřany – 1849. augusztus 22. Arad, A 36. születésnapján
Német arisztokrata származású. Hadnagyként kapcsolatba került lengyel hazafiakkal, ezért várbörtönre ítélték, melyet Munkácson kellett letöltenie, melynek kapcsán a Batthyány-kormány részesítette közkegyelemben. Hálából felajánlotta szolgálatait a magyar szabadságharc javára.

„…szívemből érzem és egész lelkemből értem szülő hazám hívó szavát, és érette utolsó csepp véremet fel fogom áldozni…”

Beállt Mieczyslaw Woroniecki herceg vadászcsapatába. Ekkor magyarosította nevét Auffenbergről Ormaira. Kossuth mellett vadászezredeket szervezett, melyeknek parancsnoka is volt. Az Aradon kivégzettek sorát Ormai Norbert ezredes nyitotta meg, az aradi vértanúk közül őt szokás az első vértanúnak nevezni. A város közelében lévő Csála erdőben akasztották fel. Feleségével Rozsváry Vilmával három hónapig voltak házasok.

“… tegnapelőtt megkezdődött a dolog, felakasztattam egy Auffenberg nevű egyént, aki valamikor hadnagy volt a Mazzuchelli ezredben, aztán ezredes és Kossuth segédtisztje. – Kiss, Leiningen, Poeltenberg, Vécsey stb. is követni fogja, mihelyt megérkezik. Az eljárás a lehető legrövidebb lesz, megállapítjuk az illetőről, hogy tisztként szolgált nálunk, és fegyveres szolgálatot teljesített a lázadó hadseregben.”

Haynau levele Schönhals tábornoknak 1849. augusztus 24-én

Az aradi vértanúk ítélete

Ítélet

melyet a magas császári királyi hadsereg-főparancsnokság parancsára összeállított megesketett teljes haditörvényszék az alább megnevezett vádlott urak, a magyar lázadó hadsereg főnökei ügyében egyhangúlag hozott

1. Aulich Lajos, aki Pozsonyban, Magyarországon született, ötvenhét éves, katolikus vallású, nőtlen, 1812-ben hadapródként lépett be a Sándor császár gyalogezredbe, legutóbb alezredes ugyanebben az ezredben;

2. Török Ignác, aki Gödöllőn, Pest megyében, Magyarországon született, ötvennégy éves, katolikus vallású, nőtlen, alezredes a császári királyi utászkarban, és legutóbb Komárom várának helyi erődítési igazgatója;

3. Lahner György, aki Besztercebányán, Zólyom megyében, Magyarországon született, ötvenhárom éves, katolikus vallású, nős, egy gyermek apja, legutóbb őrnagy és a III. zászlóalj parancsnoka a császári királyi gróf Gyulay Ferenc gyalogezredben;

4. Schweidel József, aki Zomborban, Bács megyében, Magyarországon született, ötvenhárom éves, katolikus vallású, nős, öt gyermek apja, legutóbb őrnagy a 4. Sándor orosz nagyherceg huszárezredben;

5. Poelt von Poeltenberg Ernő, aki Bécsben, Ausztriában született, harmincöt éves, katolikus vallású, nős, három gyermek apja, legutóbb kapitány és századparancsnok a 4. Sándor orosz nagyherceg huszárezredben;

6. Nagysándor József, aki Nagyváradon, Bihar megyében, Magyarországon született, negyvenöt éves, katolikus vallású, nőtlen, kapitány és századparancsnok az 5. huszárezredben, 1847 óta nyugállományban;

7. Knezić Károly, aki Veliki Grđevacon, a varasdszentgyörgyi határőrezred területén született, negyvenegy éves, katolikus vallású, nős, két gyermek apja, legutóbb százados a 34. Porosz herceg sorgyalogezredben;

8. Gróf Leiningen-Westerburg Károly, aki Ilbenstadtban, Hessen nagyhercegségben született, harmincéves, lutheránus vallású, nős, legutóbb százados a 31. gróf Leiningen+ sorgyalogezredben;

9. Dessewffy Arisztid, aki Csákányban, Abaújvár megyében, Magyarországon született, negyvenhét éves, evangélikus vallású, nős, korábban kapitány és századparancsnok a gróf Radetzky huszárezredben, 1839 óta nyugállományban;

10. Damjanich János, aki Stazán, a 2. báni határőrezred területén született, negyvenöt éves, görög nem egyesült vallású, nős, gyermektelen, legutóbb százados és egy gránátosszázad parancsnoka a 61. Rukawina sorgyalogezredben; végül

11. Lázár Vilmos, aki Nagybecskereken, a Bánságban született, harmincnégy éves, katolikus vallású, nős, három gyermek apja, hadnagyi rangjáról a 34. gyalogezredben 1843-ban tiszti jellegének megtartása nélkül leköszönt.

Mindezek a vádlott urak a velük szemben folytatott hadbírósági vizsgálat során a megállapított tényállást elismerték, hogy ellentétben a császári királyi hadseregbe való belépésükkor tett esküjükkel, illetve Lázár vádlott esetében a szolgálatból való kilépéskor kiállított kötelezvénnyel, hogy törvényes császárának és királyának csapatai ellen harcolni nem fog…” – Az osztrák császári haditörvényszék ítélete Arad várában 1849. szeptember 26-án. (részlet)
Az aradi vértanúk
Az aradi vértanúk, kiket 1849. október 6-án végeztek ki.

Golyó és lőpor általi halálra ítélt aradi vértanúk

Lázár Vilmos ezredes

1817.október 24. Nagybecskerek – 1849. október 6. Arad, 31 évesen
Örmény származású magyar nemes. Felesége báró Reviczky Mária, kinek három gyermekét sajátjaként nevelte Lázár. A császári és királyi hadsereg 34. gyalogezred hadnagyaként szerelt le, és élt zempléni birtokán gazdálkodva, amikor a forradalom hatására jelentkezett a 39. győri honvédzászlóaljhoz. Jó katonaként gyorsan lépdelt előre a ranglétrán. 1849. augusztus 12-én Bem tábornok nevezte ki ezredessé. A 13 aradi kivégzett közül egyedüliként volt ezredes, ámbár önálló hadtestet vezetve a tábornokok között ítélték el.

Lázár Vilmos ezredes
Lázár Vilmos ezredes

Utolsó szavai:
„Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke, és bitófa tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.”

Ereklyéje: cipőtalpa egy kis sarkantyúdarabbal.

Cserneki és tarkeöi Dessewffy Arisztid tábornok

gróf Dessewffy Arisztid
Dessewffy Arisztid tábornok

1802. július 2. Csákány – 1849. október 6. Arad, 47 évesen
Evangélikus vallású magyar nemes. Első felesége Újházy Antónia, kivel öt gyermekük született, azonban Dessewffy nem csak gyermekeit, hanem feleségét is elvesztette. Az új szerelem már a szabadságharc alatt talált rá Szinyei Merse Emma személyében. Július 5-én Pesten feleségül is vette kedvesét, azonban a közös boldog percek rövid ideig tarthattak, mert Dessewffy egyenesen a táborba utazott vissza, és legközelebb már csak aradi fogságában láthatta újra kedvesét.

Utolsó szavai:
„Tegnap hősök kellettek, ma mártirok… Így parancsolja ezt hazám szolgálata.”

Dessewffy Arisztid tábornok már török földről jött vissza barátja Lichtenstein herceg hadtestparancsnok hívására, hogy kijárja neki a kegyelmet. Kivégzését megelőzően az aradi vértanúk közül ő volt a legnyugodtabb. Baló Béni lelkész ébresztette fel, és Dessewffy a következőképpen magyarázta: „Tiszta lelkiismeretem van, s az hagyott aludni”. Kivégzését követően, mikor Lichtenstein számonkérte Haynaut, hogy miért nem kegyelmezett neki, akkor Haynau azt válaszolta, hogy kegyelemből agyonlövette.

Ereklyéi: a pecsétgyűrűje, a pecsétje és a pipája.

Kiss Ernő tábornok

1799. június 13. Temesvár – 1849. október 6. Arad, 50 évesen
Örmény eredetű nemes

Kiss Ernő tábornok
Kiss Ernő tábornok

Utolsó szavai:
„Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.”

Kiss Ernő számára megengedték, hogy egyedül ő nézhessen szembe halálával, így az ő szeme nem volt bekötve. A sortűz nem végzett vele, a lövés csak a vállán találta el. A következő végzetes lövést saját maga vezényelte le.

Ereklyéi: az ingujja és a mellénye, melyeket a kivégzése során viselt. Párbajszettje is megtekinthető a múzeumban.

Schweidel József tábornok

1796. május 18. Zombor – 1849. október 6. Arad, 53 évesen
Német polgári származású. Felesége a lengyel Domicella Bilinska, akivel szerelmükben öt gyermek született. Fia, Adalbert szintén apja nyomdokaiba lépett, és Aradi fogságukat is együtt töltötték. Apjával ellenkezőleg ő kegyelmet kapott.

Az aradi vértanúk: Schweidel József
Schweidel József tábornok

Utolsó szavai:
„A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.”

Kötél általi halálra ítélt aradi vértanúk

“Olyan büszkén fogadták a halálos ítéletet, mintha csupa dicséretet olvastak volna fel előttük. A kihallgatásoknál, amikor még remélték, hogy javítanak sorsukon, talán szelídeknek mutatkozának, de most: mindegyik egyszerre úgy megkeményedett, mint a gránitszikla.
Akik látták őket az utolsó útjukon, azt mondották, hogy a kísérő katonaság lógatá a fejét szomorkodván; de a hős hadfiak mindannyian büszke daccal menének. Úgy mesélik, hogy Damjanich még élcelőde is folyvást. Isten nyugosztalja, mert a magyar hazának nem vala több ily nemes bajnoka, mikor e tizenhárom nemes lángoló mécsese kialuva.
Én napokig úgy éreztem magamat, mintha valami mocsok esett volna rajtam, hogy nem valék közöttük.”

Gáspár András honvéd tábornok visszaemlékezése

Lovag Poeltenberg Ernő tábornok

lovag Poeltenberg Ernő tábornok
lovag Poeltenberg Ernő tábornok

1808. február 20. Bécs – 1849. október 6. Arad, 41 évesen
Római katolikus osztrák állampolgár. Galíciában ismerte meg feleségét Paulina Kakowskát, akivel három gyermekük született. A tábornok utoljára 1848. augusztusában látta családját, és a mihamarabbi viszontlátásban egészen 1849. október 5-éig reménykedett. Fogságában magányát felesége, és még írni alig tudó kisfia levelei enyhítették.

Utolsó szavai:
„Szép deputáció megy Istenhez a magyarok ügyében reprezentálni.”
„Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.”

Poeltenberg volt az első, akit felakasztottak. Apró termete ellenére a hóhér alig tudta eltörni a nyakát. A szenvedését a többieknek végig kellett nézni.

Ereklyéi: bitófa darab, egy imádkozó szék makett, melyet abból a székből készítettek, amelyet a tábornokok lába alól rúgtak ki az akasztás során.

Nemescsói Török Ignác tábornok

Az aradi vértanúk: Török Ignác tábornok
Török Ignác tábornok

1795. június 23. Gödöllő – 1849. október 6. Arad, 54 évesen
Magyar nemesi származású. Hadmérnökként erődítéstant tanított Bécsben. Tanítványa volt Görgei Artúr és Klapka György is.

Utolsó szavai:
„Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.”

A kivégzést megelőző hajnalon 2 órakkor érkezett hozzá Baló Béni református lelkész, Török ekkor a francia Vauban hadmérnök szakkönyvét olvasta. A másodiknak következő Török Ignác szívszélhüdést kapott, és már holtan akasztották fel. A kivégzésre elkísérte kiskutyája is, mely várta, hogy gazdája szálljon le az akasztófáról.

Ereklyéi: bitófa darab, egy imádkozó szék makett.

Lahner György tábornok

Az aradi vértanúk: Lahner György tábornok
Lahner György tábornok

1795. október 6. Necpál – 1849. október 6. Arad, 54. születésnapján
Német polgári családban született. Felesége Lucia Conchetti, egy lányuk született. Lahner, noha nem beszélte tökéletesen a magyar nyelvet, azonban ágyúira Zrínyi mondatát a “Ne bántsd a magyart!” feliratot íratta.

Utolsó estéjén feleségének Lucia Conchettinek fuvolán játszotta a Lammermoori Lucia – Tu che a Dio spiegasti l’ali áriát.

Utolsó szavai:
„Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon! És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom.”

Ereklyéi: az akasztófa darabja, s az imádkozó szék makett.

Knézić Károly tábornok

Az aradi vértanúk: Knézic Károly tábornok
Knézić Károly tábornok

1808. szeptember 6. Nagygordonya – 1849. október 6. Arad, 41 évesen
Édesapja horvát, édesanyja magyar származású

Utolsó szavai:
„Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény, és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat!”

Kivégzésén leesett a szemüvege, s a tábornok fel szerette volna venni, mire a hóhér így szólt: „Nincs arra már magának szüksége, lát maga az akasztófán szemüveg nélkül is.”

Knézić feleségével elküldte a Magyar Katonai Érdemrend II. és III. osztályú kitüntetését, melyeket a leszármazottak a mai napig nagy becsben tartanak. Hárman voltak a Knézić testvérek. Mindhárman katonák voltak. A legidősebb József az itáliai fronton kapott halálos lövést. A legfiatalabb János a császári seregben harcolt Buda ostrománál. Talán a három testvérről formázta meg Jókai a Baradlay fivéreket.

Ereklyéi: egy bitófa darab, az ismert imádkozó szék makett.

Nagysándor József tábornok

Nagysándor József
Nagysándor József tábornok

1803. augusztus 19, Nagyvárad – 1849. október 6, Arad, 46 évesen
magyar nemesi származású. Menyasszonya Schmidt Emma.

Utolsó szavai:
„De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben! Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.”

Kitüntették a 2. osztályú érdemjellel hősiességéért. 1849. augusztus 2-ai debreceni csatánál Nagysándor megütközött a hatszoros túlerőben lévő Paszkievics vezette cári sereggel, mely összecsapást túlerő miatt elvesztettek. A tábornok a Kokasló-halomról irányította a harcot, melyet azóta Nagysándor József-halomnak neveznek.

„Hodie mihi, cras tibi” /Ma nekem, holnap neked/ – mondta a hóhérnak.

gróf Leiningen-Westerburg Károly tábornok

Az aradi vértanúk: gróf Leiningen-Westerburg Károly tábornok
gróf Leiningen-Westerburg Károly tábornok

1819. április 11. Ilbenstadt – 1849. október 6. Arad, 30 évesen
német származású

Utolsó szavai:
„A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.”

A kivégzésre a halálraítéltek fekete attilában érkeztek, egyedül a büszke Leiningen-Westerburg érkezett honvéd tábornoki egyenruhájában, melyhez az őr lefizetésére volt szükség.

Ereklyéi: az imádkozó szék makett és a bitófadarab.

Naplója: https://mek.oszk.hu/06100/06162/html/aradiv02200/aradiv02200.html

Aulich Lajos tábornok

Az aradi vértanúk: Aulich Lajos tábornok
Aulich Lajos tábornok az aradi vértanúk közül a legidősebb

1793. október 25. Pozsony – 1849. október 6. Arad, 56 évesen
Német anyanyelvű magyar állampolgár
hadügyminiszter 1849. 07. 14-1849. 08. 11

Utolsó szavai:
„Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok! Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom megértik ezt a szolgálatot.”

Az utolsó estén az utolsó szivart nem adta oda a papnak mondván, hogy erre még szüksége lesz holnap. Míg a bitófákhoz értek Aulich elszívta a szivart. Az aradi vértanúk közül ő volt a legidősebb.

Ereklyéi: az akasztófa darabja, az említett imádkozó szék makett.

Damjanich János tábornok

Az aradi vértanúk: Damjanich János tábornok
Damjanich János tábornok

1804. december 8. Sunja – 1849. október 6. Arad, 44 évesen
Szerb származású magyar állampolgár. Felesége Csernovics Emília. A friss házasok Temesváron telepedtek le. Damjanich igaz magyar volt, feleségét is a magyar nyelv használatára biztatta:

„Miért beszél maga mindig németül, hiszen ez Magyarország, s mi magyarok vagyunk.”

Utolsó szavai:
„Azt gondoltam én leszek az utolsó, mert a csatában mindig az első voltam. Szegény Emíliám! Éljen a haza!”
„Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.”

Halála előtt elutasította a rác papot, mert nemzete annyi szenvedést okozott a magyarság számára. Meggyónt a minorita Sujánszky Eusztáknak és áttért a római katolikus vallásra.

Róla mondták:
“Augusztus 2-án berándultam Aradra Damjanich látogatására, ki ott tört lábbal, mint megkötött oroszlán, négy hó óta az ágyhoz nyűgözve feküdt. Szemeiből még szikrázott hős szelleme, melyet semmi sem volt képes megtörni, de – mit napokkal ezelőtt lehetetlennek nyilatkozott – már kimondta annak lehetőségét, hogy az osztrák csapatok ránk törnek Aradon. Ez esetben – mondá – az aradi várba vonulna vissza, melyet utolsó emberig kész lesz megvédeni, s inkább eltemetkezik a vár romjai alá, mint hogy megadja magát az ellenségnek. Másképp volt megírva a sors könyvében. Két hónappal később az újkor egyik legvitézebb hadvezére hóhér keze alatt múlt ki. Nem ismételhetem prófétai szellemmel tett nyilatkozatát, melybe akkor lelkét kiönté.”

Bohusné Szögyén Antónia Görgei Artúr unokatestvére

Ereklyéi: bitófa darab, egy imádkozó szék makett, melyet abból a székből készítettek, amelyet a tábornokok lába alól rúgtak ki az akasztás során. Őrzik hajfürtjét, melyet kivégzése előtt elküldött feleségének, nyakkendőjét, elefántcsont markolatú kardját, pisztolyszettjét, pipáját, szemüvegét, tábori székét. Megtalálható mankója is, amit az eltört lába miatt használt, illetve a szekér megmaradt részei, amin a törött lába miatt vitték a kivégzés helyszínére.

gróf Vécsey Károly tábornok

Az aradi vértanúk: gróf Vécsey Károly tábornok
gróf Vécsey Károly tábornok. Az aradi vértanúk közül őt tekintették a legvétkesebbnek az osztrákok.

1803. november 24. Rzeczniów – 1849. október 6. Arad, 45 évesen
Magyar nemesi származású

Utolsó szavai:
„Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.”

Hogy az 1849. október 6-án kivégzett 13 vértanú közül miért lett gróf Vécsey Károly tábornok az, akinek utoljára vették el az életét, annak az az oka, hogy édesapja Vécsey Ágoston hithű császári tábornok, titkos tanácsos, testőrségi parancsnok nem tudta megbocsájtani fiának, hogy a császár ellen fordult, ezért azt kérte, hogy a legsúlyosabban büntessék meg fiát, és nézze végig társai kivégzését. Már a bitófánál állva nagy zajra lett figyelmes, s ahogy a hang felé kapta tekintetét látta, hogy a túlsó parton lévő sertéshízlalda teteje beszakadt a rajta bámészkodók súlya alatt.

Ereklyéi: a bitófa darabja, az imádkozó szék makett. Keresztje és zsebkendője, melyet a kezében tartott a kivégzéskor. Őrzik a kardját, a kürtjét és a pipáját. 2019-ben a Kultúrpalotában, mely helyet ad az Aradi Ereklyemúzeumnak újra megtalálták egy szekrény mögött a már elfeledett epitáfiumát (sírfeliratát), kripta előlapját.

1849. október 6-a után életüket vesztett aradi vértanúk

Az aradi vértanúk: Kazinczy Lajos a 15. vértanú
Kazinczy Lajos ezredes a 15. vértanú. Az aradi vértanúk közül a legfiatalabb.

Kazinczi és alsóregmeczi Kazinczy Lajos ezredes: “A 15. aradi vértanú”

1820. október 20. Széphalom – 1849. október 25. Arad, 29 évesen a legfiatalabb vértanú.
Kazinczy Ferenc legfiatalabb fia. Az aradi vértanúk között ő volt a 15., akit kivégeztek. Nőtlen.

Utolsó mondata:
“Isten, ne hagyd el szerencsétlen hazámat!”

Az elszegényedett Kazinczy család legifjabb sarjaként nagy gonddal volt taníttatva, és ahogy a család felmenői között sem volt már ritka az egzisztenciális biztonsághoz vezető katonai pálya, úgy a Sárospataki Református Kollégium után gróf Teleki József patronálásával elvégezhette a tullni utásziskolát. Tanulmányai mellett kadétként a cs. k. 9. Miklós huszárezredben szolgált. 1936-ban Tullnban végzett Görgei Artúr a későbbi honvédsereg fővezér és hadügyminiszter is. Kazinczy igen népszerű volt társai és feljebbvalói között is, mert mindig nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy tökéletesen megfeleljen. Népszerű volt a gyengébbik nem tagjai között is, és egy bécsi szerelem és az anyagi nehézségek miatt egy váltó hamisítás miatt elhagyta a katonai pályát. Az 1846. június 1-i főhadnagyi kinevezése után augusztus 22-én kérte a saját kilépését. 1848. májusában az Országos Nemzetőrség Haditanácsánál tiszti szolgálatra jelentkezett.

Az augusztus 13-ai fegyverletétel híre Zsibón érte utol Kazinczyt. Ezredesként egy napja volt hadtestparancsnok és előnyös helyzete ellenére letette embereivel a fegyvert a cári csapatok előtt augusztus 24-én a Wesselényi kastélyban. Miután átadták őt a császáriaknak ellene is megkezdődtek a tárgyalások. Október 6-án, a “13 aradi”-ként emlegetettek kivégzésének napján nyújtotta be Karl Ernst császári törzshadbírónak a kérvényét, hogy az ítélethozatal során vegyék figyelembe, hogy csupán ezredesi rendfokozatban volt. Sajnos a teljes vagyonelkobzás mellett golyó általi halálra ítélték őt is. 1849. október 25-én az aradi vársáncban agyonlőtték. 29 évesen lett mártír.

Az aradi vértanúk: Lenkey János a 16. vértanú
Lenkey János tábornok a 16. vértanú. Az aradi vértanúk közül Lenkey a fogva tartása körülményeibe és az ott szerzett sebeibe halt bele.

Zádorfalvi és lenkei Lenkey János tábornok:
“A 16. aradi vértanú”

1807. szeptember 7. Eger – 1850. február 8. Arad, 42 évesen
Köznemesi származású. Az aradi vértanúk közül egyedül ő nyugszik a jelenlegi Magyarország területén.

Haynau bánatára nem Lenkey János lett a 14. tábornok, akit kivégeztek. Halálos ítélet azért is sújtotta volna, mert a Galíciában állomásozó század megszökött és a haza hívószavára a szabadságharc megsegítésére indultak a huszárok Lenkey János százados vezetésével. 1848. augusztusában Petőfi Sándor versében – a Lenkei százada című költeményében – az ő történetüket meséli el. A példás hazaszeretet ihlette Sára Sándor 80 huszár című filmjét is.

Lenkey kivégzése elmaradt a fogságában való megtébolyodása miatt. Fogságának körülményei, a vele való méltatlan bánásmód állapotának rohamos romlásához vezetett, melynek következtében 1850. február 8-án elhunyt. Hősiességének és az őrök bántalmazásaiba végül belehalt tábornok az aradi vértanúk sorában a 16. Bátyja, Lenkey Károly temette el az aradi temetőben.

Ekként átjutván a Maroson egy kompon, a túlparton egy aradi derék polgár, Kil esztergályos, Lenkeynek [Károly] jó ismerőse állott, kitől többen kérdezték e feltűnő sajátszerű temetést pap nélkül, míg keresztülhaladtak a városon. Többen a távolból kísérték a szekeret, s ekként szaporodván, a derék aradi polgárok részvétele által annyian érkeztek ki az aradi sírkertbe, hogy kitelt ezekből pap, kántor, harangozó, sírásók, egyszóval minden, ami egy temetéshez szükséges. Nem lévén a sír kiásva, a derék jó aradi polgárok s lelkes honfiak ásót, kapát teremtettek, s a sírásóval együtt kiásták a vértanú sírját, s beszentelték azt a részvét nemes kőnyűivel; továbbá felnyitván a magyar tábornok koporsóját, miután azt egy rongyos durva ingben és gatyában látták feküdni: rettentő átkozódásra fakadtak, mely imaszerűen ömlött el e példás honfiak ajkairól. Térdre borulva még a katonák is, akik lengyelek lévén egy szót sem értettek, elmondták a végbúcsú imát.

Lenkey Károly honvédezredes visszaemlékezése Egervári Ödön lejegyzésében

Amikor a hazaszeretet hív haza; Lenkey János vértanú útja

Ludwig Hauk alezredes (Hauk Lajos): “A 17. aradi vértanú”

1799. szeptember Bécs – 1850. február 19. Arad, 50 évesen kötél általi halál
Osztrák származású katolikus. Az aradi vértanúk közül az egyedüli kinek nem ismerjük az arcát.

1813. december 5-én lépett a Császári és Királyi hadsereg kötelékébe. Részt vette az 1813-1815-ös franciaországi háborúban és a nápolyi forradalom ellen indított hadjáratban is. Rangját nem tartva meg 1826. május 10-én elhagyta a hadsereget. A bécsi forradalomban aktívan részt vett; elitalakulatot szervezett, Lapjában, a Constitution-ban, melynek szerkesztője volt, a 2. forradalom után megjelentetett egy írást, melyben az uralkodóházat szidalmazta, gúnyolta: Az uralkodó ház utolsó órái címmel. Emellett a pamfletjében Bem tevékenységét is dicsőítette. Ez az írás a később végzetét jelentette, melynek kéziratát magánál tartotta.

A forradalom leverését követően Magyarországra utazott. Jelentős szervezőmunkát végzett; kórházat, zászlóaljat, nemzetőrséget szervezett. Érdekesség, hogy Bem segédtisztjeként felmerült ellene az a vád, hogy a lefoglalt értékeket elsikkasztotta. Tisztázása során kiderült, hogy a szászvárosi térparancsnokság számára adott a lefoglalt pénzből, illetve azt még kiegészítette saját pénzével is, hogy a helyi kórház és a szállítóház kiadásait fedezni tudják. Ártatlansága a többi lefoglalt értékkel kapcsolatban is bebizonyosodott. Harcolt a bácskába betörő Jellasics cs. kir. hadsereg ellen, és szétverte a Szerbiából betörőket. Vécsey seregéhez való csatlakozás után, ahogy azok letették a fegyvert Borosjenőnél ő Schmidt névre kiállított útlevéllel megpróbált Pestre visszajutni, azonban augusztus 22-én Biharkeresztesen felismerték és elfogták. Megtalálva nála Az uralkodóház utolsó órái című röpiratát sorsa már meg is volt pecsételve.

Az őt megelőző aradi vértanúk híre elborzasztotta egész Európát közvéleményét, és az elítélt megtorlás miatt a kivégzéseket felfüggesztették és Schwarzenberg miniszterelnök azt javasolta Haynaunak, hogy Haukot ítélje 20 évi várfogságra. Haynau nem tudott ellenállni a kivégzésnek. 1850. február 19-én felkötötték Ludwig Hauk honvéd alezredest.

A monda szerint egy nappal korábban akasztották fel Haukot, mert Urtika főporkoláb disznóvágásra volt hivatalos, és megkérte a fogvatartottat, hogy egy nappal hamarabb akasztassa fel magát. Hauk ebbe belement. Hauk volt az aradi vértanúk közül a 17.

Ábrázatát nem ismerjük, csupán a bécsi körözési leírásból képzelhetjük el:

[…] középmagas termetű, zömök volt, arca
kissé vöröses és himlőhelyes, bajuszt visel, fekete, ősszel vegyült hajú, a hangja kiáltó, heves természetű, a forradalom időszakában barna felsőkabáton,
kalábriai kalapot viselt.

Hermann Róbert – A tizenhatodik aradi vértanú – Ludwig Hauk

A végtisztesség rögös útjai

Az elrettentés a kivégzésekbe torkolló megtorlással nem ért véget; a kivégzett hősöket a helyszínen közszemlén hagyták hiába kérték a hozzátartozók Howiger várparancsnokot, hogy a holttesteket megkaphassák. Innentől kezdve pedig igen rögös út vezetett addig, míg az aradi vértanúk elnyerhették a méltó végtisztességet. Már, aki elnyerhette a végtisztességet, ugyanis Aranyosi báró Ormai Norbert ezredes, kazinczi és alsóregmeczi Kazinczy Lajos ezredes és Ludwig Hauk alezredes a mai napig ismeretlen helyen nyugszanak. Maradványaik egyszer talán előkerülnek, ahogy arra már volt is példa. Zádorfalvi és lenkei Lenkey János tábornok már a szülővárosában Egerben nyugszik a Kisasszony-temetőben. Az aradi vértanúk közül egyedüliként ő nyugszik a jelenlegi Magyarország határain belül. Halálát követő másnap temette el bátyja az aradi sírkertben. Sírhalmán egy fa kereszt állt, mely idővel elkorhadt.

Damjanich János, Lahner György, Leiningen-Westerburg Károly és Vécsey Károly holttestét Damjanich sógora gróf Csernovics Péter temesi főispán a hóhér lefizetésével szerezte meg komornyikja által. Damjanich és Lahnher a Csernovics-kastély kertjében Mácsán lett eltemetve. Leiningen-Westerburg Károlyt nejének, sógorának Urbán Gyulának átadták. Urbán Gyula és két aradi ügyvéd Kormuth Lajos és Balás Albert a holttestet egy molnár ladikján szállították át a Maroson, majd onnan letakarva kocsin Monyoróig, a vadaskertbe, ahova Leiningen még életében kijelölte sírhelyét. Miután a birtok tulajdonost váltott a hamvak Borosjenőre kerültek Atzél Péter aradi birtokos családjának kriptájába. Vécseyt feleségének adták át, akit az aradi köztemetőben helyeztek nyugalomra. Maradványait 1916-ban a Kultúrpalotába szállították át.

Kiss Ernő holttestét mostohatestvére Petrikora rendelete alapján Vörös Márton helyi lakos és Kovács Mihály Kiss Ernő huszárja ment a tetemért éjjel fél 12 környékén. A testet kiemelve az aradi vár sáncából egy taligán vitték el félreeső utcákon egy bérelt lakásig, ahol megtisztítva koporsóba helyezték, és a temetőbe vitték, ahol a temetőcsősz eltemette. Hat évig pihent itt, majd Torontál vármegyében, Katalinfalván temették el újra egy rokona birtokán. Eltelt még 16 év, mire családja alsóeleméri sírboltjába került, ahol azóta is nyugszik.

Dessewffy Arisztid agyonlőtt mártírként a vár sáncában volt eltemetve, ahol 1850 tavaszáig volt. Unokatestvére Dessewffy Kálmán és Bydeskuthy Ernő Dessewffy volt honvédbajtársa megpróbálta kiásni a tetemet, azonban az őrök ezt megakadályozták. Ekkor egy osztrák őrnagy felajánlotta, hogy kiásatja azt, ha az alárendeltjeit lefizetik. Így került a teste Dessewffynek egy ládában Margonyára, ahol azóta is nyugszik.

1912-ben megtalált aradi vértanúk

Lázár Vilmos és Schweidel József csontjait 1912-ben találták meg az aradi vár VI. számú kapujától jobbra lévő sáncárokban. Azonban a magas talajvíz miatt a csontokat csak a talaj száradását követően lehetett kiemelni, így 1913. október 20-21-én exhumálták a maradványokat, melyeket a Kultúrpalotába szállítottak. A csontok vizsgálata során nem csak az azonosítás történt meg, hanem bebizonyosodott a feljegyzések és a visszaemlékezések igazsága a kivégzésről. A vértanúk féltérdre ereszkedve várták a halálos lövéseket.

1932-ben az aradi vértanúk újabb maradványait találták meg

A vár mellett folyó Maros menti töltés megerősítésén dolgoztak a munkások 1932-ben, amikor az egyik szerszám elakadt valamiben. Az akadályt kikaparva egy koponyát találtak. Adamovici munkavezető noha tudta, hogy a vesztőhely, ahol az aradi vértanúk emlékoszlopa áll, az odébb van, de mivel azzal is tisztában volt, hogy az aradi vértanúk mindegyikének holttestét nem találták még meg értesítette a városi mérnöki hivatalt a leletről. Az Erdélyi Hírlap munkatársa pedig megkérte dr. Kara Győzőt az aradi főgimnázium történész tanárát, hogy végezzen megfigyelést a munkaterületen. Karát, mivel a téma jó ismerője volt, nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy az addig feltételezett helyszín valójában nem a kivégzés helyszíne, ahol a bitófák álltak. Több korabeli beszámoló és visszaemlékezés is ezt támasztotta alá, mivel többen, akik végignézték az aradi vértanúk kivégzését a megjelölt helyekről nem látták volna, ha a mostani obeliszk helyén történt volna.

El is kezdődött az ásatás, és sorra megtalálták a bitófa darabokat a földben, a vas kampókat, vagy az üres sírhelyeket a már máshol nyugvó vértanúk esetében. Kié volt a koponya és a csontok? Dr. Kara látva, hogy a lelet melletti bitófa csonkoknál nem találtak csontokat rájött, hogy a kivégzés sorrendjével megegyezően haladnak, így a következő helyeken volt Damjanich és Vécsey sírhelye, tehát Aulich Lajost találták meg. Az ásatások során előkerült Knézich Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő és Török Ignác maradványa is. Csontjaik a temetőbe kerültek, majd 1956-ban a Kultúrpalotába vitték azokat.

1974-ben két kivétellel az aradi vértanúk csontjait – az 1849. október 6-án kivégzettekét – a tévesen vesztőhelynek ítélt területen állított obeliszk alatt temették el. A két kivétel pedig Kiss Ernő és Dessewffy Arisztid, ők Eleméren, illetve Margonyán nyugszanak.

Arad - A vesztőhely és az obeliszk, az aradi 13 emlékműve
Arad – A vesztőhely és az obeliszk, az aradi vértanúk emlékműve

forrás: https://web.archive.org/web/20090401142617/http://www.gomororszag.sk/520.html
Pozder Károly – Leiningen-Westerburg Károly gróf 1848/49-i honvéd tábornok életrajza 1932.
Vörös Márton visszaemlékezése Kiss Ernő holttestének elszállításáról. Jegyzőkönyv

Az aradi vértanúk emlékezete

A kivégzéseket követően szinte azonnal megszületett a kultuszuk, mely az 1867-es kiegyezést követően nem csak tovább nőtt, de a közös nemzeti emlékezet emlékművekben is manifesztálódhatott. Az aradi vértanúk emlékezete tovább él október 6-i megemlékezéseinken, utca neveinkben, szobraink formálják meg őket és iskolák is tisztelettel viselik szent neveiket.

170 éve végezték ki az aradi vértanúkat beszámoló a 2019. október 6-ai aradi megemlékezésről.

A szabadságharc vértanúi és hősei puzzle csomag
Az aradi vértanúk emlékére elkészített játék: A szabadságharc vértanúi és hősei puzzle csomag

A mártír gróf Batthyány Lajos miniszterelnök

A véres 1849. október 6-án az aradi vértanúk mellett egy további mártírhalál is az osztrákok vérén száradt; Pesten az Újépület falánál lőtték agyon az első felelős magyar kormány miniszterelnökét gróf Batthyány Lajost. Emlékét őrzi az ott elhelyezett Batthyány-örökmécses.

Féltérdre ereszkedett és a következőt kiáltotta:

„Éljen a haza! Rajta, vadászok!”

gróf Batthyány Lajos miniszterelnök kivégzése - 1849. október 6.
Az aradi vértanúk kivégzésének napján Pesten gróf Batthyány Lajos miniszterelnök is mártírhalált halt az Újépület udvarán – 1849. október 6. Pest

A megtorlás során sajnos nem csupán Batthyány Lajos gróf és az aradi vértanúk vesztették életüket, mert a hazáért és a szabadságért küzdöttek. A végrehajtott halálos ítéletek számát 150-re becsülik, másfél ezret börtönöztek be, és mintegy 50 000 főt kényszersoroztak be a császári hadseregbe.

Kvíz: Az aradi vértanúk

Így, hogy a végére értél Az aradi vértanúk 17-en voltak című bejegyzésnek teszteld a tudásod! Aradi vértanúk kvíz. Ha tetszik oszd meg másokkal is, ha pedig a tudáspróba nem sikerül, akkor bizony még egy kis ismétlésre van szükség!

Az aradi vértanúk filmajánló

Hogy az aradi vértanúk neve ne csak október 6-án lebegjen előttünk és hogy jobban megismerjük őket és korukat néhány filmet és könyvet ajánlanánk a forradalom, a szabadságharc és a megtorlás témájában.

Istennél a kegyelem
80 huszár
Kossuth papja
Az öreg huszár – Schweidel József honvédtábornok sorsa
Guerilla
Utolsó órák
A Hídember
Szirmok, virágok, koszorúk
Föltámadott a tenger
A kőszívű ember fiai
Petőfi ’73
Tizennégy vértanú
A magyar Golgota
Szabadságharc Szebenben

Könyvek az aradi vértanúkról

Merényi-Metzger Gábor – A tizenhatodik aradi vértanú. Lenkey János tábornok emlékezete
Barcy Zoltán – Somogyi Győző: A szabadságharc hadserege
Bona Gábor – Tábornokok és Törzstisztek a szabadságharcban (1987)
Kossuth Lajos kapitányai ( 1988)
Hadnagyok és főhadnagyok a szabadságharcban 1848/49 (1998)
Kossuth Lajos írásai és beszédei 1848-1849-ből
Kossuth Lajos iratai
Máday Norbert – Fegyverrel a szabadságért 1848-49
Katona Tamás – Ráday Mihály: Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc emlékhelyei I.-II.-III.
Katona Tamás – Az aradi vértanúk
Hermann Róbert – 1848-1849 – A forradalom és szabadságharc képes története
Hermann Róbert – A tizenhatodik vértanú – Ludwig Hauk
Hadtörténeti Múzeum – “Fényesebb a láncnál a kard” I.-II. (2002)
Farkas Emőd – Az 1848-49-iki Szabadságharc anekdotakincse
Rubicon könyvek – Vértanúk könyve- A magyar forradalom és szabadságharc mártírjai 1848-1854
Jókai Mór – Csataképek a magyar szabadságharcból
Süli Attila – Ormai Norbert az első aradi vértanú